Ilyenkor december elején újra-meg újra felröppen a kérdés: van-e Mikulás? Ki a Mikulás?
A veszprémi Szent László Egyházközségben ez évek óta nem kérdés. Nem kérdés, mert minden évben megmutatja magát az igazi Mikulás a templomban. Ebben az évben is vasárnap délután 4 órára megérkezett. Tulajdonképpen nem rendkívüliség Ő, csak: az az ember, aki Szent Miklós püspököt utánozza. Van pásztorbotja, püspöksüvegje, és igazi szakálla. A templomban – mikor bejött – térdhajtással köszöntötte Jézust. A gyerekeket figyelmesen, mosolyogva meghallgatta, mert tudja, milyen szeretettel és izgalommal készültek. Kiosztotta a mikuláscsomagokat és mosolyogva nézte, amint a gyerekek az ajándék-játékokat válogatták.
Sok felnőtt is ott volt ezen a találkozón. Hangulatos, vidám együttlét volt. Ez látszott.
A háttérben azonban nagy-nagy készülődés előzte meg mindezt. A csomagokat igazi mikulás-manók, vagy mondhatnám, karitász-asszonyok készítették. Az ajándékok, amikből választani lehetett, gyerekek lemondásából gyűltek össze: saját játékaikból hoztak már a karitász-vasárnapon, hogy majd valakinek szép ajándék lehessen. Mikuláskor A várakozásunkat segítő énekek diáit nagyobb hittanos fiúk készítették, vetítették. A lejátszott jelenet a titkos adakozás öröméről szólt.
Mindenki szeretettel, a másikra-figyeléssel utánozta Miklós püspököt, ajándékozta meg jelenlétével a közösséget! Köszönjük!
Vasáros József plébános
[simpleviewer gallery_id=”720″]
