Az üdvösség útján címmel nyílt kamarakiállítás május 9-én a Gizella napi zarándoklat előestéjén a veszprémi Szaléziánumban, az Érsekség kommunikációs és turisztikai központjában, melyet az intézmény folyosóján rendeztek XX. századi magyar hitvallók és vértanúk emlékére.
Tavaly az Árpád-házi szentekről nyitottak meg kiállítást a főegyházmegyei Gizella napi zarándoklatra készülve, azzal a szándékkal, hogy az erre az alkalomra érkező gyerekek, fiatalok és felnőttek elé példát állítsanak az ezer évvel ezelőtt élt szentek életével, mondta bevezetőjében az intézmény igazgatója, Pálfalviné Ősze Judit. Az idén hasonló céllal a közelmúlt hitvallóit, vértanúit szerették volna előtérbe állítani, így került fókuszba a főegyházmegyéhez kötődően Bódi Mária Magdolna, Mindszenty József, Tóth Tihamér személye, továbbá a boldoggá avatására váró hét ferences vértanú, Brenner János áldozópap és a tavaly már a boldogok közé emelt Sándor István szalézi szerzetestestvér.
Mindannyian az üdvösség útján járunk, arrafelé igyekszünk, mutatott rá köszöntőjében Nagy Károly apátkanonok, a Bazilika plébánosa. Jézus a kapu, s mindazok, akik a Jó Pásztor szavára elindulnak és megtalálják, elfogadják azt az utat, amely az Ő követésével jár; kereszttel és áldozattal, azoknak reményük van, hogy az üdvösség országába érkezzenek. Némedi Lajos Veszprém alpolgármestere megnyitó beszédében tovább fűzve az atya gondolatait, rávilágított: Az üdvösség nem más, mint a rendbe tett élet, a rendbe tett emberi természet; nem más, mint emberhez méltó, teljes élet. Emberhez méltó életet nem egy kormányzat, nem is a gazdasági intézkedések teremtik meg (bár ezek sem elhanyagolhatók), hanem az ember reális önismerete és felelősségtudata. Isten szabadnak teremtett bennünket, s hogy e szabadsággal miként élünk, teremti meg üdvösségünk lehetőségét. Földi életünk már a megkezdett örök élet, ezért már itt és most kell megkezdenie mindenkinek az emberi természetét gyógyítgatni. Ha az emberi természet rendben van, akkor kapcsolata a teremtett természettel, embertársaival is rendben lesz. Az az ember üdvözül, aki az emberekkel való kapcsolatát Jézustól tanulja, mert az üdvösség Isten akaratának teljesítése. A kiállítás vértanúi, hitvallói számos úton jutottak el az üdvösségre, mert az út az Istenhez mindig más és más, sajátos és személyes út.
A kiállítás konferenciával folytatódott a Szaléziánum előadótermében, ahol a kiállításon szereplő hitvallókról, vértanúkról történészek, a boldoggá avatási eljárások előkészítői tartottak rövid összefoglaló előadást, rajzolták fel a portréjukat. Elsőként Szakács Péter tapolcai plébános, Bódi Magdi boldoggá avatási eljárásának megbízott delegátusa szólt a vértanú munkáslány életútjáról. Kiemelte a munkásleány mély lelki életét, szolgáló tanúskodását Krisztusról mind szorgalmas munkavégzésével a Nitrokémiában, mind a dolgozó leányok evangelizációjában való részvételével, gyermekek hitoktatásával, betegápoló szolgálatával. Bódi Magdi példa arra hitvalló és vértanú életével, hogy bármilyen élethelyzetben megvalósítható a Krisztusnak szentelt élet, ha elkötelezetten gyakoroljuk, kitartunk a keresztény erkölcsi elvek mellett. Bódi Magdi ugyanis szüleinek rendezetlen házassága miatt szerzetes nem lehetett az akkori szabályok szerint, de életét Krisztusnak szentelte önkéntes tisztasági fogadalmával is.
Gárdonyi Máté egyháztörténész, főiskolai tanár a veszprémi egyházmegye hitvalló püspökeiről, Mindszenty Józsefről és Tóth Tihamérról szólott. Tóth Tihamért, mint lelkiségi írót ismerik szinte világszerte, 16 nyelvre fordították le műveit, főleg az ifjúságnak, fiúknak írt erkölcsi témájú könyveket. Magyarországon sajnálatos módon kissé elfeledetté vált személye a II. világháború után. Nevéhez fűződik továbbá az első magyar rádiós prédikáció 1926-ban. Rott Nándor halála után rövid ideig volt főpásztora az egyházmegyének. Mindszentyvel kapcsolatban az előadó felidézte zalaegerszegi szolgálatát, Padányi-tiszteletét, nyilasok általi letartóztatását, rövid másfél éves veszprémi püspökségét többek között, s végül rámutatott: veszprémi püspöki szolgálata volt az ajánlólevél a pápának, aki benne találta meg a magyar katolikusok vezetésére alkalmas személyt a háború után időszakban.
A hét boldoggá avatására váró ferences vértanúról szólva Kálmán Peregrin ferences vice posztulátor kiemelte Hajnal Zénó nagyváradi születésű, a ’40-es évek elején Nagyatádon – az akkori veszprémi egyházmegye területén – házfőnöki tisztségben szolgáló ferences önfeláldozó életvitelét, menekülteket befogadó életmentő tevékenységét. Kriszten Rafael, Lukács Pelbárt hatvani házfőnökök állhatatosságát, amellyel elvállalták a közösség vezetését akkor is, amikor már borítékolható volt, hogy az elhurcoltatás sorsa lesz osztályrészük. Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf atyák felelősségvállalását, akik szerb partizánok bosszújának áldozatai lettek. Kiss Szaléz atya helytállását, aki visszatért Amerikából, hogy népe mellett legyen, Károlyi Bernát ferencesnek Jézus-követő magatartását, amikor olyan zsidókat mentett meg, akikről pedig köztudomásúak voltak 1919-es erőszakos tetteik.
Brenner József , a Boldog Gizella Szeminárium spirituálisa, a szombathelyi egyházmegye nyugalmazott helynöke testvérének, Brenner Jánosnak vértanúságára emlékezett. Felidézte meggyilkolásának drámai eseményeit, ahogy kicsalták egy haldoklóhoz éjjel és az erdei úton az ávósok megtámadták, megölték.
Végül B. dr. Varga Judit történész, muzeológus, Boldog Sándor István szalézi szerzetes vértanúságára emlékezett a rend képviseletében. Egy öreg bőröndöt hozott, amelyben szalézi rekvizitumokat, dokumentumokat szemléltetett. Valamennyi vértanú életéből kiemelte bátorságukat és kitartásukat, melyet a szalézi rend 1859-es megalapításakor jelmondatként fogalmazott meg az alapító Bosco Szent János: „Coraggio!” (kitartás, buzdítás) és „Bátorság!”. A legtökéletesebb Krisztus-követés a vértanúság, mutatott rá, s ezt az utat járta be Sándor István is, aki nem hagyta el „őrhelyét”, nem disszidált, nem menekült el, mert felelősséget érzett a rábízott fiatalokért. A vértanú hitvallók példája azt üzeni korunknak is, hogy legyünk bátrak a hétköznapi életünkben is, álljunk ki másokért, az igazságért, hitünkért – összegezte a konferencia mondanivalóját.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”538″]
