A Hit éve nem rendezvények sorozata kell, hogy legyen, sokkal inkább hitünk mélyebb-, tudatosabb megélése, – megmutatása a tanúságtétel szintjén. Szépen kifejeződött mindez a karácsonyi ünnepekben, a Karácsonyt megelőző előkészületben. Mindenütt, ahol Isten dicsőségére és a lelkek javára templomot építettek, megtalálhatók azok az emberek, akiket” emészt a buzgalom az Úr házáért” (vö. Zsolt 69, 10). Szorgos kezek, amelyek nem számolva idővel, fáradtsággal, hideggel, karácsonyi díszbe öltöztették templomainkat. Kezdve a fenyőfaállítástól a fenyőfadísz horgoláson át a Betlehem elkészítéséig. Annyi megnyilatkozása van ilyenkor a templom iránti szeretetnek! És az egymás iránti szeretetnek! Gondolva a rászorulókra, sok esetben tudtunk élelmiszer-csomaggal segíteni. Ismét máskor meghallgatással, pár jó szóval. Az egy közösséghez tartozás élményét adta az ünnepek előtti találkozás a plébánián, ahol fehér asztal mellett oszthattuk meg egymással gondjainkat, örömeinket, tervezhettünk közösen jövőt. A gyermekek pásztorjátéka, az énekkar gyönyörű hangzása is szeretet-megnyilatkozás volt. Mindennek alapja az Isten iránti szeretet, az élő hit, mely az eddig elmondottakon túl kicsúcsosodott napokon át a sorban állással a gyóntatószék előtt, majd a szentmiséken, szentáldozáshoz járulva. Nálunk is. Főegyházmegyénk szerte. Országszerte. Világszerte. – Mert Isten az igaz világosság felragyogásával fényessé tette a legszentebb éjszakát – és a hit fénye eltöltötte lelkünket.Hála a Hit ajándékáért, ami otthont ad ebben a világban, és egy családdá tesz bennünket.

Schall Tamás, a veszprémi Magyarok Nagyasszonya templom plébánosa

[simpleviewer gallery_id=”169″]

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »