„A hit és a kultúra közötti szintézis a kultúra és a hit számára is egyaránt szükséges. A hit, amely nem válik kultúrává, nem teljes mértékben befogadott, nem maradéktalanul átgondolt, nem hűséggel megélt hit” – fogalmazott Szent II. János Pál pápa.
A Veszprémi Érsekség kiemelt feladatának tekinti hitünk elmélyítése, megélése mellett és azzal párhuzamosan, s az abból fakadó kultúra, kulturális értékeink gondozását, méltó bemutatását is.
Az elmúlt egy évben sokkal kevesebb lehetőségünk adódott megismerni ezeket az értékeket, ezért is tartjuk fontosnak „Érsekségi Ékességek” címmel elindítani a Veszprém Főegyházmegyei Levéltár, a Veszprémi Érseki Könyvtár, és a Veszprémi Főegyházmegye zenei értékeit felvonultató, heti rendszerességgel megjelenő rovatot, mely a főegyházmegye területén fellelhető kincseket, értékeket, ékességeket fogja elénk tárni, hogy az eleink által létrehozott értékeinket ismerjük meg, őrizzük és növekedjünk általa, s lehetőségeink szerint tovább adhassuk mi is az utókornak.
Szerdánként fogadják szeretettel főegyházmegyénk ékességeit!
Szent István 1009. évi adománylevele a veszprémi püspökség számára (a veszprémi püspökség „alapítólevele”)
A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár féltve őrzött kincse az egyházmegyének szövege szerint 1009-ben keltezett „alapítólevele” (levéltári jelzete: VFL III.1.a.1. Veszprém eccl. et capit 9., DF 200655.). Az oklevél felsorolja a Szent Mihály egyház joghatósága alá tartozó négy ispánságot: Fejért, Visegrádot (a későbbi Pilis vármegyét), Veszprémet, illetve a zalai és somogyi területeket ekkor magában foglaló Kolont. Az uralkodó ezzel az intézkedésével kijelölte a veszprémi püspökség hét és fél évszázadra érvényes határait: a veszprémi püspökség 1777-ig a Dunántúl középső sávján húzódott a Dunakanyartól a Dráváig. (Ekkor, 1777-ben, a székesfehérvári és szombathelyi püspökségek létrehozásával változott meg első ízben az egyházmegye területe, amit 1993-ban a kaposvári püspökség létrehozásával és Veszprém érseki rangra történő emelésével követett az eddig utolsó átszervezés.)
A szentistváni oklevél a már létező – az 1002-es pannonhalmi adománylevélben említett – veszprémi püspökség területét jelölte ki, s emiatt nem tekinthető olyan „alapítólevélnek”, mint az ugyancsak 1009-ben kiadott pécsi püspökséget létrehozó dokumentum, illetve az elveszett ez évi győri. Az irat megemlékezik a Szent Mihály nevére szentelt templomról, amely kétségkívül a veszprémi székesegyházat jelenti, illetve első ismert püspökéről, Istvánról, továbbá azokról a birtokokról, amelyeket a király kifejezetten a püspökség fenntartására rendelt: Veszprém várának ispánsága területén Kér faluról, Fejérben Ősiről, Kérről, Berényről és Füléről, Kolonban Marcalfőről és Visegrád ispánságában a későbbi Szentendréről. Az oklevelet a Veszprémhez közeli Sóly település Szent István első vértanú titulusára szentelt kápolnájában készítették.
Az oklevél latin nyelven pergamenre íródott, fizikai mérete kb. 54 x 26 cm. Eredetiben nem, csak IV. Béla király 1257. évi átírásában maradt fenn. (Egy másik korai másolati példánya a tihanyi konvent 1295-ben kelt oklevelében az országos levéltárban található, jelzete: MNL OL DL 4.) A középkori jogi dokumentumok sajátossága, hogy időről időre – a használatból adódó esetleges károsodás megelőzése vagy a nagyobb fokúnak tekintett jogérvényesség miatt – átírták és megerősítették azokat. Ez azt jelenti, hogy az oklevél elején és végén az átíró, esetünkben IV. Béla királynak a megerősítés tényét megfogalmazó sorai olvashatók, közöttük pedig az eredeti, két és fél évszázaddal korábbi szentistváni rendelkezés. A dokumentum képét annak alsó részén az egykori királyi függőpecsét nyomát őrző selyemszalag teszi teljessé.
Az oklevél egyike a Szent István király neve alatt fennmaradt összesen tíz oklevélnek, egyben a hazai írásbeliség egyik legkorábbi darabjának tekinthető. A magyar királyság első évszázadából összesen mintegy három tucatnyi oklevél szövege maradt fenn, amelyekből a veszprémi püspökség adománylevelén kívül további kettő – Guden vitéz paloznaki adománya (1079), illetve a veszprémi Szent Mihály-székesegyház, valójában a veszprémi székeskáptalan birtokainak összeírása (1082) – található a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban.
