Triznya Mátyás festőművész kiállítását nyitotta meg Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, teológus, költő, a művész Veszprémben a piarista templomban.
Az Egy élet Rómában című tárlat képeit elsősorban a művész feleségének, Szőnyi Zsuzsának és más magánembereknek gyűjteményeiből válogatták és állították össze. A cím utalás arra, hogy a 90 éve született s 1991-ben elhunyt Triznya Mátyás – aki feleségével, Szőnyi Zsuzsával ötven esztendeig élt emigrációjuk idején Itália fővárosban – művészi munkásságát a mediterrán tájak és épített antik keresztény környezet élményeinek megfestésével teljesítette ki.
Szabó Ferenc megnyitójában elhangzott: Triznya képein nem ábrázolt emberi alakokat, a tájak mégis életerőről, életörömről vallanak, ragyognak a fénytől, az életenergiától, mosolyra derítenek, a teremtett és az ember által épített világ jövőbe vetett reményt sugallják.
A jezsuita szerzetes felolvasott korábbi, festő barátjára visszaemlékező írásaiból; felidézte találkozásaikat, bensőséges beszélgetéseiket. Részleteket idézett a Mielőtt szürkülnek a színek című közös kötetükből is, melyben az ő verseihez kapcsolódva Triznya Mátyás napsugaras
akvarelljei gazdagítják a kiadványt. Heideggert idézte: A művész újjáteremti a valóságot; a költészet a valóságnak szóbeli, a festészet pedig képi újjáteremtése. Triznya felülemelkedett a különböző divatos izmusokon mindig, mutatott rá. Művei a posztimpresszionizmus jegyében születtek.
A megnyitón közreműködtek a Dohnányi Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei olasz dallamokkal, operaslágerekkel, valamint Veresné Petrőcz Mária tanárnő zongorakíséretével. A tárlat július 6-ig látható a piarista templomban.
A program a tárlat megnyitása után az érseki palota dísztermében könyvpremierrel folytatódott, ahol Szabó Ferenc bemutatta Szőnyi Zsuzsa legújabb, Levelek Rómából című emlékkötetét, mely a házaspár emigráció alatti levelezéséből készült válogatás. Az egyes levelek révén egy kis történelem rajzolódik ki arról az időről, amikor Triznya Mátyás feleségével (aki Szőnyi István festőművész lánya) az emigráció éveiben egy magyar szellemi szigetet hozott létre otthonukban, amelyet tréfásan egy magyar professzor Triznya-kocsmának keresztelt el, s így is maradt fenn az emléke.
Itt találtak otthonra, afféle irodalmi-művészeti szalonra évtizedeken át az emigráns magyar értelmiségiek, s a diktatúra idején ösztöndíjasként itt megforduló magyar tudósok, művészek, később itt tanuló magyar diákok. A levelekből ezeknek az éveknek lelki élményeivel is megismerkedhet az olvasó, de a hétköznapok küzdelmeivel, örömeivel is. Valamint betekintést ad a kiadvány a házaspár baráti kapcsolataiba, szól emlékezetes találkozásokról is a szellemi élet jelességeivel, s felidézi Szőnyi Zsuzsának és Szabó Ferencnek a Vatikáni Rádiónál eltöltött közös munkálkodásának nevezetes eseményeit is (a szerzetes szerkesztője, Szőnyi Zsuzsa munkatársa volt sokáig a magyar adásoknak).
Toldi Éva/Magyar Kurír
