Pünkösdhétfőn az egyház a Boldogságos Szűz Mária, az egyház Anyja liturgikus emléknapját ünnepli Ferenc pápa 2018-ban hozott döntésének megfelelően. Ezen az ünnepnapon Máriához fordulunk.
A liturgikus emléknapot, amelyet Pünkösdhétfőn ünnepelünk, 2018. május 21-én iktatták be a Római Általános Kalendáriumba Ferenc pápa akaratából. Az „Ecclesia Mater” kezdetű Dekrétumot Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa, valamint titkára, Arthur Rocha érsek írta alá 2018. február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya első megjelenésének 160. évfordulóján. Egy hónappal később, március 13-án hozták nyilvánosságra. A Dekrétum meghatározza, hogy az emléknapot a Pünkösd utáni első hétfőn kell megtartani azzal a céllal, hogy „elősegítse az egyház anyai érzésének növekedését a lelkipásztorokban, a szerzetesekben és a hívekben, ezzel egyidejűleg növelje a hiteles Mária-ájtatosságot”. Ez az ünnep segíteni fog bennünket, hogy emlékezzünk rá: a keresztény életnek, ahhoz, hogy növekedjen, szorosan kötődnie kell a Kereszt misztériumához, Krisztus felajánlásához az eucharisztikus lakomán, Szűz Máriához, a Megváltó és a megváltottak Anyjához” – olvassuk a Dekrétumban. Máriának Krisztussal való egysége a Kereszt órájában éri el tetőpontját, amikor Mária elfogadja Fia akaratát és azt, hogy bizonyos értelemben elveszítve Fiát, az egész emberiség Anyjává válik.
Mária anyasága és az egyház anyasága
„A Szűzanya minden szava egy anya szava”, „kezdve az Angyali üdvözlet pillanatától egészen a végsőkig, anya” – mondta Ferenc pápa a Szent Márta-házban, 2018. május 21-én, a Boldogságos Szűz Mária, az egyház Anyja első liturgikus emléknapján. Elmagyarázta, hogy az egyházatyák hogyan értelmezték Mária anyaságát és az egyház anyaságát. Hangsúlyozta az egyház női dimenzióját és a nők jelentőségét, amikor megállapította: „Az egyház nem haladhat előre nők nélkül”. Az egyház női jellege Máriától származik, mert Jézus akarta így” – mondta Ferenc pápa, rámutatva, hogy a gyöngédség, anyai magatartás az egyház megkülönbözető jele kell, hogy legyen.
A Mária, az Egyház Anyja cím mély gyökerei
Ez a cím már jelen volt az „egyházi érzékben” a kereszténység kezdeteitől fogva. Megtaláljuk Szent Ágoston és Nagy Szent Leó gondolataiban, a 325-ből származó Nicea-i Hiszekegyben. Már a 430-ban tartott Efezusi Zsinat Atyái is „Isten igazi Anyja” névvel illették Máriát. Ez a cím visszatért XIV. Benedek és XIII. Leó pápák magisztériumában is. Mária a hívők Anyja, mindazok Anyja, akik újjászületnek Krisztusban.
VI. Pál pápa nyilvánította ki, hogy Mária „az egyház Anyja”
Szent VI. Pál 1964. november 21-én, a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakának bezárásakor nyilvánította ki a Boldogságos Szűz Máriát „az egyház, vagyis az egész keresztény nép, mind a világi hívek, mind a lelkipásztorok szeretett Anyjának”. Egyben elrendelte, hogy „az egész keresztény nép egyre nagyobb tisztelettel adózzon Isten Anyjának ezzel a végtelenül gyöngéd névvel”. Később Szent II. János Pál, 1980-ban beiktatta a Loretói litániába a Szűzanya, mint az Egyház Anyja tiszteletét. Ennek az útnak a végső állomása a 2018-as Dekrétum, amely Ferenc pápa nevéhez fűződik. A pápa a tavalyi emléknapon, 2019. június 10-én ezt írta twitter üzenetében: „Szűz Mária, Egyház Anyja, segíts minket, hogy teljesen Jézusra bízzuk magunkat és higgyünk a szeretetében, különösen a megpróbáltatások idején, a kereszt árnyékában, amikor a hitünknek érlelődnie kell”.
