Bemutatásra került Reutter Á-dúr miséje
Johann Georg Reutter (1708-1772), avagy „Reutter der jüngere”, a 18. századi osztrák-magyar későbarokk zeneszerzés egyik megkerülhetetlen egyházzenésze és komponistája volt. Nevét Jos. Haydn vonatkozásában szokta a zenetörténet említeni, tekintve a Haydn-testvérek egész fiatal korukban Reutter bécsi, stephansdom-i kórusában énekeltek, tanultak és nevelkedtek. A szerző életműve – másik kortársaihoz hasonlóan – a mai napig teljesen ismeretlen nemcsak nagyközönség, de szakma előtt is, hiszen a kompozícióinak egésze kizárólag csak az eredeti, kéziratos formában elérhetőek a történeti kottatárakban. Különösen aktuális a szerzővel és műveivel való foglalkozás, hiszen 2022-ben van a szerző halálának 250. évfordulója, valamint a veszprémi Székesegyházi Kottatárban is megtalálható egy-egy alkotása.
A 2021 és ’22-ben rendezett Reutter-250 emlékév keretén belül kétszeri alkalommal került bemutatásra Johann Georg REUTTER (1708-1772) bécsi, udvari capellmeister, Á-dúr misekompozíciója. A szerző életművében is kuriózumnak számító alkotás eredeti, és sajnos csak egyetlen-, másolati formában fennmaradt szólamanyagát a kismartoni Dómtemplom történeti kottatárában találhatjuk. Az előadáshoz szükséges modern partitúrát Molnár Zoltán készítette el, a digitalizálisan elérhető archívum segítségével. A miseordinárium még nagybarokk stílusjegyeket tükröz, az olaszos concertate stílust ötvözi a németes imitációs műformákkal, emiatt a szerző szigorúbb, úgynevezett stile mista (é.: kevert) stílusú művei közé sorolható. Unikális, hiszen egyetlen forrásból ismerszik; mégsem találjuk meg a szerző tematikus műjegyzékében, hiszen első kutatója, Norbert Hofer OCist nem tesz róla említést a műjegyzékében. A korszak egyházzenélési praxisában a kísérőhangszerek coll a parte játékmódja is egy régibb, szigorúbb kompozíciós technikára nyúlik vissza, – az énekkari szólamokhoz rendelt fúvóskari kíséret szerepel a szólamanyagban: a szopránt cornettel (obligát hegedűvel) erősíti meg, -ami önmagában érdekes-, hiszent a hangszert a 18. századi zeneszerzésben már évtizedek óta nem volt használatos. A további három szólamot pedig pozanokkal, vagyis barokk harsonákkal erősítette meg. (Utóbbi technika viszont eleget tesz a korszak normatív gyakorlatának.) A két keszthelyi előadás mindegyik esetben szentmise keretében került bemutatásra. Mindkét alkalommal sikerült ezt részint budapesti, részint helyi histórikus hangszeresekkel együtt megvalósítani, így a -feltételezhető- korabeli megszólalást a leghívebben tükrözte. Első alkalommal Nagyböjt II. vasárnapján, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya templomban; második alkalommal pedig a Kármelita Bazilikában, Pünkösd előestéjén került bemutatásra. Közreműködött a veszprémi Reutter-Kamarakórus, vezényelt: Molnár Zoltán. A jövőben tovább folytatódik az emlékév zenés programjai, aminek a keretén belül további művek kerülnének bemutatásra.
