A hagyomány jegyében érseki szentmisével, a betegek kenetének kiosztásával és ökumenikus imádsággal ünnepelték meg a Betegek világnapját február 11-én Veszprémben, a megyei Csolnoky Ferenc Kórház Csillag József dísztermében. Az intézmény ápoltjai, a betegek gondozói, az orvosok, lelkipásztorok a szélrózsa minden irányából érkezett hívekkel közös imával fordultak az Úrhoz gyógyító kegyelméért, a Szűzanya közbenjáró gondoskodásáért szűkebb és tágabb környezetükben.

Bevezetőben Márfi Gyula érsek emlékeztetett az ünnep eredetére, a Lourdes-i jelenések eseményére, jelentőségére, idézte a szabad gondolkodó, hitetlen Alexis Carrel francia sebész történetét, aki elkísért egy alkalommal egy súlyos beteget Lourdes-ba, s megtapasztalta csodás gyógyulását a Mária-kegyhelyen. Ennek hatására megtért, s megtérésének okairól könyvet is írt. Majd hozzáfűzte az érsek: Az ünnep, a Betegek világnapja ugyan katolikus ünnep, és Szűz Máriához kapcsolódik, de a protestánsok is tisztelik Jézus Krisztus Anyját,  mi sem bizonyítja ezt inkább, mint hogy a legszebb máriás verseket protestáns költők írták. Példaként idézte a kálvinista Ady és Szabolcska Mihály, valamint az evangélikus Váci Mihály Isten Anyjához írott költeményeit.

Szentbeszédében a főpásztor a betegség és a vele járó szenvedés keresztény értelméről elmélkedett: A szenvedés bár fájdalmas, hosszú tűrést igényel, de szent célokért is felajánlhatjuk, s akkor nemesít minket is és elviselése megszépíti az érte hozott áldozatot.  Vezekelhetünk bűneinkért és engesztelhetjük Istent mások bűneiért is. Mikor az ember lerója bűnei adóját, s tiszta lappal élhet tovább, azzal hozzájárul az igazságosság követelményéhez. A szenvedés által haladhatunk előre az életszentség útján, tökéletesedhetünk is. Tóth Árpád, híres versében fogalmaz erről költői szépséggel: „Próbáid áldott oltó-kése bennem / Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, / Új szépséget teremni sebez engem…” (Az Isten oltó kése). A szenvedéssel engesztelhetjük Istent mások bűneiért is. Szent Pál apostol kolosszeiekhez írott levelében olvassuk: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (1, 24.).

A szertartás keretében Nagy Károly apátkanonokkal kiosztotta az érsek a szent kenetet az arra felkészült híveknek, majd a protestáns felekezetek képviselői imádkoztak a betegekért, szenvedőkért.

Steinbach József dunántúli református püspök Jeremiás siralmait idézve hirdette az igét (3,25-26.): „Jó az Úr a benne reménykedőkhöz. Jó csendben várni az Úr szabadítására”. Jeremiás népe nyomorúságáról beszél, siratja az elpusztult várost, Jeruzsálemet, s a templomot, és népének babiloni fogságba kerülését idézi fel. A történet számunkra, ma élők számára is nagy tanulságot hordoz magában, mutatott rá a püspök. Egyrészt azt, hogy Jeremiás még tudott sírni, látva a nyomorúságot, a pusztulást, másrészt, hogy a fájdalmas látványba, a történtekbe nem keseredett bele. Példája minket is int: Isten elé őszintén oda járulhatunk betegségeinkkel, szenvedéseinkkel, problémáinkkal, gyötrődéseinkkel mindig, mert meghallgat az Úr és mindig segít is küszködéseinkben, ha kérjük őt. Jeremiás keservei közepette is feltekintett az élő Istenre, s ez a fordulat üzenetértékű. Arra int, hogy tudjunk reménykedni, bízni az Úr szeretetében, hűségében. Gyökössy Endre egy nemes gondolatát idézte erről a püspök befejezésül: „Árnyék mögött fény ragyog, / nagyobb mögött még nagyobb, / amire nézek, az vagyok”.

Isó Zoltán veszprémi evangélikus lelkész Ézsaiás könyvéből vett idézetek alapján hirdette Isten igéjét: Az élő Isten folyamatosan értünk munkálkodik, Ő az, aki „a megrepedt nádszálat nem töri el, a füstölgő mécsest nem oltja el”, bízik bennünk, Betegségeket mindannyian viselünk, akár itt a kórházban vagy kint a világban munkánk végzése közben, mutatott rá. Sokféle betegség van, amit hordozunk, olyanok, amelyekről tudunk, s olyanok is, amelyekről nem tudunk. Ez utóbbiak ott lappanganak testünk, idegrendszerünk, lelkünk mélyén, s egyszer csak váratlanul kitörnek rajtunk. Isten azonban bíztatást, vigasztalást tud adni nekünk mindenkor és reményt betegségeinkben is. Gyakran betegségeink oka éppen az, hogy elszakadtunk Istentől, s Isten-nélküliségünkben belekeseredünk az élet hordozásába. Pedig Isten szaván, testén és vérén keresztül képes gyógyítani minket, zárta gondolatait Isó Zoltán.

Az ünnepi elmélkedések során a lelkipásztorok megemlékeztek a kórház korábbi főigazgatójáról, Pákozdy Jánosról, akit hirtelen felgyorsult betegsége ragadott el az életből, s aki tavaly még együtt ünnepelt a közösséggel a Betegek világnapján.

Toldi Éva

2013-ban készült beszámolónk

[simpleviewer gallery_id=”463″]

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »