Bódi Mária Magdolnára boldoggá avatásáért imádkoztak március 29-én Litéren, ahol 1945. március 23-án egy szovjet katona lövései végeztek a tisztaságát és társait védő munkáslánnyal.
A megemlékezés most is a temetőben, a sírnál kezdődött, ahol Márfi Gyula veszprémi érsekkel, Szécsi Ferenc plébánossal együtt imádkozott Seregély István nyugalmazott egri érsek, valamint az idei ünnepség vendégszónoka, Bosák Nándor Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, és az egyházmegyéből, valamint az egyházmegyén túlról érkezett papok és hívek.
A temetőből az általános iskola udvarára zarándokoltak, a vértanúság helyszínére, ahol a vértanú munkáslány 2005-ben állított szobrának megkoszorúzásával, majd irodalmi műsorral folytatódott az ünnepség.
Az ünnepi szentmisén Bosák Nándor püspök Bódi Magdi példáját állította a jelenlevők elé: az út célja, reménysége előttünk is áll, akik még csak félúton járunk a földi pályán.
Amikor életére és életáldozatára emlékezünk és imádkozunk boldoggá avatásáért, azt nem miatta tesszük, nekünk van szükségünk arra, hogy az Egyház példakánt állítsa elénk, hogy abból mi is erőt és kegyelmet meríthessünk, mondta a főpásztor.
A szertartás végén Bódi Mária Magdolna Balatonalmádiban élő unokahúga, Kovács Elemérné emlékezett családja nevében.
Tiszteletreméltó Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. A szülők nem köthettek házasságot, így Bódi Magdolna törvénytelen, házasságon kívül született gyermek volt. Két testévre volt. Szülei nem kaptak, így nem is tudtak vallásos nevelést. Első áldozása után Jézus iránti elkötelezettsége fokozódott. Szeretett olvasni, ezért folyamatosan kért és kapott kölcsön könyveket a plébániától, így komoly teológiai tudásra tett szert. 17 esztendős volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Szerzetes szeretett volna lenni, de ebben egyházjogilag törvénytelen származása akadályt jelentett.
A nők sorsáról aggasztó híreket hallott, ezért tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait, és elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát. 1945. március 23-án érkeztek a szovjet csapatok Litérre. Az asszonyok az óvóhely lejáratában tartózkodtak, amikor két fegyveres szovjet katona ment oda. Egyikük a bunkerban megtámadta a társait védelmező Magdit. Ellenállt és a katonától megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker lejáratánál a többieket figyelmeztette – „Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.” – Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, akinek a szeme alatt vér szivárgott, a lány védekezésének nyoma. Magdit az udvaron meglátva azonnal lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta. Arccal előreesett és elhunyt.
Halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek, és vallásosan éltek.
[simpleviewer gallery_id=”500″]
