„Mert ide csak levetett saruval lehet belépni, annyira jelen van az Isten” – válaszolta esztergom-budapesti segédpüspökként egyszer Udvardy György a kérdésre: miért jön szívesen az egyedülálló szülők „AVE” programjára szentmisét bemutatni.

Az Emmánuel Közösség tagjai, akik több mint egy évtizede tartják a három hétvégéből álló sorozatot, nem lepődnek meg a csodákon, amiket Isten végbevisz a szívekben.

Ha valaki megélte azt, hogy az életével kapcsolatos minden eddigi erőfeszítése, terve, álma összedől, semmi nem marad abból, amit addig biztonságosnak, fontosnak, értékesnek, megkérdőjelezhetetlennek tartott, az bizonyára minden fizikai gyógyulásnál nagyobb csodának tartja, ha ismét örömét leli a mindennapokban, újból derűsen tekint a jövőbe, megint vidáman tud a gyerekei között lenni és el tudja hinni, hogy az élet még nagyon sok jót tartogat a számára.

Az idei őszi „AVE” hétvégesorozat húsz résztvevője ezt a csodát élhette meg.

Mindenféle beszámolónál többet mondanak az ő szavaik.

Egy édesanya ezt levelet írta a szervezőknek:

Köszönöm Nektek, hogy a kislányom visszakapta a mosolygós anyukáját, hogy segítségetekkel tartósan megtapasztalhattam Isten soha meg nem szűnő szeretetét, és én teljes szeretettel és bizalommal foghatom a kezét, amit soha el nem akarok engedni.

Mielőtt a résztvevők elbúcsúztak egymástól, röviden összegezték, mit jelentett számukra az együtt töltött három hétvége:

– Úgy érzem, hogy megmenekültem.

– Remélem, hogy megmaradunk egymásnak.

– Megnyugodva térek haza.

– Én még sehol nem éreztem magam ilyen jól, mint itt.

– Megélhettem, hogy normális az, ami bennem végbemegy.

– Jó volt kiszolgáltnak lenni.

– Megmutattátok, hogy fölfelé van az út.

– Azt éreztem: végre egy hely, ahol várnak.

– Sok szeretetet kaptunk.

– Minden előadás hozzám szólt.

– Jó volt hallani (elvált szülők emmanueles gyerekétől), hogy „mi olyan jó fej szülők vagyunk”.

– Szó szerint életmentő volt.

– Amikor jöttem, nem tudtam, hogy mit keresek itt, és úgy megyek haza, hogy lebegek:     lerakhattam a hétköznapi problémáimat és nem is gondoltam, hogy egy közbenjáró ima ennyit tehet.

– A szeretet, amit kaptunk leírhatatlan.

– Köszönöm az alkalmat, hogy megtalálhattam a biztonságot Isten végtelen szeretetében. Hála, biztonság és öröm van bennem, s köszönöm a sok szeretetet.

– Szeretettel és nagy-nagy hálával gondolok az itt töltött időre. Köszönöm a mindenre kiterjedő figyelmet és szeretetet.

– Hálásan köszönöm az Úrnak, hogy itt lehettem. Feltöltődve és boldogan megyek haza.

– A tapasztalt AVE tagok segítségével sok fontos tanácsot és pozitív szemléletet kaptunk. Nagyon jó volt. Valamint, bízom abban, hogy hosszan tartó barátságok alakultak ki! Köszönet érte!

A résztvevők külön kiemelték, hogy a házigazda és csapata olyan szeretettel, rengeteg apró figyelmességgel vette őket körül, hogy az nagyon szívmelengető volt a számukra. Ritkán van része egyedülálló szülőnek ennyi kényeztetésben! Így sokkal hálásabbak is voltak minden szeretet-megnyilvánulásért, mint egy átlagos lelkigyakorlatozó.

A három hétvége helyszíne az a botfai ház volt, amelyet korábban a Nyolc Boldogság Közösség használt, így imával átitatott falak vették körül az elvált, vagy özvegy édesanyákat és édesapákat.

Akik talán néha azt gondolták, már nincs helyük a templomban, azokat különösen is megérintette, hogy vannak papok, akik komoly áldozatot vállalnak, akár hosszú utat is megtesznek, és nem sajnálnák az idejüket, hogy eljöjjenek, szeretetből, csak miattuk, hogy nekik szentmisét mutassanak be. Sok sebet begyógyított, ahogy Isten irgalmát közvetítette Furján Gellért helyi, Gombos Bálint egyházasrádóci és Fábry Kornél kaposfüredi plébános, Ocsovay Grácián zalaegerszegi ferences, Pawel atya, keszthelyi kármelita és Hirth Vilmos kőszegi verbita szerzetes.

Tervünk szerint 2013. tavaszán lesz Botfán új AVE kurzus, s reméljük, hogy akkor is számíthatunk az érintett egyházmegyék támogatására.

Mint a helyi szervező, nagy hálával vagyok én is az Úr felé, hogy létrejött az első AVE itt Botfán. A szakmai program hatásán messze túlmutató lelki megújulásokat tapasztalhattunk, s a Hit fénye besugárzott a konyhára is! Jó volt szolgálni a háttérben, hisz mi is lelkigyakorlaton érezhettük magunkat.

Dicsőség az Úrnak és köszönet minden segítőnek: az Emmanuel Közösség 7 tagjának, akik Budapestről jöttek hétről-hétre, valamint a sok asszonynak, akik a konyhán igyekeztek a lelki-szellemi táplálék mellé földi javakat is biztosítani a résztvevőknek.

Madocsai Bea és Martonné Lakos Klára

 

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »