A Valentin nap és a házasság hete kapcsán ezen a héten különösen is sok szó esett a szerelemről, szeretetről.
Az evangélium mai részletében Jézus is ezt a témát hozza elő, ám nem éppen a szent páli módon, ahogy azt olyan szívesen hallgatjuk a szeretethimnuszban, melyet a jegyespárok túlnyomó többsége az esküvői szertartásra szívesen választ. A téma mai megközelítése azonban már-már abba a kategóriába esik, mikor valaki viccesen azt mondta: „néha azért ennek a Jézusnak is voltak túlzásai”. Ha mélyen magunkba nézünk, akkor beismerhetjük, hogy sokszor nem szívesen hallgatjuk a Mester ezen 4 felszólítását, melyek igen konkrétak: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel, mondjatok áldást átkozóitokra és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ezt a szakaszt nem igazán választaná senki egy esküvőre, noha nagyon is fontos üzenete van az emberi kapcsolatok szempontjából, pláne egy élethosszig tartó elköteleződés esetén. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy egy barátságba, házasságba. családi viszonyba beférkőzik az önzés, a harag, a lenézés, az irigység, a türelmetlenség. Az ösztönszerű reakció pedig a bosszú, a veszekedés, a rosszakarat. Jézus azonban arra hív: ne hagyd, hogy ösztönös természeted kerekedjen felül rajtad, mert az nem keresztényi.
Vasárnapunk örömhíre, hogy létezik keresztényi természet. Ahogyan Jézus a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló hasonlatot magyarázza beláthatjuk: a szőlőtő természetéhez az tartozik hozzá, hogy szőlőt teremjen. Almát vagy körtét nem képes, mert ez nem tartozik hozzá természetéhez. Ugyanígy a keresztény, aki valóban Krisztus követője csak és kizárólag szeretni tud, ha hitelesen éli életét. Miért? Mert a keresztény hivatása, hogy a mennyei Atyát utánozza, akinek tulajdonságait Jézus mutatta meg számunkra földi életében. Ebből pedig tudjuk: Isten nem képes arra, hogy ne szeressen. Isten szeretete feltétel nélküli, ahogy irgalma is végtelen. Mi mindannyian, akik meg vagyunk hívva az istenfiúságra keresztségünk által, ezt az isteni szeretetet kell, hogy megvalósítsuk. Ha így próbálunk élni a mindennapokban, ha ezt próbáljuk megvalósítani emberi kapcsolatainkban, ahol sokszor a másik már-már ellenséggé válik a szemünkben, akkor elmondhatjuk majd azt, amit a mai idősek nagy része 50-60-70 éves házassági évfordulón olyan meghatóan szokott: rengeteg nehézséget legyőztünk, mert meg tudunk egymásnak bocsátani, mert el tudtuk fogadni a másik hibáit, mert csak egymásra támaszkodhattunk. Hogyan lehetséges egy ilyen hosszú házasság és hogyan lehetséges a szintén lehetetlennek tűnő jézusi parancsok teljesítése? Csak és kizárólag akkor, ha ezt valami táplálja.
A legkiválóbb forrás pedig az imádság, valamint a szentségek gyakori vétele, mely által az Isten napról napra át tudja alakítani ösztönös természetünket, ha együttműködünk vele és megnyitjuk szívünket.
