Szűz Mária keresztények segítsége ünnepén, május 23-án búcsúi szentmisét mutatott be dr. Udvardy György veszprémi érsek a hévízi Szent Lukács Idősek Otthonának kápolnájában.
Köszöntőjében érsek atya elmondta, érezhetjük, élvezhetjük a Boldogságos Szűz Mária oltalmát, aki úgy segít bennünket, hogy erősödjünk keresztény hitünkben, s az az életünk küzdelmeiben erősségünk legyen.
Dr. Udvardy György szentbeszédében azt mondta, Máriát életünk számtalan pillanatában fölfedezhetjük, s úgy van jelen, hogy segít rajtunk, segít bennünket. A prédikáció cikkünk végén teljes terjedelmében közöljük.
A búcsúi ünnep folytatásaként liturgikus tárgyakból nyílt kiállítás az otthon közösségi termében. Karácsonyné Kiss Enikő intézményvezető beszédében kitért az ünnep jelentőségére majd elmondta, jelenleg 80 idős, beteg embert gondoznak, ápolnak és a várólistán pedig több, mint kétszázan várakoznak. – Azért választják ennyien utolsó életszakaszuk végső állomásaként intézményünket, mert fenntartónk, dolgozóink és az itt élő kis közösség olyan lelkiséget és értékrendet képvisel, amely a vallásból, a vallásosságból fakad, és átszövi mindennapjainkat – mondta Karácsonyné Kiss Enikő.
Ezt követően Cséry Gergő pacsai plébános atya mutatta be röviden a kiállításban látható liturgikus tárgyakat, eszközöket, egyedi kézműves munkával készült miseruhákat. Kiss László hévízi esperes-plébános pedig a főként a rezi plébánia levéltárából származó, több száz esztendős dokumentumokról beszélt.
Udvardy György érsek atya szentbeszéde:
Mária segítségét kérjük. Máriának, mint Keresztények Segítőjének a segítségét. Így fogalmazzuk meg, így nevezzük Őt, mert életünk számtalan pillanatában fölfedezhetjük; Mária úgy van jelen, hogy segít rajtunk, segít bennünket. Ezért a mostani ünnepen elsőként, köszönetet mondunk, hálát adunk, megköszönjük, hogy figyel ránk, hogy törődik velünk, hogy bátorít bennünket, hogy vígaszt ad, hogy a reményt ébren tartja a lelkünkben.
Ugyanakkor ez a mai alkalom kell, hogy abban is segítsen bennünket és arra is indítson, hogy új és új módon keressük meg; hogyan is segít bennünket a Boldogságos Szűz Mária. Hogyan is fogadhatjuk be az Ő segítségét még jobban, még elevenebben? Két szentírási szakaszt hallottunk. Az ószövetségi, az ős bűn leírását adta elénk. Ahol megtörténik a bűn, megtörténik a felelősség áthárítás, de elhangzik rögtön, abban a pillanatban az Isten részéről az ígéret: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé”. Mária, az ígéret asszonya. Mária szerepe ebben az isteni ígéretben fogalmazódik meg, ellenségeskedést vet az Isten, de ebben az ellenségeskedésben Mária gyermeke – az asszony gyermeke – győzedelmeskedik, győzni fog. Ebben az ígéretben látjuk Istennek az Ígéretét. Mária segíteni – az asszony segíteni – fog sérüléseinkben, segíteni fog bennünket bűneinkben, bűneink küzdelme ellen, és segíteni fog bennünket, hogy akarjuk az üdvösséget. Mert nem csak a bűnt szeretnénk elkerülni, nem csak sérüléseinkből szeretnénk gyógyulni, hanem az üdvösséget – azt az isteni életet – amire meghívott bennünket, ami mindannyiunk élete. Ezt az életet szeretnénk élni, és Mária ebben segít. Ennek egy gyönyörű példája a kánai menyegzőről szóló történet, Jézus első csodája. Mária jelen van, érzékenyen figyel. Észreveszi az ifjú párnak és a lakodalmat szervezőknek a szükségletét. Baj van, hamarosan baj lesz, mert az ünnepnek vége lesz, hiszen elfogy a vendéglátáshoz szükséges bor. Megtörik a vigadalom, megtörik az öröm, s ez nem jó. Mennyire félünk ettől…S mennyire is hordozzuk életünk minden pillanatából; amikor megtört az öröm, megtört az ünnep, megtört a vigasság az