Húsvétot, az Ünnepek Ünnepét nem csak hét, hanem hétszer hét napon át ünnepli az Egyház, majd az ötvenedik napon megtartja Krisztus búcsú-ígérete teljesedésének napját, Pünkösd ünnepét. (Ötvenedik= görög szóval:” Pentacostes „. Ebből ered a magyar „Pünkösd” elnevezés.)
A kiterjesztett ünneplés értelme az, hogy a főünnep gazdag, egyszerre átfoghatatlan tartalmát ismételten, más-más elemét kiemelve szemlélhessük, s kegyelmei egészen átjárjanak minket, mielőtt visszatérünk az igazi hétköznapok sorába. A húsvéti szent időszak nyolc vasárnapból áll: első a Húsvétvasárnap, majd folyamatosan számozva a 2-7., végül Pünkösd vasárnapja. A negyvenedik napra esik Urunk Mennybemenetének főünnepe (melyet Magyarországon ez idő szerint a rá következő vasárnapon tartunk).
Melyik a húsvéti időszak fő gondolatköre?
1.A megváltással és feltámadással feltárta nekünk Krisztus az ő kimondhatatlan gazdagságát, kegyelmi ajándékait, s e gazdagságot az Egyház kincsestárában halmozza föl nekünk. A Szentírás szívesen használja ennek jelzéséül az „ország, birodalom, város” képeket. Krisztus is többnyire az „Isten országa, mennyek országa” megjelölést használta az általa hozott megváltásra. Ezért énekeljük: „JERTEK, ATYÁM ÁLDOTTAI, ÉS VEGYÉTEK AZ ORSZÁGOT…” (550.sz.). Ezért olvassa az Egyház e Jelenések Könyvét, ennek az országnak életéről szóló látomásokat. S ezért térünk vissza a szentségeknek, a kegyelemnek, a feltámadás ígéretének és más húsvéti javaknak dicséretéhez.
2.Mint tanítványok, úgy mi is csak a feltámadás fényében értjük meg igazán Krisztust, az ő személyét, tanítását és műveit. Ezért énekeljük: „ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR…” (551.SZ.), mi az ő nyája vagyunk, mely megismeri és követi „pásztorának hangját” (Ján10,3-5). Ezért olvastatja az Egyház ebben az időben a búcsúbeszédről szóló evangéliumi szakaszokat. Ezért szemléli és dicsőíti szívesen és sokféle képben az ő megdicsőült Urát és Fejét.
3.A Húsvét egyben kötelezettség is az Egyház számára: el kell vinnie a feltámadás jóhírét az egész világnak. Ezért énekeljük: „ÖRVENDEZŐ SZÓVAL HIRDESSÉTEK A FÖLDNEK VÉGSŐ HATÁRÁIG: SZABADDÁ TETTE AZ ÚR AZ Ő NÉPÉT…” (552.sz). Ezért olvassa e szent időben az Egyház folyamatosan az Apostolok Cselekedeteinek, az ősegyház missziós életének történetét.
Hogyan tartsuk meg a húsvéti ötven napot?
Sajnos a modern élet túl gyorsan visszazökkenti az embert a hétköznapokba. Tudatosan kell tehát megteremtenünk magunkban azt a belső szentélyt, melyben fenn tudjuk tartani az ünnep szellemét. Egyéni vallási életünkben: a húsvéti zsolozsmák, imádságok végzésével, az Apostolok Cselekedeteinek és a Jelenések Könyvének, valamint más alkalmas könyveknek olvasásával mélyedjünk el a húsvéti események értelmében. Ne szűnjék meg ajkunkon az allelujának és hálaadásnak szava. Még a megújuló természetnek, a virágoknak és zöld fáknak szeretetét, gondozását, továbbá társas életnek, közös étkezéseknek élvezetét is összekapcsolhatjuk ezzel a húsvéti örömmel. Vegyünk részt minél bőségesebben az Egyház húsvéti örömében. Ezt hirdeti a fehér miseruha, a virágokkal földíszített templom. Az üres szentsír, rajta a felírás: FÖLTÁMADOTT, fölötte a győzedelmes Kereszt legyen egészen Pünkösdig látható emlékezete a húsvéti titoknak, éppúgy, mint a karácsonyi idő alatt a Betlehem. A kiemelt helyen álló, virágokkal körülvett húsvéti Gyertya, melynek lángja Pünkösdig ég, továbbá a feltámadt Üdvözítő győzelmi szobra is erre emlékeztet. Különösen illik Húsvéthoz, hogy az egész idő alatt – akár több misét is- minden vasárnap ünnepélyesebb formában (gyertyával, tömjénnel) és énekelt miseként végezzenek. Sokféle a világon az időszak minden vasárnapi nagymiséjét kis körmenettel vezetik be. A húsvéti örömet hirdeti a misében a két alleluja, az egész időszakon át tartott húsvéti énekek, s a különleges szépségű húsvéti vesperások.
Az elsőáldozásról. Nagyon is illő, hogy az elsőáldozást ne más időkben rendezzék a plébániák, hanem a szent Ötven nap alatt. Az Eukarisztia Krisztus húsvéti ajándéka, igazi húsvéti szentség, – ezért is kell kötelező áldozásunkat éppen a húsvéti időben elvégeznünk. Az elsőáldozáshoz készülődő, a nagyböjtben felkészített, esetleg a hívek előtt vizsgázó gyermekek ugyanazt a szerepet tölthetik be a mai plébánia életében, mint töltötték az egyházban a hittanulók, a húsvétkor kereszteltek. Ápoljuk a húsvéti elsőáldozás gondolatát, s elhagyása helyett inkább építsük össze minél jobban a húsvét ünneplésével.
A májusi litániák. Bár nem tartoznak tartalmilag a húsvéti időhöz, sőt egyes helyeken sajnos el is homályosítják annak jelentőségét, régi szép szokás Máriáról, a Feltámadottnak édesanyjáról való esténkénti megemlékezés május hónapban.
Kis körmenet a húsvéti vasárnapokon: Szép régi szokás e kis körmenet, melynek értelme egyrészt az, hogy a Húsvét ünnepélyességét az egész időn át fenntartsa, másrészt az, hogy a feltámadás fényében dicsőítse az üdvösségszerző szent Keresztet. A pap és kísérete az egész ötven napon át meghagyott, feldíszített szentsírhoz vonul. Közben a 97. sz. éneket („Üdvözlégy fényes Nap”) énekeljük, vagy a következőt:
A Szent Kereszt húsvéti dicsérete („Crucem sanctam subiit”)
