Idén január 20. és 27. között rendezték meg a Krisztus-hívők egységéért hirdetett ökumenikus imahetet. A több mint 100 éves hagyománnyal rendelkező rendezvénysorozatot a világ minden táján megrendezik. Hagyományos ideje a január 18-25-e közötti időszak. Ezért szimbolikus jelentőségű is ez az időpont. Az idei ökumenikus imahét bibliai mottója: …Mit kíván tőled az Úr? (Mikeás 6,6-8). A hétnapos programsorozat a magyarországi történelmi egyházak egyik legnagyobb közös rendezvénye. Veszprémben több templomban is tartottak elmélkedéseket:
Január 20-án vasárnap, a Református Nagytemplomban igét hirdetett Dr. Márfi Gyula római katolikus érsek.
Január 21-én hétfőn, a Regina Mundi templomban igét hirdetett Hegyi András baptista lelkész, egyetemi docens.
Január 22-én kedden, a Magyarok Nagyasszonya templomban igét hirdetett Szemerei János evangélikus püspök.
Január 23-án szerdán, az Evangélikus templomban igét hirdetett Juhász Csaba római katolikus kórházlelkész.
Január 24-én csütörtökön, a Szent Margit templomban igét hirdetett Isó Zoltán evangélikus lelkész.
Január 25-én pénteken, a Szent László templomban igét hirdetett Steinbach József református püspök.
Január 26-án szombaton, a Református újtemplomban igét hirdetett Szakács Péter római katolikus érseki titkár.
Január 27-én vasárnap, a Bazilikában Dr. Márfi Gyula római katolikus érsek elmélkedése zárta az ökumenikus imahetet.
Beszédében a nemrégiben boldoggá avatott John Henry Newman bíborosról szólt, aki anglikán vallásúból lett katolikussá. Kétség kívül igen sok megpróbáltatáson ment keresztül, az anglikánok kiátkozták, a katolikusok közül is sokan bizalmatlanul fogadták. Közel 90 éves volt, mikor a pápa kinevezte bíborossá, mintegy eloszlatva azokat a kételyeket, amik kétségbe vonták, hogy ő valóban katolikus-e. Newman bíboros Az élet a szentírási élet szomorúságának a tükre című tanulmányában írja: “a Biblia a földre és az emberre való átok történetével kezdődik és az utolsó ítéletről szóló jövendöléssel végződik. Művében keveset szól az élet váratlan örömeiről, azokról a múló áldásokról, amik jelen vannak mindennapjainkban. Szintén keveset beszél a szórakozásról, vidámságról.”
Érsek atya bár tisztelettel adózott ennek a kiváló szerzőnek, akit kétség kívül elég sok megpróbáltatás átélt életében, azért vitatkozott is vele. Egyetértett abban, hogy a Bibliában megtörtént történetek gyakran szomorúsággá változnak: siratják Ábelt az első gyilkosság áldozatát, majd Jákob siratja Józsefet. Mindezek ellenére azért a Biblia az öröm és a reménység könyve, benne a kezdet és a vég az örömhír.
Befejezésül kiemelte, hogy a Biblia nem a szomorúság, hanem a reménység üzenetét hordozza.
[simpleviewer gallery_id=”188″]
