Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják (és dicsérjék érte Istent).
A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. (Bölcsesség, tudomány és törvénytudás Istennél van, a szeretet és a jók útjai is őnála vannak. Tévedés és sötétség a bűnösökkel jött a világra, s akik szeretik a rosszat, meg is vénülnek a rosszban.) A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: Amely napon mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia. 
Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg foglalkozásodban! Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, és maradj meg a munkád mellett! Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni. A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt. Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?” Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?”
Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli. Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet; az embernek a halála tárja fel tetteit. Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.
(Forrás: Imaórák Liturgiája)
