Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának főünnepén Dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatott be szentmisét december 8-án az érseki hivatal kápolnájában, melyet média csatornáinkon is közvetítettünk. A szentmisén koncelebrált Dr. Takáts István helynök és Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató atya.
Udvardy György érsek úr homíliáját olvashatják:
Kedves Testvérek!
Szeplőtelen Fogantatás ünnepében Isten ígéretének tetten érhetetlen valóságát ünnepeljük. Amikor az ígéret elhangzik, az ős bűn elkövetését követően is ezt hallottuk az ószövetségi olvasmányban. Jézus Krisztus megváltói tevékenységében az Ő megtestesülésében, halálában és föltámadásában, s ennek a két eseménynek: Isten ígéretének és Jézus megváltói művének megvalósulásában, annak a feszültségében látjuk ezt a mai ünnepet. Azt a pillanatot, amikor nem csak Jézus Krisztus, -aki az Isten fia-, Isten és ember lép be ebbe a világba, hanem ezt megelőzően éppen Jézus Krisztus megváltói érdeméből. Az Ő engedelmességéből. Az Ő Atya iránti szeretetéből. Atyjának való önfeláldozásából, halálából és föltámadásából azt ünnepeljük, hogy aki Őt szülte; bűn nélkül való, megváltói érdeméből. Mentes az áteredő bűntől, annak minden következményétől…Kivétel? Csoda? Igen, igaz mind a kettő. Kivétel, egészen sajátosan, mert Máriához hasonló 
ember, nem tudott együttműködni Isten megváltói művével. Hiszen egyedi, sajátos az Ő szerepe az üdvösség történetében. Csoda, mert éppen Jézus Krisztus halála és föltámadása az, ami ennek az országnak az erejét megmutatja már időben, előre. Mint ahogyan egyébként időben, hátrafelé, ránk is megmutatja hatását. Ugyan úgy, ahogyan a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának pillanatától bűn nélkül való, és mentes az áteredő bűn minden terhétől, következményétől, szennyétől. Úgy mi, akik megismerjük Krisztust, s megkeresztelkedünk az Ő halálába és föltámadására, bűn nélkül tudunk élni, új teremtményként tudunk élni.
Boldogságos Szűz Máriát tiszteljük. Elsődlegesen és indokolható módon, Jézus Krisztushoz való viszonya miatt. Mert Ő az édesanyja. Ő, aki méhébe fogadta, Ő, aki kísérte, Ő, aki ott volt az üdvösség művének megvalósításánál. Ezért valljuk Máriáról; a szeplőtelen fogantatást. Ezért valljuk Máriával kapcsolatban, amikor méhébe fogadja a Szentlélek erejétől, Isten fiát. Ezt a titkot valljuk Máriával kapcsolatban éppen Jézus Krisztus megváltói művének eredményeként, hogy fölvétetett földi pályájának befejeztével testestül-lelkestül a mennybe és dicsőségben van. Mindezek foglalataként-eredményeként valljuk, hogy Mária: Istenszülő. Ez a pillanat kezdődik el -az emberi történelemben értelmezhető módon-, amikor az Ő szeplőtelen fogantatását üljük. 
Mi mindannyian, akik ismerjük Krisztust, megkapjuk azt a kegyelmet, hogy bűn nélkül tudjunk élni. Isten gyermekeinek a szabadságában, Mária példáját követve, aki így fejezte be és az evangélium erről tudósít: – „Íme az Úr szolgáló leánya, történjék velem szavaid szerint…” Példa ebben, hogy mi mindannyian napról-napra ezt tudjuk mondani: – „Istenem, atyám, ismerlek, Krisztus megismertetett Téged, s Krisztus miatt, kettőtök lelke által kérlek, legyen nekem, történjék velem szavaid szerint…”
A mi életünkbe is belép észrevétlenül, szinte tetten érhetetlen módon az istennek a kegyelme. Újjáteremtő, szabadító ereje. Ugyan így napról-napra megérint bennünket amikor döntéseinkben ezzel az engedelmességgel, ezzel a feltétel nélküli bizalommal, amit Máriánál látunk, s ami éppen Jézus Krisztusban válik teljessé: „Íme az Úr szolgáló leánya, történjék velem szavaid szerint”.
Ugyan akkor ünnepeljük -az Advent erre is segít bennünket-, ünnepeljük azt, hogy az Isten érkezik hozzánk. Az Isten betölti az Ő ígéretét. Ami elhangzott az ős bűn elkövetésekor: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az asszony ivadéka közé, s ő eltiporja fejedet…” Ez az ígéret valósul meg a mai ünnepben. Óhatatlanul, tetten érhetetlen módon…
Valahogyan ahhoz tudnám hasonlítani, talán ez a mostani előttünk álló pár nap is ezt engedi, amikor gyermekként az ember tudta, – mert a szülei mondták-, hogy hamarosan esni fog a hó. Akkor néztük az ablakban, hogy az első hópihét hadd lessük meg…S ez sosem sikerült. Az ember nézte-nézte, s egyszer csak azt vette észre, hogy már fehér a táj. Így van az emberiség várakozásában is. Ez az első pillanat. Szerette volna az emberiség ezt ünnepi módon megélni, de ez a szív csendjében történt. Ugyan így minden egyes alkalommal amikor ráhagyatkozunk Atyánk bizalmára, ráhagyatkozunk Fiúnak a tanítására, a lélek ösztönzésére, ugyan ilyen észrevétlen módon történik meg bennünk a csoda; hogy bűn nélkül vagy bűn ellenében tudunk dönteni, s boldogan élni. Mégpedig azon a módon, ahogyan a Szentlecke beszélt erről, az ősegyházi tapasztalatot megfogalmazva: „Szolgáljunk hát fölséged dicsőségére mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket”.
Ez ennek a mai ünnepnek az eredménye, s Krisztusba vetjük reményünket. Ezért merünk bátran krisztusi módon dönteni. Ebben óriási példa számunkra Boldogságos Szűz Mária…
A szentmise itt visszanézhető:
