December 25-én Márfi Gyula érsek mutatta be az ünnepi szentmisét a Szent Mihály Bazilikában, Nagy Károly apátkanonok, plébánossal, Varga Istvánnal a Boldog Gizella Szeminárium rektorával, Felker Zsolt káplánnal, valamint a papi otthonban élő nyugdíjas atyákkal. A szentmise bemutatásában segítségére voltak a főegyházmegye papnövendékei is. A Szent Mihály Bazilika kórusa Mozart misét énekelt, amit a kórushoz csatlakozott zenészek játéka tett ünnepélyesebbé.
Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta, hogy Jézus születésével fényt hozott az életünkbe “őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága” idézte az evangéliumot. Jézus egy sötét, problémákkal teli világba született. Márfi Gyula beszédében párhuzamot vont az akkori idők és a mai világ között, hiszen akkor is a zsidók, is de különösen a pogányok is “sötétségben” éltek, lenézték, megvetettek a nőket, a gyerekeket, a betegeket (a betegséget Isten büntetésének gondolták), a gyengébbeket. A mai világban is felcserélődtek a fontossági sorrendek, és a család szeretete, az emberi élet tisztelete elé sok esetben más kerül.
Jézus hozza a világosságot és arra tanít minket, hogy a legfőbb érték a szeretet. Úgy kell élnünk a földön, hogy nem élünk itt örökké, a lényeges, hogy mi vár minket a túlsó parton. Beszéde végén Mécs László Fényt hagyni magunk után című verséből idézett, és hangsúlyozta, fontos, hogy mi is a világosság és a nappal gyermekei lehessünk, zárta beszédét a főpásztor.
Képek megtekinthetők az alábbi linken.
