A Húsvétvasárnapot követő nyolc napot húsvét nyolcadának hívjuk, ez a húsvéti első része. Az újonnan megkereszteltek Húsvét nyolcadában fehér ruhát viseltek fehérvasárnapig, minden nap részt vettek szentmisén, körmenetben a keresztkúthoz vonultak.
Húsvét nyolcada kiemelt, de nem kiszakított idő, azaz nem bontja meg a húsvéti misztérium ünneplésének 50 napos egységét. Mivel napjai az Úr főünnepeként szerepelnek, nem kerülhet helyükbe szentek emléknapja, de hitvallás nincs már a szentmisében. A II. Vatikáni Zsinatig minden nap volt a szentmisében szekvencia, azóta fakultatív. A laudesben és a vesperásban, valamint a kompletóriumban a responsorium brevét ez az antifona helyettesíti: „Ez az a nap, amelyet az Úr szerzett nekünk, ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja.” – A magyar népszokás szerint húsvét keddjén sok helyen viszonzásul asszonyok, lányok locsolják meg a férfiakat. Húsvét utáni szerda a száraz szerda. Azt tartják, hogy aki ezen a napon dolgozik, annak elszárad a keze. A pihenés még abból az időből maradt fönn, amikor húsvét nyolcadát is megszentelték. A népi magyarázat már utólagos. Más nyomok is utalnak arra, hogy a nyolcadot hajdanában a nép számontartotta. Máig fehérhét, Somogyban komázóhét a neve. Mindkettő már a fehérvasárnapra is mutat. Görögkatolikusaink ajkán fényeshét. Ilyenkor a halottakat fehér palástban temeti a pap. A kettős ünnepre, főleg Húsvét után következő szerdának a szegedi tájon forgószerda a neve, amely asszonyi dologtiltó nap. Görögkatolikusainknál ez a csonkahét, fehérben jártak. Az ő hagyományaik szerint a húsvét és pünkösd közötti pénteken a föltámadás öröme miatt elmaradt a hústól való megtartóztatás. Az első pénteken egyébként sokszor még a maradék pászkát ették. A húsvéti ünnepekre következő péntek az ebijesztő péntek (az ebek, eljutván ismét a pénteki naphoz, azon gondolaton vannak, hogy ismét az elmúlt negyvennapi böjt következik).
A fehérvasárnap, latinul Dominica in albis a húsvét nyolcadát záró vasárnap, a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét 2. vasárnapja. (2000 óta az Isteni Irgalmasság vasárnapja)
Introitusa alapján Quasimodo-vasárnap, mivel a húsvét nyolcadát záró vasárnapi szentmise introitusa is ezt fejezi ki: „Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, alleluja.” A latin változat (Quasi modo geniti infantes, rationabile, sine dolo lac concupiscite) kezdő szavai után kapta az ünnep a quasi modo-vasárnap, Quasimodogeniti nevet.
Nevét onnan nyerte, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenok e napon vetették le fehér ruhájukat, melyet egy héten át viseltek. A fehérvasárnaphoz fűződő ajándékozó jellegű népszokás, a mátkálás és komatál-küldés föltehetően ilyen ókereszetény gyökerekhez megy vissza. A fehérvasárnap népies neve ezért „mátkáló-” v. „komálóvasárnap”. (Napjainkra a lelki rokonság őrzött meg valamit a barátságkötés, a keresztszülő-keresztgyermek ezen intézményes formájának korabeli vonásaiból.) Hahóton a fehérvasárnap neve mátkavasárnap. – Némely vidéken fehrévasárnapi szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment leányok menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére koszorú és fátyol nélkül. A fehérvasárnap szakrális tartalmát a halottakról való megemlékezés, a halottak húsvétja jelenti, a nap neve a görögkatolikusoknál tamásvasárnap.
A mai Evangélium:
Jn 20,19–31
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem?” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
