Szent Lukács evangélista ünnepén, október 18-án a szokásos Lukács-napi ünnepséget tartották a hévízi Szent Lukács Idősek Otthonban, immár az intézmény átadásának 19. évfordulója alkalmából. Az intézmény kápolnájában Dr. Udvardy György veszprémi érsek celebrált ünnepélyes szentmisét.
A szentmise elején Kiss László esperes-plébános, az otthon lelkivezetője köszöntötte a főpásztort.
A veszprémi érsek a hívekhez fordulva köszöntőjében elmondta: „Adja Isten, hogy az ünneplésünk megerősítsen bennünket az együvé tartozásban, a szolgálatban, és úgy tekintsük erre a házra, mint ahol az Isten irgalmassága erővel van jelen. Kérjük, Szent Lukács evangélistának mind a közbenjárását, mind pedig az ő Evangéliumában megjelenő irgalmat!”


Homíliájában kihangsúlyozta: „Isten ránk bízza a békehozás, az irgalom, a szabadítás cselekedetét, és azt, hogy aki bármilyen szempontból is kicsinynek számít a társadalomban, a közösségben, azok hangját azok képviseljék, akik Krisztushoz tartoznak. Így tekintünk Főegyházmegyénkben a Szent Lukács Gondozó Otthonra, mint olyan helyre, ahol egészen kiemelt módon, mind szakmailag-mind emberileg felkészülten, tudatosan figyelnek arra az itt dolgozók, az életüket ideszentelők napról-napra, hogy meghallják a „kicsinyeknek”, az idős, beteg, gondokkal, nehéz terhekkel küzdőknek a hangját. De ez a meghallgatás, Istennek a meghallgatása!”
A főpásztor így folytatta: „Fülembe veszem, és megkönyörülök rajta és megszabadítom!” Ez történik itt a gyógyításban, az ápolásban, a gondoskodásban. Amikor szembesülünk azzal, hogy az emberi élet törékenysége elvezet minket a földi élet lezárásáig, a halálig, de éppen azért, mert Isten országát hirdeti.”
Az érsek köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik napról-napra szolgálatukkal fáradoznak a betegekért, az idősekért: „Azt köszönöm meg a mai napon ismét, hogy itt ebben az otthonban, az üdvösség házaként tudnak élni azok az idős, beteg testvéreink, akik bizalmukat belénk vetették, akiknek az élete itt folytatódik, akiknek a hozzátartozói nagy-nagy bizalommal vannak irántunk, és bíznak a gondozók nagy szakmai felkészültségében, abban, hogy itt az üdvösség befogadásra tudnak készülni. Óriási ajándék, hogy akkor, amikor a betegség, a szenvedés talán a remény elvesztését indokolhatná, az itt dolgozó testvéreink azon fáradoznak, hogy a remény ne elvesszen, hanem erősödjön! Hálásan köszönöm ezt!”
A szentbeszéd végén Dr. Udvardy György elmondta: „Amikor hálaimát mondunk, hogy ez az otthon az üdvösség házaként tud működni, akkor a jövőbe is tekintünk. Reméljük azt, hogy ez a bizalom továbbra is fennmarad, hogy az itt dolgozókban is a reménység erősödik, a lelkesedés nem törik meg és bízunk abban, hogy a jövőben is az üdvösség mondatai, gesztusai, az irgalmasság lelki-testi cselekedetei jelennek meg az otthonban minden kapcsolatban, minden gesztusban, szolgálatban, kérésben.”
A szentmisét követően került sor a Szent Lukács napi ünnepségre, ahol Karácsonyné Kiss Enikő intézményvezető beszédében elmondta: „Folyamatosan változik környezetünk, változnak lakóink, változtak a dolgozóink, változtak a vezetők is. Megváltoztak a feltételek, változtak a jogszabályok, változnak a ránk vonatkozó rendeletek. Napról napra ki vagyunk téve a változások sokaságának, melyhez folyamatosan alkalmazkodnunk kell. Ehhez az alkalmazkodáshoz ad nekünk elég erőt a hitünk, melynek segítségével igyekszünk a lehetőségekből a legjobbat, a legtöbbet kihozni. Ez mind az ellátottakról, mind a dolgozókról, hozzátartozókról egyaránt elmondható. Ez azonban nem sikerülhetne, ha a Teremtő nem küldene intézményünknek újra és újra egy – egy olyan különleges embert, akik önzetlenségükkel, segítőkészségükkel hozzájárulnak intézményünk működéséhez.”


Az intézményvezető a főpásztorral közösen három emlékplakettet is átadott: Hegedűs Máriának, aki 2010-től az intézmény dolgozója volt csoportvezetői pozícióban, Tarrné dr. Nyeső Eszternek, aki szülei intézményi elhelyezése óta segítő szándékkal kíséri figyelemmel az intézmény munkáját, működését, aki orvosként – különösen a koronavírus-járvány idején -, tanácsaival, ötleteivel, adományaival segítette a szakmai munkát, valamint Takács Zoltánnak, aki hozzátartozóként, a háttérben végzett karitatív tevékenységével évek óta hozzájárul a Szent Lukács Idősek Otthona működéséhez. Támogató odafigyelésével nem csak saját édesanyja ellátására figyel, hanem az otthon összes lakójának igyekszik rendszeresen örömet okozni.
Az ünnepségen sor került a „Gyógyító természet” című kiállítás megnyitójára, amelyet Wágenhoferné Pohl Magdolna természetgyógyász, fitoterapeuta nyitott meg. Az ünnepségen közreműködött a keszthelyi Nagyváthy Néptáncegyüttes is.
Imádkozzunk együtt napról napra a betegekért!
Szent Lukács, könyörögj érettünk!

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »