Árpád-házi Szent Margit ünnepéhez kapcsolódva – a hagyomány jegyében – idén is triduumot tartottak Veszprém legnagyobb templomában. Az ünnepre felkészítő háromnapos lelkigyakorlatot január 16-18 között, Mórocz Tamás c. apát, bodajki plébános mutatta be, Tornavölgyi Krisztián plébános, érseki irodaigazgató meghívására.
A triduum mindhárom nap Szent Margit ereklyéje előtti litániával kezdődött a hívek közösségében.
A szentbeszéd kezdetén a bodajki Szűzanya kegyhelyén szolgáló plébános elmondta, hogy számára Margit a legkedvesebb az Árpád-házi szentek közül. Személyesen hat rá a példája azzal, hogy az Ő életében is előkerül egy olyan gyönyörű életfelajánlás, amelynek kifejtése-átimádkozása most érett meg benne is. Margit feladhatta volna ezt a felajánlott életet, azonban még sem tette, sőt többszörösen is megerősítette. Mit is jelent, az életünket felajánlani Istennek? – tette fel az elmélkedő kérdést. Titok ez, hiszen valószínűtlen, hogy az ember ezt egyből meg tudja tenni, vagy szívéből egyből jönnének ezek a gondolatok. Ennek a felajánlásnak van egy nagyon szép papi vonása is, hívta fel a figyelmet a párhuzamra a szónok. Mely „isteni meghívásban” mindannyian papok tudunk lenni. Majd feltette a kérdést: Emberként mi az, amit Istennek tudunk adni? Mi az, amit én nem tőle kaptam, és oda tudom adni? Mindent az Istentől kaptunk, s ez átforog az ember életén, hogy mindaz, amit kapott, abból mit tud visszaadni.
Isten megadta a választás lehetőségét mindannyiunknak, de ennek a szabadságnak ára van. A jelenlegi járványos helyzetre utalva elmondta, hogy még az ilyen nehéz időszakokban is látszódnia kell Isten üzenetének. Szen Margit a legalantasabb munkában is szabad tudott lenni, mert rájött, hogy a legnagyobb boldogság Isten akaratát teljesíteni.
Szűz Szent Margit az életét ajándékozta oda. Nem adhatunk kevesebbet sem egymásnak, mint önmagunkat, és Istennek sem adhatunk ennél kevesebbet.
Az életfölajánlással és mikéntjének kérdésével folytatódott a lelkigyakorlat második napja. Ahhoz, hogy az ember fel tudja ajánlani életét Istennek, előbb rá kell jönnie, hogy valójában ő maga kicsoda: Szabad ember, Isten képmására teremtve. Képes szíve minden érzését, örömét, bánatát kimondani és megélni. Egészen más az ember, mint bármely teremtett lény a földön.
Kiemelte, hogy meg kell találni önmagunkban ami felajánlható, kimondani Istennek, hogy: „én szeretném, hogy legyen meg a Te akaratod”. Isten a nevünkön szólít bennünket.
Szent Margit is megélhette, hogy Isten kiválasztotta és a nevén szólította, hogy Isten személyesen hozzá szólt.
Szent Margitban nem csak az a tiszteletreméltó, hogy vállalta a szegénységet, hanem az is, hogy a külső javaktól nem függött a boldogsága. Vállalta királylányként a szegénységet, kolostorba ment és boldog volt.
Majd arról elmélkedett Tamás atya, hogy nem azért teszünk jót, hogy jobbak legyünk az Istennél, hanem mert szeretjük Őt. A szeretet cselekedeteivé és a gyümölcsévé válik az, amit teszünk. Az ember az Isten hívására, szabadon oda tudja önmagát adni. Isten nélkül ezt az életet lehetetlen leélni, és nem is szabad – hallhatták a figyelmeztetést a hívek. Isten szeretete nélkül nem szabadna tenni semmit, mert az ember rögtön elbukik. Két dolog van az életben, amire nincs magyarázat: A legtisztább, őszinte, viszonzást nem váró szeretetre és a legmélyebb gonoszságra.
A triduum harmadik estéjén, Szent Margit ünnepének napján, melyen a vendégszónok és a plébános atya mellett Szijártó László h.esperes, balatonalmádi plébános is koncelebrált, Tamás atya beszédének kezdetén összegezte az előző két estén elhangzottakat. Reményét fejezte ki, hogy talán kicsit felfedeztük magunkban, hogy hasonlatosak vagyunk az Istenhez. Ennek a legegyszerűbb magyarázata az, hogy értjük a szavát, és Ő is ért bennünket. Az, hogy odaadjuk önmagunkat, a legkisebb cselekedetben is benne kell, hogy legyen. Nem adhatunk kevesebbet, mint önmagunkat. Megtanulhatjuk azt is, hogy a legkisebbekben is másokért éljünk. Jézus önátadása, mely aztán a szenteknek lesz a mintája: „Azért jöttem, hogy nekik életük legyen”.
Szent Margit életében is megjelenik az érdek-nélküliség, hiszen tudta szívből szeretni azokat is, akik őt lenézték. A szentekben csodálhatjuk azt, hogy nekik nem volt nehéz szeretni azokat, akik őket bántották. Minden szentben felragyog ennek a viszonzást nem váró tiszta szeretetnek a ragyogása. “Nem azért szeretjük egymást, mert…” Szent Margit képes volt magát felajánlani. Odaadni az életét.
Tamás atya elmélkedésében megemlítette Szent Margit mellett Kaszap István és Bódi Mária Magdolna vértanúsági szeretetét is, akik szintén szép példák lehetnek a fiatalok előtt. Fiatalságuk ellenére bennük volt az a félelmetes tűz, ami benne lehet a mai fiatalokban is. Ezt a tüzet nem szabad kioltani, hanem azt mondani, hogy merj a másikért élni! Kevesebbet önmagadnak és többet a másiknak. Nem biztos, hogy mindenkit olyan mélységben hív el az Isten, mint Szent Margitot, de piciben is meg kell élni ezt. Az ember nem tudja megérteni önmagát a másik nélkül. Szükségünk van egymásra. A vágyunk, hogy odaadjuk önmagunkat az Istennek és ne engedje el a kezünket soha. Szent Margit is segít ebben, ő is merte az életét odaadni lendületesen és teljes hittel.
A szentmise végén köszöntötték külön is a jelenlévő Margitokat, akik ajándékot is átvehettek, majd a Margitok és végül a hívek megáldására került sor, melyet Szent Margit ereklyéjével végzett el a bodajki c. apát.
Az ünnepi búcsúi szentmisét vasárnap délelőtt dr. Udvardy György érsek tartja majd délelőtt 10 órakor, melyet a háromnapos triduumhoz hasonlóan élőben és felvételről is meg lehet majd tekinteni a Veszprémi Érsekség YouTube csatornáján és Facebook oldalán.
