Az egyház idén április 11-én ünnepli az Isteni Irgalmasság vasárnapját, melyet a szent lengyel pápa, II. János Pál alapított 2000. április 30-án. Ezzel tett eleget Jézus kérésének, melyet Szent Fausztina nővérnek fejezett ki. Az Isteni Irgalmasság apostolaként tisztelt szerzetesnőnek az első és a második világháború között többször megjelent a feltámadt Jézus.

Fausztina nővér látomása: a Feltámadt Jézus és két fénysugár

„…Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére” (Napló, 699) „Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz.” (Szent Faustyna Kowalska: Napló, 300) – mondta Jézus Fausztina nővérnek, aki ezeket a szavakat Naplójában lerögzítette.

Jézusom, bízom benned

Az Isteni Irgalmasság terjesztésére Jézus egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomásban, amelyről ezt olvashatjuk a Naplóban: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. … Kis idő múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.’ (Napló 47). ,,Azt kívánom, hogy a képet… Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (Napló 49). A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli – magyarázta el maga Jézus egy napon Szent Fausztina nővérnek. Abból a szívből az irgalmasság nagy forrása fakad, amely az emberiségre árad – mondta Szent II. János Pál 2000. április 30-án, a Húsvét utáni első vasárnapon, amikor a Megtestesülés Misztériumát (Incarnationis Mysterium) ünneplő jubileumi évben a szentek közé iktatta a lengyel nővért.

2000. április 30. Faustyna Kowalska nővér szentté avatása

Húsz évvel a Dives in Misericordia – k. enciklika közzététele után, a 2000-es Nagy Jubileumi év közepén, Karol Wojtyła szentté avatta Maria Faustyna Kowalska nővért, aki fiatalon, 33 éves korában hunyt el 1938. október 5-én. Szent II. János Pál a 118. zsoltár szavaival kezdte a szertartáson mondott homíliáját, amelyet Húsvét nyolcadában énekelünk: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1).

Josefow-kolostor, Krakkó

Jézus átszúrt szíve minden irgalom forrása

Olyan, mintha a zsoltáros szavait a feltámadt Krisztus ajkáról gyűjtöttük volna egybe, aki a Cenákulumba elhozza az Isteni Irgalmasság nagy hírét és az apostolokra bízza a küldetést: „Békesség nektek!” […] Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21-23) – idézte János evangéliumának szavait Szent II. János Pál, majd emlékeztetett rá: mielőtt kiejtené ezeket a szavakat, Jézus megmutatja az apostoloknak kínszenvedése sebeit, különösen szíve sebét, amely az emberiséget elárasztó nagy irgalmasság forrása. A keresztre feszített Krisztus szíve által az Isteni Irgalmasság eljut az emberekhez: „Lányom, mondd el, hogy én magam vagyok a Szeretet és az Irgalom” – kéri Jézus Fausztinát (Napló, 374). Krisztus ezt az irgalmasságot a Szentlélek elküldésével árasztja ki az emberiségre, aki a Szentháromságban a Szeretet személye, hangsúlyozta a lengyel pápa.

Milyen lesz az emberiség jövője?

„Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz” – mondta Jézus Fausztinának. A lengyel szerzetesnő révén ez az üzenet örökre kapcsolódik a XX. századhoz, amely híd a harmadik évezred felé. Mit hoznak majd az előttünk álló évek? Milyen lesz az ember jövője a földön? – tette fel homíliájában a kérdést Karol Wojtyła pápa, prófétai szavakkal válaszolva, amelyek üzenete a jelenlegi világjárvány idején különösen időszerű: „Mi ezt nem tudhatjuk. Azonban az bizonyos, hogy a fejlődés, a haladás mellett sajnos nem fognak hiányozni a fájdalmas tapasztalatok sem. Azonban az Isteni Irgalmasság fénye, amelyet az Úr ismét a világnak kívánt adni Fausztina nővér karizmája által, megvilágítja majd a harmadik évezred embereinek útját. Mint egykor az apostolok, ma is szükség van rá, hogy az emberiség befogadja a történelem Cenákulumába a feltámadt Krisztust, aki megmutatja keresztre feszítése sebeit és ezt ismétli: „Békesség nektek!”. Szükség van rá, hogy az emberiség hagyja, hogy áthassa a Lélek, amelyet a feltámadt Krisztus adományoz neki. A Lélek az, aki begyógyítja a szív sebeit, ledönti a falakat, amelyek elválasztanak bennünket Istentől”.

