Elment a „jel-ember”, ahogy egykori tanítványa, Bíró László püspök emlegette Jáki Sándor Teodózt, a bencés szerzetest, népzenekutatót, a „csángók apostolát”, Domokos Pál Péter egyenes ági lelki testvérét, aki 1978 óta rendületlenül rótta Erdély, Moldva, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék aprófalvait. Missziós népénekgyűjtő-útjain a keresztény örömhírt vitte, szolgálatával sok-sok keserves sorsú, létében megsebzett magyar lelkét fényesítette meg. Életének 84. esztendejében szólította magához az Úr.
Teodóz atya tavaly ünnepelte papi szolgálatának 60. jubileumát, gyémántmiséjét megyénkben Salföldön, a pálos romoknál mutatta be. A győri születésű atya hosszú szolgálata alatt volt kántor, prefektus és ötven éven át a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium énektanára, karvezetője, de tanított a Győri Hittudományi Főiskolán is, több évtizeden át vezette a győri székesegyház Palestrina Kórusát s a győri bencés templom kamarakórusát. Életútjának, munkásságának meghatározó jellegét azonban kétségkívül az 1970-es évek végén Kodály és Domokos Pál Péter nyomdokain megkezdett magyar néprajzi-népzenei kutató- és missziós szolgálata jelentette.
Újév napjától százezrek imádságfolyama szállt az életéért a Kárpát-medencében. Szorongva, könnyek között váltogattuk a leveleket az interneten itt Veszprém megyében is, híreket továbbítva állapotáról. Igen, mert Teodóz atyának Veszprém is szeretett hazája volt. Az 1990-es évek közepétől egyre gyakrabban fordult meg itt, ahogy ő szokta emlegetni: „Szent Imre városában”. Soha nem mulasztotta el, hogy a város megszentelt zarándokhelyeit, köztük a Szent Imre tiszteletére emelt piarista templomot és a szent tisztasági fogadalmának helyszínét, a Szent György-kápolnát fel ne keresse itt jártában. Számtalanszor volt vendége a Laczkó Dezső Múzeumnak, ahol kiállításokat nyitott meg, s a hagyományos felvidéki ostyahordás népszokásáról tartott előadásokat (templomokban is), s elhozta az ünnepi ostyát nekünk is, hogy szenteste a családi asztalnál mi is törjük meg és kérjünk bocsánatot egymástól békességszerző módon. Egy lélekmélységű esten találkozhattak vele 2005-ben a veszprémiek a hittudományi főiskolán, ahol az előadókörútjain őt gyakorta elkísérő tanítványa, dr. Cs. Varga István irodalomtörténész beszélgetett vele küldetéséről, a ’90-es évektől minden évben általa vezetett csángó zarándoklatokról a háromszéki Futásfalván és a bukovinai Kacsikában. Tihanyban a Tetőtéri estéken, Sümegen egy lelkigyakorlaton volt vendég, s Öcsön, a Művészetek Völgyében az ott vendégeskedő csángók ünnepi szentmiséjén megénekeltette a színes népviseletű közösséget. Fülemben cseng ma is a zarándoklatok kedvelt „Angyaloknak királynéja” kezdetű énekének gazdag díszítésű csángó variánsa. Szép emlékeket őriznek Teodóz atyáról a pápaiak is, akik pár éve a Szent Anna-templomban találkozhattak vele, és a herendiek, akik szintén vendégül láthatták. Vendége volt az atya a veszprémi Illatos adventnek is. Emlékezésemet egy veszprémi találkozón elhangzott – mindannyiunknak szóló üzenetével zárom most, melyet Boldog Teréz anyától szokott idézni: „A jót, amit teszel, holnap talán elfelejtik: nem számít, tedd a jót!”
Teodóz atya, nem felejtünk! Nyugodj békében!
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”181″]
