Hamvazószerdán, február 17-én este a várpalotai Nagyboldogasszony templomban mutatott be szentmisét Udvardy György érsek Fodor Balázs plébánossal és Varga-Csikász Bence káplánnal.

A szentmise kezdetén a főpásztor kifejezte abbéli hitét, hogy a nagyböjt valóban segít a Húsvét ünnepére való felkészülésünkben. Segít a megtérésben, segíti mindazokat, akik készülnek arra, hogy Húsvét éjszakáján megkeresztelkedjenek, beavatást nyerjenek az Egyház életébe, Krisztus életébe. Hisszük azt is – mondta-, hogy ez az idő segít abban, hogy az egész hívő közösség rádöbbenjen saját méltóságára, Istengyermeki méltóságára, és ezt a méltóságot őrizni akarja, növelni akarja. Isten megajándékoz bennünket a bűnbánattartás idejével, ahol lehetőségünk van változni, megújulni Jézus Krisztusban.

Szentbeszédében György érsek arról beszélt, hogy a nagyböjt egy mélyen megérintő időszak, a szimbólumaival, mint a kereszten függő Krisztus, a töviskoszorú, vagy éppen a hamvazószerdai liturgiának a középpontjában álló hamvak és a hamvazkodó emberrel, aki meghajtja a fejét és készséges lélekkel fogadja a hamut, amelyet az Egyház figyelmeztetőleg hint reá, hogy emlékeztessen az elmúlásra, és figyelmeztessen a megtérésre.

Erős szimbólumai a nagyböjti szentidőnek az Isten igéjének a hallgatása, az Egyház hagyományában jelenlévő gyakorlatok, mely imára, böjtre, s alamizsnaosztásra buzdít.

Ezek a szimbólumok Isten jóságáról, Isten szeretetéről beszélnek.

Amikor az Egyház bűnbánattartásra indít, bűneink megvallására ösztönöz, akkor azt mondja, vegyük észre, hogy elveszítettük életünk méltóságát. Mi a méltóságom? – tette fel a kérdést. Felismerni Isten szeretetét, megismerni Jézust, mindazt, amit odaadott értünk.

A főpásztor kihangsúlyozta, hogy nincs az a kilátástalan helyzet, amiből Isten ne tudna életet támasztani.  A megtérés, a megújulás az sosem csak a felszínt érinti. A megújulásunk az egész embert érinti. Nem egyszerű ez az út, hiszen a szokások kötik az embert, Isten mégis át akar alakítani bennünket.

Ebben a folyamatban van nagyon-nagy ereje és jelentősége az imának, a böjtnek, és az alamizsnaosztásnak, megtanulni ajándékozni és megtanulni elfogadni, mert ez kölcsönösséget, testvériséget teremt közöttünk.

A nagyböjt szent ideje Isten szeretetére akar rádöbbenteni bennünket, bűnbánattartásra indít, és segít bennünket a megtérés útján. Ismerjem fel méltóságomat, ismerjem fel Isten szeretetét, az Ő szeretetében ismerjem fel bűneimet, legyenek konkrét, közvetlen cselekedeteim, amelyek a megtérésemet mutatják, higgyem el, van lehetőségem növekedni és fejlődni. Isten fejlődésre hív, Isten növekedésre hív, méltó életre, szerető életre és legfőképpen szabadságra.

Amikor készülünk az előttünk álló negyven napban, hogy a Húsvétot méltó módon ünnepeljük, akkor talán ez a legfontosabb. Szabadságunkat akarjuk visszanyerni. S használjuk fel úgy az időt, amit kapunk az Istentől, ahogyan most a szentírási szakaszok erre buzdítottak bennünket.

Mindennek, a bűnbánattartó lelkületnek, Isten atyai szeretetének a befogadásának jele az, hogy engedjük, hogy az Egyházunk fejünkre hintse azt a hamut, ami az elmúlt húsvét barkaágából lett készítve.

A szentbeszéd után Udvardy György érsek megáldotta a hamut, mellyel rendhagyó módon nem keresztet rajzoltak a hívek homlokára, hanem a fejükre hintve emlékeztették őket arra, hogy az ember földi léte mulandó.

 

Comments are closed.