életünkben. Mária figyel és közbenjár, mert bennünket is figyel. Nem csak a szükségleteinkre, nem csak arra figyel mi lenne jó, mi segítene. Ne tűnjék el életünkből az öröm – bármilyen élethelyzetben, bármilyen életkorban, bármilyen betegségben is szenvedő vagyok – hanem arra is figyel, hogy bennem mi történik; a szívemből ne tűnjék el az öröm. Szívemből ne tűnjék el a reménység. Szívemből ne tűnjék el az életnek az akarása. Nem csak elsődlegesnek látszó szükségleteinkre figyel. Hanem ezeken keresztül, ezeknek a segítségével arra figyel, hogy az üdvösséget ki ne engedjük a lelkünkből. Az üdvösség akarását, az örömnek, az igazságnak, az örök életnek az akarását, az örök életnek a reményét ki ne engedjük a szívünkből. Mert boldognak akar tudni bennünket mindig, fia boldogságával. Ő ezt figyeli, ebben jár közben, s ezt akarja szolgálni a maga életével. „Tegyétek, amit mond” – mondja Mária Jézusra utalva, a szolgáknak. Jézusra irányítja a figyelmünket. Jézusra irányítja a tekintetünket. Ha Őt figyeljük, az Ő tanítását, az Ő parancsait, akkor egészen biztos, hogy boldogok leszünk. Egészen biztos, hogy ott marad mindvégig a szívünkben, az életnek az akarása, a reménynek az akarása. 
Épp a tegnapi Evangéliumban hallottuk; „ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Aki nem szeret, nem tartja meg tanításomat. Aki szeret, annál lakást veszünk”. Jézus tanítása, Jézus parancsai életre vezetnek bennünket. Otthont, lakást készítenek számunkra, mégpedig úgy, hogy az Atya maga az, aki lakást vesz nálunk.
Mária személyében látjuk, hogy Ő mindvégig ott marad. Ott marad a csodát megelőzően, ott marad a csoda pillanatában is, és ott marad a csodát követően is. Mert akkor is segít, akkor is egyenget, hogy mi akarjuk is az isteni csodát, de ne pusztán napi szükségleteink kielégítésében lássuk ezt. Ezek nagyon fontosak. Ezek meghatározzák az életünket sok esetben. Hanem, hogy mindvégig az igazi csodát, az igaz bort, az igazi örömet akarjuk; ami az örök élet. Erre készít fel bennünket életünk, az Egyházunk tanítása, és ebben kérjük Máriának a közbenjárását, és imádkozunk is érte. Mint ahogyan minden nap tesszük – de május hónapban különös módon is kérjük Boldogságos Szűzanyának a közbenjárását. Tegyük is ezt külön-külön is és közösségben is. Éppen az otthon munkatársai is ebben a segítségben – az üdvösség akarásának a segítségében – akarnak támaszunk lenni. Ezért a mai napon is megköszönjük az ő szolgálatukat, a figyelmüket, a személyes elköteleződésüket, szakmai fölkészültségüket, a személyes kapcsolatukat, személyes áldozatukat, amit értünk – az otthon lakóiért hoznak -, amit az egyházmegyéért ilyen módon is hoznak. Én magam is köszönöm, s nagyon hálás vagyok ezért, s kívánom, hogy sok-sok erővel, sok örömmel, derűvel, nagy figyelemmel tudják ezt tenni, Mária módjára. Aki észreveszi szükségleteinket, de szükségleteinkben mindig az örök üdvösséget akarja szolgálni, mert erre van igazán szükségünk.
Munkájukkal figyelmeztetnek bennünket. Munkájukkal az üdvösségre figyelmeztetnek bennünket és az üdvösséget szolgálják. Akkor is, amikor éppen mindennapi rutinak látszó feladatukat látják el, ez is az üdvösség műve, az üdvösség szolgálata. Hálásan köszönöm ezt. Higgyük el, hogy bármilyen nehéz élethelyzetben is vagyunk, vagy éppen az öregségnek a terhe érint, az Isten nem feledkezik meg rólunk. Adja minden napra az üdvösség borát, és adja az üdvösség örömét mindannyiunk számára. Azét az üdvösségét, ami után vágyakozunk, amit szeretnénk elérni, illetve ajándékként megkapni. Kérjük ebben Boldogságos Szűz Máriának – Keresztények Segítségének – hathatós segítségét, közbenjárását. Ámen.
