„Tiéd az elsőség…” énekeljük a Messiásnak a 109. zsoltárban.
1. Az Atya mindent Krisztusban teremtett az égen és a földön, a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket, hatalmasságokat; minden őáltala és őérette teremtetett. Krisztus tehát a Fő és a Király A TEREMTÉS JOGÁN.
2. Benne van megváltásunk az ő vére által… ő a Testnek, az Egyháznak feje. Tehát Krisztus a Fő, a Király a szent vére árán szerzett MEGVÁLTÁS JOGCÍMÉN.
3. Krisztus e kettős jogon urunk, törvényhozónk, mégpedig az egyes embernek éppúgy, mint a társadalomnak. Uralmát azonban nem erőszakkal akarja megvalósítani, hanem szeretetteljes vonzásával, hogy szabad akarattal ismerjük el felszabadító uralmát. A korunkban az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Ez az ünnep évről évre hathatósan hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok fölött való felséges és FELTÉTLEN URALMÁT.
4. Isten úgy akarta, hogy Krisztus fősége és uralma a történelem végén nyilvánuljon ki világosan. AZ UTOLSÓ ÍTÉLETEN ő lesz a Bíró, aki mindent összefoglal és átad az Atyának.
Az ünnep története
Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, Mindenszentek előtti vasárnapra, hogy az elpogányosodó korban, a hamis szabadosság lázongásai között az Egyház tagjait Krisztus főségének elismerésére hívja. Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinat után áthelyezték ádvent előtti utolsó vasárnapra. Ezzel az Egyház azt emeli ki liturgiájában, hogy Krisztus királysága, mely láthatatlanul állandóan megvalósul az ő híveiben („Isten országa bennetek van”) az idők végén láthatóan is megjelenik és az emberiség történelmi útját teljessé teszi, annak értelmet ad.
Forrás: (Éneklő Egyház)
Róma, San Paolo fuori le mura bazilika “Falakon kívüli” Szent Pál-bazilika
