Advent első vasárnapjával elkezdődik az új egyházi esztendő. Mi a tartalma ennek az időszaknak?
Az Adventi időszaknak több egymás mellett futó jelentősége van. Ezeket nem lehet elválasztani egymástól. Talán a legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy a múlt, a jelen és a jövő adventje találkoznak egymással. Ha magába az advent szó jelentésébe beletekintünk, ami annyit jelent, mint ’Adventus Domini’, azaz az Úr eljövetele, vagy röviden: Úrjövet. Ha ezzel összekapcsoljuk, akkor benne van az adventi időszakban a Történelmi Úrjövet, a Kegyelmi Úrjövet és az Eszkatologikus Úrjövet. A Történelmi Úrjövet szemlélésében beletekintünk az Ószövetség várakozásában, ahogyan várták a Messiás eljövetelét. Ez teljesedik be az első Karácsonyban, amikor az Ige testté lett Szűz Máriától. A Kegyelmi Úrjövet a hívő léleknek, vagyis a mi várakozásunk Krisztus folytonos lelki eljövetelére. Ezt kiemeli az adventi idő, de életünk minden percében ott kell lennie. Szomjazás Jézus után. És az Eszkatologikus Úrjövet már virrasztó várakozás, a még be nem teljesedett második eljövetelre, amikor Jézus Krisztus újra eljön diadalmasan az utolsó napon. Éppen az egyházi év végén, ezért ünnepeltük Krisztus Királyt. Szépen mutatja, hogy egy esztendő alatt, újra és újra az egész teljességen vezet minket végig az Egyház. A kezdettől, ahol a világ lett, egészen az utolsó napig.
A templomainkban ilyenkor sajátos hagyományokkal telve ünnepelnek és készülnek Karácsony ünnepére. Mit jelentenek és miben vannak segítségünkre ezek az eszközök?
Egészen különös az advent hangulata és mélysége, ami más időszakhoz nem hasonlítható. Nem véletlen, hiszen a tartalom meghatározza azt az utat, amelyet be kell járnunk. Sokszor emlegetjük a várakozás szót ebben az időszakban. A várakozó ember életében ott van a csend, az előkészület és a figyelem. Ebben segít minket a liturgia, ezen belül a színek, a csendesség, a szent zene és az énekek tartalma, valamint a bűnbánat a jótékony szeretet és az imádság fokozott gyakorlása. A külső jelek és szimbólumok mindig a belsőre akarják irányítani figyelmünket. Az adventi időszak lila színe a bűnbánatra szólít fel minket. Meg kell tisztítanunk belsőnket, rendet kell tennünk ahhoz, hogy alkalmassá lehessünk Jézus befogadására. De például a híres hajnali szentmisék, a Rorate szentmisék virrasztásra hívnak minket. Máriás lelkülettel, Máriával együtt figyelünk éberen az elérkező Üdvözítőre. Ha jól megfigyeljük, a különleges időszakok mindig kihívnak minket a megszokott hétköznapokból. Mintha felébresztene minket az Egyház: „Ébredj, ember, mély álmodból, megszabadulsz rabságodból, közelít már üdvösséged, eltörlik már minden vétked.” Ez az egyszerű ének jól rámutat a lényegre. Ébredj fel ember, mert közelít az, aki megszabadít téged minden rabságtól, bűntől és életet ad neked.
Az advent: a böjt, a bűnbánat és a jócselekedetek ideje. Mire bíztatná az olvasókat ebben az időszakban?
A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Jakab apostol azt mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez.” (Jak4,6) Mindannyiunk életében ott van a bűn, mind rászorulunk Isten irgalmára. De ezt csak az az ember nyerheti el, aki képes meghajolni és bevallani saját maga gyengeségét. Ez nem egyszerű dolog, de mégis az Istennek a legkedvesebb a bűnbánó és töredelmes ember. Az őszinte bűnbánat mély jele az Istenhez való ragaszkodásunknak. Azt is mondhatnám, hogy a bűnbánatban Isten szeretete nyilvánul meg. Ebből pedig forrásoznak azok a jócselekedetek, amelyekkel Krisztus fénye képes ráragyogni rajtunk keresztül embertársainkra. Ha tiszták vagyunk, akkor gazdagon ragyog ez a fény.
Ebben a pörgő, rohanó, gyors, zajjal teli világban hogyan lehet elcsendesedni, magunkba tekinteni, várakozni? Egyáltalán lehet-e?
Legalább kettő lépést kell tennünk a csend valódi mélysége felé. Egyik a külső csend megteremtése. Jó ha kicsit nélkülözzük azokat a helyeket és alkalmakat, ahol a hangos zene és a figyelmünket elvonó társaság megzavar. A külső csend megteremtése a mi döntésünk. Igyekezzünk kialakítani csendes reggeleket, napokat vagy estéket, ahol belehallgathatunk a csendbe. Ezután kezdődik a második lépés, a belső csend megteremtése. Annyi minden jár a fejünkben, annyi információ és probléma. Ehhez idő kell, kitartó imádság. A tartalmas csend nem kong az ürességtől. Azt keresem a csendben, akivel jobban meg akarok ismerkedni, akivel mélyebbre akarom fűzni a kapcsolatomat. Az Istent szólítom meg és az ő társaságát keresem. Ez az imádság.