Az Isteni Irgalmasság és Krisztus Feltámadása

Nem gondolhatunk az Isteni Irgalmasságra Urunk Feltámadása nélkül, mert a Feltámadás az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatásának a csúcsa, nyitás az örök életre, a legnagyobb ajándék, amelyet Isten Krisztusban az embernek felkínál. Jézus éppen azért jött el a világba, hogy kinyilatkoztassa Isten irgalmas arcát – fejtette ki homíliájában Szent II. János Pál. Irgalmasságának üzenete továbbra is eljut hozzánk a szenvedő ember felé kinyújtott kezének gesztusával. Így látta Őt és így hirdette Őt minden földrész embereinek Fausztina nővér, aki Krakkó Łagiewniki kolostorába visszavonulva életét az irgalmasság énekévé tette: Misericordias Domini in aeternum cantabo.

A valódi irgalmasság kölcsönös cselekedet

Fontos, hogy teljes egészében befogadjuk Isten Szavának üzenetét Húsvét második vasárnapján, amely mostantól kezdve az Isteni Irgalmasság Vasárnapja nevet viseli – mondta Fausztina nővér szentté avatási miséjén Szent II. János Pál pápa. Krisztus megtanította nekünk, hogy „az ember nem csak megkapja és megtapasztalja Isten irgalmasságát, hanem arra is meghívást kapott, hogy legyen irgalmas mások irányában. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7) – olvassuk Máté evangéliumában (Dives in misericordia, 82). Jézus megjelölte számunkra az irgalmasság számtalan útját, amely nem csak a bűnöket bocsátja meg, Jézus lehajolt minden emberi nyomorúságra, anyagi és spirituális nyomorúságra egyaránt.

Szent II. János Pál, homíliájában Fausztina nővér szentté avatását sajátosan ékesszóló eseménynek nevezte, amellyel húsz évvel ezelőtt az új évezred minden embere számára át akarta adni az Isteni Irgalmasság üzenetét, hogy egyre jobban ismerjék meg Isten és a felebarátok valódi arcát. Az Isten és a testvérek iránti szeretet ugyanis egymástól elválaszthatatlanok. A hiteles szeretetet csak Isten iskolájában tanulhatjuk meg. Szüntelenül meg kell tisztítanunk minden cselekedetünket és minden szándékunkat, amelyekben az irgalmasságot egyoldalúan értelmezzük és gyakoroljuk, mintha jót tennénk másokkal.  Az irgalmasság csak akkor válik valóban az irgalmas szeretet tettévé, ha gyakorlati megvalósításakor mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy egyidejűleg mi is irgalmasságot kapunk azok részéről, akik felé az irgalmasságot gyakoroljuk. Ha hiányzik ez a kölcsönösség, akkor cselekedeteink még nem a valódi irgalmasság tettei, még nem merítettünk abból a forrásból, amelyet Krisztus nyitott meg a számunkra.

A szentté avatási szentmisén mondott homíliáját a következő szavakkal zárta Szent II. János Pál, aki 2005. április 2-án, szombaton, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján tért vissza az Atyai Házba:

„És te, Fausztina, Isten ajándéka korunknak, Lengyelország földjének ajándéka az egész egyház számára, eszközöld ki számunkra, hogy érzékeljük az Isteni Irgalmasság mélységét, segíts, hogy az élő tapasztalattá váljon számunkra és tanúságot tegyünk róla testvéreinknek. A világosságról és reményről szóló üzeneted terjedjen el az egész világon, késztesse megtérésre a bűnösöket, számolja fel a rivalizálást és a gyűlöletet, nyissa meg az embereket és a nemzeteket a testvériség gyakorlásának. Ma, tekintetünket veled együtt a feltámadt Krisztus arcára szegezve, magunkévá tesszük imádat és bizalommal telve, Istenre hagyatkozva, szilárd reménységgel mondjuk: Jézusom, bízom Benned!

(forrás: Vatikán News)

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »