Érszegi Márk Aurél, a Külügyminisztérium munkatársa, Németh Zsolt parlamenti államtitkár kabinetfőnöke, bencés öregdiák volt a vendége november 22-én a Tihanyi Tetőtéri esték rendezvénysorozatának. Az előadó ezúttal mint Vatikán-szakértő tartott előadást az apátságban.
Vetített képekkel illusztrált mondandójával jó néhány olyan, eddig homályos pontot világított meg a Vatikán s a mindenkori pápák tevékenységével kapcsolatban, amelyek a közgondolkodásban sokszor tévesen jelennek meg, illetve mindmáig szinte ismeretlenek voltak világi berkekben.
A pápa személye és a Vatikán iránti fokozott figyelem II. János Pál pápa első, 1991-es látogatásaival került fókuszba Magyarországon. Az érdeklődés hívő és nem hívő körökben is fokozott mindmáig, emelte ki az előadó. A figyelem fokozottan felerősödött II. János Pál halála pillanataiban, amikor szinte az egész világ rá figyelt. De később kiterjedt e figyelem XVI. Benedek pápára, szolgálata első periódusára mindenképp, és főként lemondására. Ma pedig ugyanezt a fokozott érdeklődést látjuk visszaköszönni még hatványozottabban Ferenc pápa iránt, s úgy tűnik, töretlenül.
A Vatikán elsősorban földrajzi fogalom, mutatott rá Érszegi Márk Aurél. Róma egyik dombján alakult ki, a Tevere túlpartján. Régen a madárjósok (az augurok) a madarak röptéből következtettek itt a csaták kimenetelére, s a váteszek, vagyis látnokok, jósok voltak a jövendő hírnökei – ez utóbbiak nevéből eredhet a Vatikán elnevezése is. De nevezetes, hírhedt ez a hely azért is, mert a rómaiak itt egy cirkuszt és lóversenypályát hoztak létre, s itt szenvedtek vértanúhalált az első keresztények az üldözések során, mikor többnyire vadállatok elé vetették vagy keresztre feszítették őket. Péter apostol is itt szenvedett vértanúhalált, s ennek közelében is temették el, ahol a konstantini fordulat után aztán egy bazilikát emeltek a sírja fölé. Később ezt átépítéssel bővítették, s ma ez Róma legnagyobb, legjelentősebb székesegyháza.
Mivel Péter apostolra építette Jézus Krisztus az Egyházat, ő lett Róma első püspöke és egyúttal a világegyház vezetője, úgy is mondhatnánk: ő volt az első pápa. A mindenkori pápa „munkaköri leírása” a Szentírásban található, melyet az Úr Jézus készített a kezdetekkor Péter számára: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat …”, „amikor megtérsz, erősítsd meg testvéreidet…”, „ezentúl emberhalász leszel…”, „legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat…”… A római pápa ma sem tesz mást, mint e munkakörben tevékenykedik, mutatott rá az előadó. Az eltelt kétezer évben természetesen változtak a pápa eszközei, megközelítési módjai, dimenziói a feladatkör ellátásában. Erről szól a pápaság története, ha nemcsak történészi szemmel, hanem kánonjogi és intézménytörténeti szemmel is vizsgáljuk az eseményeket.
A pápa valójában négy hivatalt visel egy személyben, ezért mondhatnánk úgy is: „négykalapos hivatala van”: ő az egyetemes egyház legfőbb pásztora, a püspökök testületének a feje, Róma püspöke (vagyis a helyi egyház vezetője) és ő a vatikáni városállamnak a világi uralkodója is. De ez utóbbira csak azért van szüksége, hogy lehetőséget, helyet, eszközt biztosítson számára ahhoz, hogy az első három hivatalát el tudja látni, erősebb befolyásolástól mentesen, kellő szabadsággal.
Ezután szólt a vatikáni pápai palotakomplexumról az előadó, amelynek nagy része ma már múzeumként működik, ahol a pápa megosztja az érdeklődőkkel az elmúlt évszázadok során felhalmozott kincseket. Ide olyanok is eljönnek, akiktől a vallás teljesen idegen, s olyanok is, akik keresők. Ezért az evangelizáció kitűnő eszköze egyúttal. Bemutatta végezetül az előadó a római pápa hivatalos öltözékét, a pápai jelvényeket, kiemelve a Vatikáni Városállam és a Szentszék eltérő szerepkörét, amely a jelvényeik különbözőségéből is kitűnik.
Az est második részében a vendég a hallgatóság kérdéseire válaszolt. A kötetlen párbeszédben természetesen sokszor előtérbe került Ferenc pápa sajátos, közvetlen személyisége, s az a szeretet, amellyel még a nem hívő világ is feléje fordul megválasztása óta.
Toldi Éva
