A veszprémi székesegyház zenei élete a 17 – 18. században
A kezdetek
A török háborúk és a kuruc harcok elmúltával Eszterházy Imre püspök kormányzása alatt (1723-25) Veszprémben új élet kezdődött. A püspök hozzáfogott a székesegyház restaurálásához és az Eszterházy névhez méltó barokk pompában újjáépítette a román alapokon álló gótikus templomot. Eszterházy püspök utódja Acsády Ádám (1725–44) pedig megvetette a székesegyház barokk zenei életének alapjait.
Amikor Acsády Ádám a püspöki székbe lépett, a székesegyház zenéjéről már három fizetett, státuszbéli muzsikos gondoskodott: az iskolamester, az orgonista és a succentor, vagy egyszerűen kántor. Mindhármuknak pontosan lejegyzett munkaköre volt. Az iskolamester elsősorban hit dolgában okította a fiúkat és lányokat, és természetesen gondoskodott róla, hogy a kanonok és a succentor rendelkezése szerint hangszeres vagy énekes szolgálatot is ellássanak a székesegyházban. Az orgonista munkaköre már akkor lejegyzésre került, amikor 1630 után Lippay György püspök megépítette Veszprém első barokk orgonáját egy 6 regiszteres pozitívot. Az orgonistának külön szolgálati lakás állott rendelkezésére a székesegyház közelében a külső vár épületei között, tehát megélhetési gondjai nem adódhattak, a feladatára koncentrálhatott. Érdekes, hogy munkakörében nemcsak az egyházi liturgiák alkalmával kellett az éneket hangszeresen vezetni, hanem az iskolamesterrel együtt névnapok, esküvők, nagyobb vendégségek és hasonló világi rendezvények alkalmával uraságoknál és úrhölgyeknél
énekkel, zenével szórakoztatták az egybegyűlteket.
A székesegyház első orgonistája Kanisay András volt. Ő kezdi meg Eszterházy Imre püspök idejében az orgonálást. Utódának Kupy Györgynek fontos szerep jutott a székesegyház zenei életének alakításában. Acsády püspök sokat várt tőle. 1735 – ben átadta neki sümegi rezidenciájában lévő hangszereit. 2 vadászkürtöt, 2 üstdobot, bőgőket és egy cimbalmot. Kupy György elhozta a hangszereket Sümegről, és azok átvételéről és felhasználásáról jegyzőkönyv is készült.
Az 1735 ádventjén felhangzó zenekaros hajnali mise új időszakot nyitott a székesegyház zenetörténetében. Ez volt az első zenekaros mise Veszprémben. Ahhoz, hogy ezt a zenei stílust rendszeresen művelni tudják zenészekre is szükség volt. Zenekar szerződtetésére azonban nem volt elegendő tőke. 1737-ben a püspök 300Ft-os alapítványt tett le, hogy annak évenkénti 6% -os kamatából az orgonista időnként zenészeket fogadjon, és nagyobb ünnepeken zenekaros misét adjon elő.
Ezekkel a lépésekkel vette kezdetét a 18. században a hangszeres zenélés a székesegyházi liturgiákon, és a felzárkózás az európai országokban működő zenei gyakorlathoz.
