A Szent Márton-hét zárása Pannonhalmán
A Szent Márton-hét zárásaként Udvardy György veszprémi érsek nem csak az Istentől kapott méltó élet őrzésére, hanem növelésére is hívta a pannonhalmi bencés diákokat. Érsek atyát Juhász-Laczik Albin igazgató atya kérdezte.
Az érsek atya középiskolás éveiről mesélve megemlítette ,mekkora hatással volt rá egyik tanára. Esztergomba, szakközépiskolába járt, ahol magyar-irodalmat kevesebb óraszámban tanítottak. Mint mondta, hamar kiderült, hogy nem a műszaki pálya az ő életútja, és valószínűleg ezt magyartanára is észrevette. Feleléskor, dolgozatnál mindig szigorúbb volt vele. Őt pedig rettentően bosszantotta, hogy alig-alig kap ötöst. A tanár plusz feladatokkal is megbízta, egyszer például azzal, hogy segítsen egy alsóbb évesnek, aki gyenge volt magyarból. Amikor pályaválasztás előtt állt, közölte tanáraival, hogy nem tanul tovább, amire ők teljesen kétségbeestek. Magyartanára azonban csak ennyit kérdezett kollégáitól: „Miért csodálkoztok, hát nem látjátok, hogy pap akar lenni?” Mint mondta rendkívül hálás egykori tanárának, aki megmutatta, hogyan is kell igazán figyelni a másikra.A háborúra is kitért a beszélgetésben. „Úgy gondoljuk, főleg Európában, hogy a jó az nekünk jár, az minket megillet.” Ahogy mondani szokták a tornasorban mindenki előre figyel, csak azt látja, hogy ki van előtte, azt nem, hogy kik állnak mögötte– mondta. A mostani helyzet azonban rámutat arra, hogy a jóért meg kell küzdeni – hangsúlyozta. Ebben pedig szerinte nagy jelentősége van az olyan gyűjtéseknek és a nehézségben lévőkről való gondolkodásnak, mint ami a Szent Márton-héten a bencés gimnáziumban megvalósult. „Szeretném hangsúlyozni, hogy számunkra ez nem eszközszerű, funkciószerű, hanem krisztusi gondolkodás, mert nagyon nagy hiba lenne, ha bármilyen helyzetre, vagy bárkire úgy tekintenénk, mint az én jóságom eszközére.” 
Végül az élet méltóságáról, mint felelősségről beszélt a diákoknak Udvardy György. Azt a méltóságot, amit a jó Isten teremtése, Jézus Krisztusban a megváltása, az abszolút jövő reménye ad, őrizni kell. A gonosz lélek leginkább ezt akarja elvenni, hogy ne bízzunk a magunk és a másik ember méltóságában, ezek nem számítanak, majd túllépünk rajta. „Ez nem igaz. Ezt a méltóságot kell őrizni és megélni nagy bátorsággal. Úgy gondolom, hogy ma nagyon egyenes, nagyon felkészült és nagyon bátor fiatalokra van szükség, akik a jó mellett tudnak bátran kiállni.” Szükséges, hogy Jézus Krisztusra, az egyházra és arra az életre igent tudjanak mondani, amiben benne van a kereszt dinamikája: meg kell küzdeni, meg kell halni és van feltámadás is. „Őrizni és növelni kell az Istentől kapott méltó életet, és ezért küzdeni is kell.”
Forrás és fotó: Pannonhalmi Bencés Apátság
