„Veszprémben vagy fúj a szél, vagy harangoznak”

Ezt minden Veszprémben élő nagyon jól tudja, és a városunkba látogatók is igen hamar megtapasztalják. Én szívesen használom a közmondást a „vagy” szócska nélkül, hiszen a bakonyi szél kellően szeszélyes, és szinte mindig fúj. A harangok pedig hol itt, hol ott kondulnak meg. A veszprémi vár épületei között három templomtoronyból is. Ha a Vár fokáról letekintünk, látjuk, hogy a Szent László és a Szent Margit templomok ölelik át a vár dombot. A belváros felől a Regina Mundi és a Károly templom tornyaiból csendül fel a szentmisére hívó szó, hogy aztán fenséges hangjukat átadják az orgonának. Katolikus templomainkon kívül evangélikus és református tornyokból is szólnak harangok.

„Szól” a harang, vagy „zenél” a harang? Talán mindkettő.Megszoktuk már a hangjukat. Szinte nem is figyelünk fel rájuk, pedig érdemes lenne. Kevesen tudják még a városban lakók is, hogy a veszprémi vár harangjai igen különlegesek.

A Ferences templom (Szent István templom) tornyában a II. Világháború előtt 3 harang volt. Kettőt a rekvirálás során elvittek, és csak a legkisebb 100kg súlyút hallhatjuk, amit Tóth Árpád veszprémi harangöntő műhelyében készítettek 1932-ben.

A Piarista templom (Szent Imre templom) harangja hasonló módon maradt magára, mint a Ferences templomban található. Szerkezetét tekintve teljesen eredeti állapotban van 1839 óta. Eberhard Henrik készítette Budapesten ezt a 200 kg súlyú harangot, amelyet ma is csak kézi húzással lehet megszólaltatni.

 

A Szent Mihály Főszékesegyháznak a II. világháború előtt 6 harangja volt. Ezek közül kettőt rekviráltak, és csak egy került pótlásra. Mind az öt meglévő harang megérdemelne egy elemzést, de a legkülönlegesebb történettel a legnagyobb, a Szentháromság tiszteletére szentelt „Öreg Mihály” – nagyharang bír. Az északi toronyban található 47 méter magasan, alsó átmérője 177,0 cm, hangja H. 3500 kgtömegével a 10. a magyarországi nagyharangok között. Korát tekintve azonban az első helyen van a 20 mázsa feletti harangok rangsorában. 1725-ben készült Franz Ulrich Scheichel harangöntő bécsi műhelyében. Elgondolni is nehéz, hogy Bécsből 300 évvel ezelőtt hogyan utazott ez a csodálatos öntvény, micsoda gondoskodással és odafigyeléssel vehették körbe. Még nehezebb elképzelni, hogy milyen erő és szakértelem kellett az akkori Bazilika barokk tornyába helyezéshez.

Majd megélte, hogy a templom 20. század eleji átépítésénél lebontsák körülötte a tornyot és új neoromán stílusú keskeny toronyba zárják. Ennek az átalakításnakköszönhető, hogy mérete miatt nem fért ki a lőrésszerű ablakokon, ezért nem vitték el az első világháború idején, mint akkori társait, és így ő is egyedül maradt. Csaknem két évtizedig árválkodott, majd Szlezák László harangöntő mester Budapesten az 1930 -as években pótolta a hiányzó hangokat. Ha érseki szentmiséken megszólalnak a székesegyház harangjai a téren mi is úgy érezzük, hogy benne ülünk valamelyik palástban. Magasztos és felemelő zenei élmény ez, ami megfelelő széljárás esetén a Bakony lábáig, vagy akár a Balaton felvidék falvaiba is elhallatszik. Gyakran előfordult, hogy egyházzenei hangversenyek önkéntelen részeseivé váltak. A közönség egy-egy tétel között önálló zeneműként hallgatta végig az esti harangszót, amelynek végén a lélekharang mindannyiunk áhítatos szívét az Istenhez emelte.

Nemcsak a mi történelmünket, hanem akár évszázadok hosszú sorát élik meg és mondják el. Kísérői életünknek, minden reggel, délben, este, szentmiséken, ünnepeken és gyásznapokon egyaránt velünk vannak. Hozzánk, szólnak, nekünk dalolnak, Istent dicsőítenek, velünk imádkoznak.Őriznek, vigyáznak, és hívnak.

 

 

 

 

 

​​​​​​​​Zsilinszky Cecília

 

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »