Nagy örömmel és szeretettel köszöntöm a Főegyházmegye papságát, diakónus testvéreket, családokat, fiatalokat, katekétákat, plébániai közösségeket.
Ádvent küszöbén állunk, amikor ismét föltárjuk a szívünket az érkező Úr előtt. Az Úr érkezik, és ez számunkra bizonyosság, s az Ő megérkezése számunkra biztonságot jelent. Évről-évre átéljük az egyházi évet követve ezt a gyönyörű időszakot, amikor a szívünk melegével, a jó cselekedetekkel, a reggeli szentmisék látogatásával veszünk részt a készületben. Mégis minden egyes adventi időszak új. Mert mi vagyunk mások. Más a helyzetünk, más a társadalmi közeg, ami körülvesz. Más vágyak, más félelmek, más aggodalmak és így más várakozások is megfogalmazódnak a szívünkben. Mint ahogyan ez korábban volt. Az elmúlt évek, talán éppen a bizonytalanságot erősítik bennünk, társadalmunkban, intézményeinkben, családjainkban. Gondolhatunk itt a pandémiás következményekre, pandémia helyzetére. Gondolhatunk azokra az ideológiai- társadalmi változásokra is, amelyek egészen mélyen, egészen élesen és elevenen érintik a férfi-nő kapcsolatát. Érinti a családi életet, érinti a gyermeknevelést, érinti, az idősekkel való foglalkozásunkat, s az idősekről való gondoskodásunkat is. Nem tudjuk kivonni magunkat ezen ideológia és társadalmi jelenségek hatásai alól. Mégis, ezekkel együtt is, a várakozást akarjuk a szívünkben megerősíteni. A várakozás jelentősége nem miattunk fontos. Nem a mi vágyaink miatt. Hanem azért, mert az Isten akar találkozni velünk. Az Isten akar érkezni hozzánk. Pontosan abba a szituációba, abba az élethelyzetbe, amiben most vagyunk. Éppen ezért a várakozásunkban is erősíteni akar egyházunk amikor arra bátorít az ünneplés, a liturgikus szövegek, a vallásos cselekedetek gyakorlása által, a családi beszélgetések által, hogy az Isten nem csap be.
Az Isten érkezése, bizonyosság számunkra. Úgy, mint akkor, amikor belépett az emberiség életébe, úgy mindennapjaink életébe is kíván belépni. Számunkra ez a belépés, ez mindig találkozást jelent. Embert formáló, gondolatot formáló, lelket erősítő találkozást. Éppen ezért az Úr érkezésének a bizonyossága számunkra biztonságot eredményez. Biztonságot az Úr ígéretében, biztonságot emberségünkben, biztonságot a család életének az erősítésében. Biztonságot abban, hogy keresztény kultúránk ereje nélkül nem tudjuk a jövőt építeni. Számunkra, azon túl, hogy ez megnyugtató, feladatot is kijelölő tapasztalat. Bátorítok tehát mindenkit, paptestvéreket, családjainkat, ifjúságot, plébániai közösségeket; éljünk az adventi idő adta lehetőséggel, ahol fölkészítjük lelkünket az Úr érkezésére. Mert Ő egészen bizonyosan jön, és biztonsággal akar megajándékozni bennünket. Legyen bátorságunk ehhez.