Ön hogyan tervezi az idei adventet, hogyan éli meg a várakozást?
Papként kettő dologra kell figyelnem. Az egyik a saját adventi készületem, a másik a rám bízottak adventi készülete. Fontos, hogy mind a kettő meglegyen, hiszen ha saját készületemet elhanyagolom, akkor nem tudok igazán a feladataimban sem mélységében jelen lenni. De így van ez fordítva is. Keresem a személyes elcsendesedés idejét, hogy megerősítsem az Istennel való kapcsolatomat különösen abban, hogy megvizsgáljam, merre is tartok Jézussal. Ez kell, hogy a bűnbánatban, a jócselekedetekben és az imádságban történjék. Egy pap életében is jó alkalom lehet az advent arra, hogy újra rendezze azokat a sorokat, amiket újra kell rendezni és megerősítse, amit meg kell erősíteni. Közben pedig szeretnék segíteni a közösségeinknek, hogy a várakozásból találkozás legyen Jézus Krisztussal.
A tanulóknak, gyerekeknek ebben az időszakban milyen feladatokat ad, mire tanítja őket ilyenkor? Hogyan készül velük?
Igyekszem mindig megfigyelni, hogy mit jelent számukra a Karácsony. Aztán hogy ehhez képest mit jelent az Advent és ezután kell elindulni egy közös úton. Nagyon szomorú azt látni, hogy a fiatalok nagy része már úgy nő fel, hogy nem tudja mi a Karácsony valódi üzenete. Sok szép és sok szomorú tapasztalatom is van. De ez a lényegen nem szabad hogy változtasson. A gyerekeket is Jézus Krisztus jászolához kell elvezetni. Sok tartalmas történet, ének, imádság és gyakorlat van, amivel a saját élethelyzetükbe be lehet építeni az adventi készületet. Talán az egyik legfontosabb és legnehezebb, hogy a szeretet valódiságába bevezessük őket. Mit jelent szeretni? Mit jelent az, hogy Isten szeret minket? Mit jelent, hogy nekünk is szeretni kell őt? És mit jelent egymást szeretni? Annyi mindent kínál a világ, ami éppen az ünnep lényegét torzítja el. Sokszor halljuk, hogy Karácsony a szeretet ünnepe. Ez csak akkor igaz, ha Karácsony az Isteni szeretet, a megtestesült Ige szeretetének az ünnepe. A fiataloknak nagyon sokat tud adni ha felismerik azt, hogy ők szerethetőek. Mind ember vágyakozik a szeretetre és talán ebben a világban ez fokozottan így van. De Isten nélkül nem tudjuk, mit jelent a szeretet és képtelenek vagyunk azt megtapasztalni. Isten az, aki elsőnek szeretett minket, ebből jön minden más szeretet. Ezért is tartom fontosnak, hogy próbáljuk vezetni őket az Istennel való kapcsolat megerősítésére, majd a családtagokkal és a barátokkal való kapcsolat megerősítésére. Az Isten adta át ezt a végtelen szeretetet és ott a jászolban a megtestesült szeretet van.
Adventi vásároknak, forgatagnak, világi ünneplésnek látja veszélyét – mire hívná fel a figyelmet?
Talán egy dolgot mondanék. Ajándék. Az ajándék külső jel, ami nagy belső titkot rejt. Ha csak külsőség, akkor szemét. Egy apró, de jól elkapott ajándékot érdemes adni és becsomagolni. Ennek az értékét soha nem a pénz határozza meg vagy a nagysága, hanem a bennem lévő szándék és cél. Egy lelki mester azt mondta egyszer, hogy soha ne mulasszuk el az ajándékot becsomagolni, mert az ajándék titok. Ez a titok nem a tárgy hanem az ami az ajándékozó és az ajándékozott között van. Talán nem is kell ezt jobban kifejteni. Szeretet. Ilyen titok a jászolban fekvő Jézus, aki a világ és az emberiség számára eljött legnagyobb ajándék. Karácsony ünnepe rejtett ajándék: hiszen hogyan is történt? Egy egyszerű barlang istállóban, nagy szerénységben és csendességben. De mégis ez mindent jelent az emberiség számára, mert ez jelenti a megváltás, az új élet kezdetét. Az egyetlen ajándék, amit az Istennek tudunk adni, hogy válaszolunk végtelen szeretetére. Tökéletlen, de mégis tökéletes ajándék az ember részéről, ha viszontszereti. A megtestesült szeretet ünnepén csak a szeretettel lehet igazán ünnepelni.
Szerző és fotó: Halász Gábor
