Szent István-i örökség – halljuk, mondjuk lépten-nyomon, mikor dicső múltunk művészeti-irodalmi, történelmi érékeire gondolunk. Elgondolkodtam: Mit is jelent számomra ez a fogalom?!

Eszembe jut például pár éve a Művészetek völgyében az a pusztinai kislány, aki gyönyörű csángó népviseletben dalra fakadt a színpadon: „Ó, Szent István, dicsértessél…” S erről természetesen a pusztinai katolikus templom is felvillan képzeletemben, amely egyedül őrizhette meg a moldvai román tengerben magyar identitását, védőszentjeként ma is Szent István királyt tisztelheti. A többiek már Szent István vértanú templomává kellett, hogy átalakuljanak. A mai Magyarországmintegy négyezer katolikus temploma közül több mint kétszázötven tudhatja magáénak államalapítónk oltalmát. Megyénkben többek között Szentkirályszabadján, Veszprémben (ferences templom), Litéren, Peremarton-Gyártelepen, Csopakon, Ajka-Tósokberénden, Gyepűkajánon, Nemesvitán állnak Szent István templomai.

Eszembe jut azután a mi drága megyerendszerünk, amely a Szent István-korabeli Európában erős közigazgatási szervezetté emelte országunkat. És eszembe jut persze, hogy is felejthetném, Szent István egyházszervező tevékenységét, hiszen az egyik legrégebbi püspökség, a veszprémi területén élhetek, és mikor keresztet vetve betérek a várban a székesegyházba, arra is kell gondolnom, e templomot egykor Szent István hitvese, Gizella királyné alapította.

És hogyne jutna eszembe egy felvidéki zarándoklat, amelyen szentbeszédében a lelkipásztor hangsúlyozta, a Szent István-i örökség sosem múlik el, az idők végezetéig tart: Magyarország királyság volt, királyság ma is és az is marad. Mert hazánknak ma is királynője van: a Szűzanya. Az Angyaloknak Királynéja, a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony, vagy mint Csíksomlyón hívják, a Babba Mária, a Napba öltözött asszony, akinek Szent István felajánlotta a Szent Koronát, s ezzel örök időre oltalmába helyezte országunkat, népünket. A sorsfordító eseményt számos művész megfestette már. Az idén nyáron Szentjobbon, egy partiumi kisfaluban (ahol a Szent Jobb őrzésére építtetett monostort Szent László király) csodálhattam meg a szentélyben a végrendelkező jelenet művészi ábrázolását, és énekelhettem a helybéliekkel fájdalmas és mégis reménykedő szívvel: „Boldogasszony, Anyánk, égi nagy Pátrónánk…Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”

Toldi Éva

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »