Dr. Udvardy György veszprémi érsek a keszthelyi Kis Szent Teréz Karmelita Bazilikában imádkozott elsőcsütörtökön a papi és a szerzetesi hivatásokért, majd ezt követően szentmisét celebrált. A decemberi közös imaalkalmon részt vett a Keszthely-Zalaszentgrót Esperesi Kerület megjelent papsága.
A szentbeszédet teljes egészében olvashatják:
Adventi időben arra szegezzük tekintetünket, aki az Isten ígérete alapján érkezik hozzánk. Az emberfia, aki a mi életünknek a részese lesz, aki tanít bennünket, aki bátorít bennünket, aki példát ad nekünk és aki azt mondja; „mind aki megtartja tanításomat az olyan, mint az okos ember és aki nem tartja meg olyan, mint a balga”. Ez a példabeszéd, illetve hasonlat nem kíván magyarázatot. Teljesen nyilvánvaló, hogy mi mindannyian okosak akarunk lenni. Nincs senki sohasem, semmilyen élethelyzetben sem, amikor választani kellene; okos akarsz lenni és eredményes, vagy balga és eredménytelen, valaki azt mondaná; -én balga módon akarok élni, -én eredménytelenül akarok élni. Mégis ezt a példabeszédet el kellett mondani. Mégis, ez a példabeszéd számunkra is meghívást jelent, és mégis, ez a példabeszéd számunkra is feladatot jelöl ki. Mert nem az a kérdés, hogy okosan akarunk-e élni? Eredményesen, békében, szépen, vagy éppen balga módon eredménytelenül. A kérdés az, hogy min múlik ez? Mitől lesz valaki okos? Mitől lesz valakinek az élete ép, boldog? Mitől lesz valaki balga, és az élete sérülékeny vagy éppen elveszett? Attól, hogy mire épít. Attól, hogy kire épít, attól ahogyan a mai evangélium bennünket erről tanít. Megtartom-e el Jézusnak a parancsait, vagy pedig nem? Ha megtartom a parancsait; akkor ez számunkra erőt jelent, biztonságot jelent, számunkra célt jelent, számukra mindent jelent, ami az emberi élet boldogságához kell. Jézus tanítását fölismerni, Jézus tanítását megfontolni és Jézus tanítását megtartani. Talán ez a legfontosabb. Erre buzdít bennünket az adventi Szent Idő, hogy legyünk erre készségesek. Megismerni Jézus tanítását, s közben annyi minden foglalkoztat. Annyi minden betölti az életünket. Annyi mindenről gondoljuk, hogy meg kell tanulni. Sok- sok életvezetési szabályt meghallunk, mondunk egymásnak. Próbáljuk követni… de Jézus tanítása ezeket mind felülmúlja. Miért? Mert az a valaki mondja, aki szeret bennünket végtelenül, az a valaki mondja, aki az életét feláldozta. Az a valaki mondja aki hitelesíti tanítását; meglehet tartani, sőt! Ezt érdemes! Mert a tanítása élet. Mert a tanítása föltárja előttünk az Istennek a jóságát, amikor irgalomra van szükségünk. Amikor bátorításra, amikor gyógyulásra van szükségünk, föltárja. Jézusnak a tanítása kapcsolatot teremt közöttünk, amikor a bűn, az önzés, a gyengeség elválaszt bennünket egymástól. Jézus tanítása erőként van jelen az életünkben, amikor elbizonytalanodunk; mit jelent Krisztus módjára élni? Vagy elbizonytalanodunk; vajon lesz-e kitartásom? Vajon állhatatos tudok-e lenni, életem minden pillanatában? Egy-egy kapcsolati döntésben, hivatás döntésben, egy betegségnek a fölismerésében-elfogadásában?
Jézus tanítása életre vezet bennünket. Erővel tölt el bennünket, megújít bennünket. Jézus tanítása nélkül olyanok vagyunk, mint ahogy az adventi énekünk mondja; mint a száraz falevél, amit a szél ide-oda sodor, minden cél nélkül. Jézus tanítását megtartani nem, hogy lehetetlen, hanem lehet. „-Aki szeret engem, megtartja tanításomat”. Jézus mondja ezt. Megfontoljuk. Meg akarjuk ismerni. Nem csak, hogy mit tanít, hanem meg akarjuk ismerni -az adventi időben különösen is-, hogy az a helyzet, amiben vagyok, az az élethelyzet, azok a gondolatok, az a nehézség, kereszt, küzdelem vagy öröm, amiben vagyok, ott Jézusnak melyik tanítása érvényes? Keresni- kutatni ez jelenti a Szentírás olvasását, ez jelenti az imádságot. Jelenti a beszélgetést, amire annyira szükségünk van; hogy egymás előtt föltárjuk a hitünknek a titkait. Jelenti azt is, hogy meg merem tenni azt, amit Jézus tanítása számunkra jelent.
Megismerni, megtartani, tanulni, befogadni, megfontolni, elmélyülni benne, s megcselekedni. Nem mindig könnyű. Ehhez kell az a fajta bátorság, ami Jézusban megvolt. Ő nekünk adja lelkét… Nekünk adja bölcsességét…
Megtartani akkor is, amikor egyedül maradok…Megtartani a parancsait akkor is, amikor ez küzdelmet jelent. Megtartani akkor is, amikor oly könnyű lenne egyszerűbb megoldást találni akkor, ha nem ragaszkodnék hozzá. Ádventi idő ebben akar erősíteni bennünket. Meghívásként hangzik el; feledd el, engedd el, ami fáj, vagy amitől félsz. Figyelj arra, emeld föl tekinteted arra, aki jön hozzád, hogy tanítson, hogy erőt adjon, hogy segítsen a döntéseiben helytállni.
Akarunk-e okosak lenni, akarunk-e boldogan élni, akarunk-e balgák lenni és boldogtalanul? Nyilvánvalóan nem ez a kérdés. Mert boldogok akarunk lenni, mert okosak akarunk lenni, Jézus módjára. Akarjuk is a Jézustól tanult tanítást, parancsot megtartani! Cselekedeteinket hozzá szabni.
Többször is mondtam most ebben a rövid pár percben, hogy nem könnyű. Nem könnyű, mert változni nem könnyű. Mert megszokjuk magunkat, megszokjuk korlátainkat. Megszokjuk még rossz tulajdonságainkat is, megszokjuk azt is, hogy rossz tulajdonságainkkal vitatkozunk, de egyébként folytatjuk ugyan-úgy, mint ahogyan kialakult az életünkben.
Ádventi idő abban is segít, hogy amikor fölemeljük a tekintetünket, amikor Jézusra figyelünk, akkor legyen erőnk változtatni mindennapi szokásainkon. Ez nem magunk erejéből megy, hanem azért, mert Jézus személyét, tanítását akarom befogadni, s akarok dönteni mellette. Adja Isten, legyen bátorságunk ehhez. Most az adventi időben is, készülve az Úr születésének ünneplésére, s életünk minden pillanatában. Mert hisszük, életünk minden pillanatában amikor mellette döntünk, megszületik bennünk az isteni élet. A boldog élet, az okos élet, a teljes, az elvehetetlen élet. Ámen.
A szentségimádás és a szentmise visszanézhető az alábbi linken:
https://www.youtube.com/watch?v=ZORrJ20xtjc
Imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért!
