Ébredj ember mély álmodból, / Megszabadulsz rabságodból… csendült az ének advent 4. vasárnapján a veszprémi várban a negyedik gyertya meggyújtására egybegyűltek – kicsinyek és nagyok – ajkán, a veszprémi várban felállított adventi koszorú körül.

Az ünnepség kezdetén Nagy Károly apátkanonok, a Bazilika plébánosa felolvasta a napi evangéliumot, a Vizitáció eseményének történetét Szent Lukács könyvéből, majd Márfi Gyula érsek szólt az ünneplők közösségéhez.

Örömének adott hangot a főpásztor, hogy veszprémi szolgálata során immár 17. alkalommal vehet részt a hagyománnyá vált karácsonyi betlehemező gyerekek Jézus születését idéző népi játékain, amelyekről csupa szép, megható élményt őriz emlékezetében. Vigyázzatok mindig a Kisjézusra! – intette az idei betlehemező közösséget, a Padányi Biró Márton Római Katolikus Általános Iskola növendékeit, s egy humorosnak tűnő, de valójában megszívlelendő példázattal adott nyomatékot mondandójának: Egy alkalommal a betlehemező gyermekek játékosan ugrándozva, bolondozva járták a házakat, s a nagy hóban elveszítették a bölcsőből a Kisjézust. Sokáig keresték, de nem találták meg, s így be kellett fejezniük a betlehemezést, hiszen a Kisjézus nélkül nem lehetett Isten születésének örömhírét elvinni az emberekhez.

Így van ez, átvitt értelemben is, mutatott rá az érsek. Majd felidézte, hogy évekkel ezelőtt meghívást kapott egy úgynevezett „adventi koncertre”. A meghívóból azonban kiderült, a műsorban még csak utalás sem volt Jézusra, akinek eljöveteléről szól az advent. Bizony, sokszor ma is, még a családi karácsonyok ajándékozási, vendéglátási előkészületében is kimarad az ünnepből Jézus, aki pedig az Advent, a Karácsony, a Szeretet születésének középpontjában áll.

A főpásztor után Porga Gyula polgármester szólt a jelenlévőkhöz, rámutatva: A negyedik gyertya meggyújtásával a sötétséget végleg legyőzi a Fény. Engedjük, hogy bennünk is győzedelmeskedjék a Fény! Majd elcsendesedésre buzdított, hiszen a szeretet üzenete nem hallható a hangoskodó, zajos ünneplés közepette. Kívánta, hogy bensőséges, emelkedett karácsonya legyen minden veszpréminek az elkövetkező napokban.

Az ünnepség ezután a 4. gyertya meggyújtásával folytatódott, majd Márfi érsek úr megáldotta a betlehemi Kisjézus szobrát, amelyet azután ünnepélyesen elhelyeztek bölcsőjében az érseki palota bejáratánál álló szabadtéri betlehemben.

Veszprém városának betlehemes játékát az idén a Szentháromság téren felállított szabadtéri színpadon mutatták be a gyerekek. A kitűnő szerkesztésű, népénekekkel, egyházi dallamokkal gazdagított jelmezes játékban a diákok megelevenítették a Szent Család útját Betlehembe, s a születéstörténet állomásait.

A Szaléziánumban kézműveskedéssel zárult az adventi rendezvénysorozat, ezen a vasárnapon karácsonyfadíszeket lehetett készíteni.

A nap végén a szentmisében Márfi érsek megemlékezett Szent Józsefről, akiről megható sorokban írt Reményik Sándor: József, az ács, Istennel beszél című költeményében. Kiemelte a költeményből, hogy József, mint Jézusnak nem vérszerinti apja, magát boldognak nevezi, hogy a Megváltót nevelhette, mesterségére, az ácsmunkára taníthatta, de tulajdonképpen az Üdvtörténet az ő személyét nem emlegeti, az Atya, a Szűzanya mellett róla még az Evangélium is hallgat. Valóban alig olvasni Józsefről az evangéliumokban, mutatott rá a főpásztor, mégis azt megtudjuk róla, hogy alázatos és jóságos szívű volt, a Szent Családnak hűséges gondviselője. Mielőtt még az angyal tudtára adta volna, hogy Mária a Szentlélektől van áldott állapotban, ő csendesen akarta elbocsátani jegyesét, megmentve az ebben az időben a zsidóknál általános megkövezéstől, amellyel a hűtlen, bűnös asszonyokat sújtotta a törvény. Idővel az Egyház is rádöbbent arra, hogy József bár csendes háttérszereplője az evangéliumi történetnek, mégsem csak mellékes szereplő, s ma már két ünnepe is van az egyházi naptárban, emelte ki a főpásztor. József a csendes, becsületes munka szentje, a tisztes ipar támasza. Egy olyan világban, amelyben az emberek célja az, hogy minél kevesebb munkával minél több haszonra tegyenek szert, s amikor csak nagyon kevesen ismerik már a jól végzett munka örömét, a sztárkultusz korában, a sikerorientált világban József megmarad azok védőszentjének, akik csendben, alázatos készenlétben, kitüntetések, jutalmak és zajos ünneplések nélkül is helytállnak a rájuk bízottakért az Isten- és felebaráti szeretet jegyében.

Toldi Éva

[simpleviewer gallery_id=”423″]
 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »