Az idei imahét mottója, Szent Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelének részlete alapján – „mindnyájan el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által – a két főpásztor ezen elváltozás jellemzőiről, lehetőségeiről, feladatairól és távlatairól szólt.
Az örök életben elváltozunk majd az Isten színe előtt, jelen földi világunkban pedig a Krisztusban való hit megváltoztat minket – mutatott rá a református püspök, aki a változásnak három dimenzióját emelte ki. A jó pásztor, Jézus átformál minket folyamatos lelkigondozói szeretetével. Gondoskodását nap mint nap megtapasztaljuk életünkben: ha ő gondozza lelkünket, nem szűkölködünk, nem félünk, jósága és szeretete kísér minket életünkön át, még vesszejével és sújtásaival is javunkat szolgálja. Krisztus azonban feladatot is hagyott ránk: egymást is gondoznunk kell, hogy egymás hite által épüljünk; feladjuk egymásra a Szentlélek fegyverzetét, a megigazulás páncélját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját, a lélek kardját. Egymás hite által épülni, keresztény egységünkért imádkozni, hitünkről bizonyságot tenni keresztény kötelességünk egy olyan Európában, ahol halványodik a keresztény örömhír. A harmadik fontos feladat annak felismerése és tudatosítása magunkban, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, megváltott bennünket, s ezáltal felszabadított és képessé tett arra, hogy valóban keresztény emberként megélhessük az evangéliumot a világban, s képesek legyünk egymást küldetésünkben is segíteni.
Márfi érsek a reformátusoknál az ökumenikus együttlétben Jézusnak az örök életről szóló ígéreteiről, biztatásáról, a vágyott elváltozás morális tartalmáról szólt. A Szentírásban az Úr több helyen is ígéri, hogy velünk lesz a nehézségek idején, velünk lesz szolgálatunkban, illetve helyet készít nekünk az országában, és biztonságot adó közelségébe hív minket az örök életben – mondta. Jelenti ez azt is, hogy a test nem mehet be, nem alkalmas még az örök üdvösségbe. Isten átalakítja majd gyarló testünket, hasonlatossá tesz magához, s ennek szellemi-lelki feltétele, hogy új emberré kell lennünk, hogy méltók legyünk felmenni a mennyei boldogságba. Tudatosítanunk kell nekünk, különböző felekezetekhez tartozó keresztényeknek, s a nem hívőknek is, hogy valamennyien testvérek vagyunk az Atya gyermekeiként. Tudatosítanunk kell továbbá, hogy nincs örök lakásunk itt, e földön, csak átutazók vagyunk, vagy ahogy egy indiai – Jézusnak tulajdonított mondást – idézett ezzel kapcsolatban: „Híd ez a világ, menjetek át rajta, de ne építsetek rá!” Hitünk segít hűségesnek maradni az életúton. Fontos, hogy soha senki ne érezze magát tökéletesnek, hiszen gyarló emberek vagyunk, s alázattal egészen halálunk órájáig tart átalakulásunk a tökéletesedés jegyében – zárta beszédét Márfi Gyula érsek.
Toldi Éva/Magyar Kurír
