Méreteiben és tartalmában is súlyos, nagyjelentőségű kiadványnak tekinthető a Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben címmel nemrég megjelent tanulmánykötet, mely a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény gondozásában látott napvilágot – mondta méltatásában Medgyesy S. Norbert, történész, a PPKE BTK Újkori Történeti Tanszékének egyetemi docense a könyv veszprémi bemutatóján, szeptember 19-én a veszprémi Érseki Palotában.
A könyvpremierre az Ars Sacra Fesztivál keretében került sor. A kiadvánnyal azonos címmel rendezett 2013-ban kiállítást a Gyűjtemény, s vele párhuzamosan egy előadássorozatot is a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárral közös szervezésben – emlékeztetett a könyvpremier bevezetőjében Udvarhelyi Erzsébet gyűjteményi igazgató. Mindkét esemény jubileumi tisztelgés volt a vallási toleranciát meghirdető tordai országgyűlés 445. és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulója előtt, az ökumené jegyében. A rendezvények a Gyűjtemény Magyar királynék és koronázó püspökök című kiállítási tematikájához is csatlakoztak. A most megjelent kötettel a fejedelemasszonyok szerepét szerették volna felidézni a szerkesztők az Erdélyi Fejedelemség történelmi pillanataiban, amikor hol fejedelemasszonyi, hol fejedelmi, hol kormányzói minőségben Erdély nagyasszonyai az erdélyi politika, az erdélyi egyháztörténet és a kultúra alakítói lehettek.
Az 1568. évi tordai országgyűlés által meghozott rendelet a szabad vallásgyakorlási jogot, a római katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallás törvény előtti egyenlőségét a világon elsőként biztosította, s büszkék lehetünk rá, hogy mindez Magyarországon, Erdélyben történt meg, mutatott rá Márfi Gyula veszprémi érsek a bemutató prológusában. Ma, amikor a vallásszabadságot magától értetődőnek tekintjük, tudnunk kell, hogy ez nem mindig volt így, mondta. S napjainkban is, a migráció nyomán az a veszély fenyeget bennünket, hogy megtörténhet: Európában a vallásszabadságot majd megint nem fogják elismerni. Mi magyarok, akik a történelmünk során 150 éves török uralom alatt éltünk, bőséges történelmi tapasztalattal rendelkezünk e téren, emlékeztetett. Az ókori bölcs mondás, a Historia est magistra vitae (A történelem az élet tanítómestere) ma is érvényes, sőt mondhatnánk úgy is: Historia manet magistra vitae (A történelem marad az élet tanítómestere), emelte ki. Ezért ismernünk kell a múltunkat, hogy legyen valami fogalmunk a jövőnkről, s hogy meglássuk az Isteni Gondviselés szerepét az emberiség történetében, s hogy mindent megtegyünk Európa jövőjének megőrzése érdekében. Ez pedig elsősorban azt kívánja tőlünk, hogy keresztény hitünkhöz visszatérjünk, hogy a Tízparancsolatot halálosan komolyan vegyük.
A tanulmánykötet elemző-értékelő bemutatása következett ezután Medgyesy S. Norbert révén, aki ismertette a kiadvány tematikáját, szerkezeti felépítését, s egyes szerzőinek tanulmányait is dióhéjban. A kötet nagy érdeme, hogy átfogó képet ad a korról, ráirányítja az olvasó figyelmét a 16‒17. századi Erdélyi Fejedelemség felekezeti sokszínűségének kérdéseire, a reformáció és az ellenreformáció, a bibliafordítások, a hitvita-iratok, a prédikációgyűjtemények évszázadaira, szól az erdélyi fejedelmek vallás- és kultúrpolitikájáról, az Oszmán Birodalom és a Habsburgok között egyensúlyozó politikai lépésekről/döntésekről, a vallási türelem lehetőségeiről. Már előszavában is az ökumenikus szemléletmód tükröződik, utalt a történész részint Márfi Gyula, a Veszprémi Főegyházmegye érseke, részint Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke kötetbevezető gondolataira. Ezekből ugyanis kiderül, hogy az ökumené napjainknak is komoly kihívása még a keresztény felekezetek viszonylatában is, és amint azt az érsek úr megfogalmazza: ez nem is annyira jogi probléma, hanem sokkal inkább a szeretet kérdése. Mert a szeretet az egyetlen út és eszköz az teljesebb ökumenéhez.
A 285 oldal terjedelmű könyv alapvetően az erdélyi fejedelemasszonyokról szól, folytatta elemzését a történész, de méltó történeti, művelődési, életmód- és irodalomtörténeti, nyomda- és könyvészettörténeti hátteret is rajzol a korról. Nemzetközi jelentőségét adja a kiadványnak, hogy mind az előszó, mind a tanulmányok angol nyelven is olvashatók. A tanulmányok révén tisztázódik a fejedelemasszonyok jogköre: igaz, hogy közjogi méltóságuk nem volt, de várakat, uradalmakat tudhattak magukénak, amely által az erdélyi kulturális, művészeti, művelődési életet nagymértékben befolyásolhatták, és ezzel gyakran éltek is (például Lorántffy Zsuzsanna, Brandenburgi Katalin vagy Bornemissza Anna). A könyv első részében Őze Sándor történész, a PPKE Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet intézetvezető egyetemi tanára nyitódolgozata alapján általános képet kapunk Erdély történeti-földrajzi, geopolitikai helyzetéről az államalapítástól a 18. század végéig. Bemutatja Erdély népcsoportjait, a rendi nemzeteket, a magyarokat, a székelyeket, a szászokat a maga területével, sajátosságaival, történetével, vallási sokszínűségével. Olvashatunk arról is, hogy Erdély milyen kulturális missziót teljesített a két nagy birodalom, a Habsburg és az oszmán között, s hogy milyen jó kapcsolatai voltak kezdettől a lengyel királysággal (pl. Báthory István, Apafi Mihály vagy II. Rákóczi Ferenc idején).
A soron következő tanulmányok szerzője Oborni Teréz történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE docense, aki egyben a kötet szakmai lektora is volt. Az ő tanulmányait néhai Benda Kálmán történész-professzor, néhai Szabó Péter történész és Balogh Judit történész, az Eszterházy Károly Egyetem egyetemi docense, Hargittay Emil irodalomtörténész, a PPKE BTK Irodalomtudományi Intézet intézetvezető egyetemi tanára, Mikó Árpád, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója, Pásztor Emese, az Iparművészeti Múzeum főosztályvezetője írása követi. A kötethez hazafias utószót írt báró Losonczi Bánffy Miklós (az erdélyi arisztokrácia jeles leszármazottja, a 2013-as kiállítás egyik védnöke). A szerzők közjogi szempontból, illetve a vallásszabadság vonatkozásában vizsgálják Erdélyt, bemutatják a dél-erdélyi ortodox románokat, a fejedelemasszonyokat, a reformációban nagy szerepet játszó 16. századi ferenceseket. Szólnak a reformáció irodalmáról, a históriás énekekről, a zsoltárfordításokról, az erdélyi könyvtárakról, reneszánsz emlékekről, hagyományos erdélyi textíliákról, öltözetekről.
A Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben című kötet enciklopédikus, tudományos és tudományos népszerűsítő jellegű is egyúttal, mutatott rá Medgyesy S. Norbert, kiemelve, hogy az általános és középiskolai oktatás számára is kiváló segítséget nyújthat, tankönyvnek is ajánlható. A könyvbemutatót jelenlétével megtisztelte Őze Sándor történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet intézetvezető egyetemi tanára, a kötet egyik szerzője, egyetemi munkatársával, Maciej Szymanowskival, a prágai és a budapesti Lengyel Intézet korábbi igazgatójával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megbízott előadójával, aki Lengyelország képviseletében érkezett az eseményre Veszprémbe. A rendezvényen közreműködött Csörsz Rumen István irodalomtörténész, lantművész, aki a korabeli magyar, lengyel és török énekek/dallamok előadása mellett a korabeli énekművészetről beszélt.
A kiadvány a Gyűjtemény épületeiben, a Libri és a Líra Könyvesboltokban is megvásárolható.
Toldi Éva
