Dr. Udvardy György veszprémi érsek adventi üzenete:
Advent elején nagy szeretettel köszöntöm főegyházmegyénk papjait, katekétáit, pedagógusait, családokat, időseket, fiatalokat, mindenkit, akivel együvé tartozunk egyházmegyénkben.
Egyházunk ismét megajándékoz bennünket a szent idővel, azzal az idővel, amikor lehetőséget kapunk arra, hogy keresztény méltóságunkat fölismerjük. Fölismerjük karácsonyra készülve. Karácsonyra, amikor a megtestesülést ünnepeljük, amikor a megváltás reménye érint bennünket, amikor a reményt ünnepeljük. Így azt tudjuk mondani, az advent, a remény megújítása az életünkben.
Hiszen Isten velünk van, Isten betölti ígéretét, velünk éli az életét, örök élettel ajándékoz meg bennünket. Reménységünk az üdvösségre irányul. Nem szűkös, ideig-óráig tartó örömre, nem valamiféle elérhető jobb életre, örömteli, istenes életet kíván. Ebben akarunk erősödni. A remény gondolatában, ébren tartásában, a remény cselekedeteiben akarunk erősödni. A remény cselekedetei pedig a remény embereivé tesznek bennünket.
A remény emberei adventben azt jelenti, hogy ismerjük fel gyengeségeinket, ismerjük fel nyomorúságainkat, akarjuk tenni a jót. Elhordani lelki hegyeinket, betölteni lelki völgyeinket, azokat az akadályokat, amelyek akadályt jelentenek az Istennel, egymással, közösségeinkkel, az egységgel. Akarjuk megújítani kapcsolatainkat. Akarjuk teremteni a békét, megszüntetni a békétlenséget. Ennek hiányában csak töredékes minden. Bármit is teszünk, az egység hiánya, a békétlenség nem eredményezi a remény megerősödését lelkünkben.
Hiszen Isten velünk van, Isten betölti ígéretét, velünk éli az életét, örök élettel ajándékoz meg bennünket. Reménységünk az üdvösségre irányul. Nem szűkös, ideig-óráig tartó örömre, nem valamiféle elérhető jobb életre, örömteli, istenes életet kíván. Ebben akarunk erősödni. A remény gondolatában, ébren tartásában, a remény cselekedeteiben akarunk erősödni. A remény cselekedetei pedig a remény embereivé tesznek bennünket.
A remény emberei adventben azt jelenti, hogy ismerjük fel gyengeségeinket, ismerjük fel nyomorúságainkat, akarjuk tenni a jót. Elhordani lelki hegyeinket, betölteni lelki völgyeinket, azokat az akadályokat, amelyek akadályt jelentenek az Istennel, egymással, közösségeinkkel, az egységgel. Akarjuk megújítani kapcsolatainkat. Akarjuk teremteni a békét, megszüntetni a békétlenséget. Ennek hiányában csak töredékes minden. Bármit is teszünk, az egység hiánya, a békétlenség nem eredményezi a remény megerősödését lelkünkben.
Legyünk tehát a remény emberei! A remény emberei a lelkületben, cselekedeteinkben és ugyanígy a békesség teremtésében. Erre hívok mindenkit, ezt teszem magam is!
Áldott, adventi készületet kívánok!
