A Veszprémi Főegyházmegye egyik legkisebb egyházközségében, Németbányán Jézus mennybemenetelének ünnepén, német nemzetiségi emléknapon megáldották, megszentelték a falu főterén álló, a település múltjának keserves emlékeit őrző, nemrég helyreállított száz éves kivándorlási emlékművet.
A nem egészen 80 lelkes bakonyi németajkú egyházközségben a falu egyik hálás elszármazottja, Maria Todte asszony (született Venczel Mária) jóvoltából 1998-ban templomot emeltek a település védőszentje, Szent Márton tiszteletére. Ebben a sok-sok önfeláldozó, adakozó szeretetből épült kápolnában kezdődött a szentáldozattal az ünneplés. A szertartást Tál Zoltán keszthelyi plébános vezette német és magyar nyelven a falu plébánosával, Rudi Péterrel és Ebele Ferenc magyarpolányi atyával koncelebrálva.
A szentmise kezdetén Tál Zoltán szeretettel köszöntötte a híveket, azokat is, akik (mint egykori kitelepítettek) Németországból érkeztek a jeles eseményre. Szentbeszédében a mennybemenetel üzenetéről, a mai emberhez is szóló felhívásáról szólt. Jézus arra kér bennünket mennybemenetele idején, hogy tanúi legyünk szenvedésének, halálának és feltámadásának, mondta. Tanúskodjunk tehát arról, hogy Jézus ma is velünk és bennünk él. Az apostolok negyven napon át számtalan személyes találkozás emlékét őrzik a Feltámadottal, aki beszélt nekik a mennyek országáról, az örökéletről, s arról, hogy Őt erre a világra az Atya küldte. Mi a mi feladatunk? – vetette fel a plébános. Hinni, és hitünkről tanúskodni. Hinni Krisztusban, aki legyőzte a bűnt és a halált, mert megváltó halálával és feltámadásával egy új életet ajándékozott az embernek. Mit jelent számunkra az „új élet”? Valóban belső változást, egy új utat? A hit tanújává válni óriási kihívás, mutatott rá, mert a mindennapi életünk számon kéri rajtunk, kiben hiszünk és hogyan hiszünk.. Majd egy mai – a gyűlöletre szeretettel válaszoló – példázattal emlékeztetett szimbolikusan a 65 évvel ezelőtti kitelepítés eseményeire, amikor a magukat korábban németeknek valló németbányaiaknak is el kellett hagyniuk szülőfalujukat és egykori anyaországukba (Németországba) kényszerítették visszatérni őket. Ezzel utalt a plébános arra is, hogy Németbányán is a szeretet, a kiengesztelődés nyomán születhetett meg a templom, az egykori kitelepített, Maria Todte asszony (született Venczel Mária) révén, aki adományaival és gyűjtéssel, a megbékélés jegyében építtette meg az egyházközség gyönyörű templomát.
Az ünnepi szertartás után egy lélekemelő koncert következett, melyet Mága Zoltán hegedűművész és zenésztársai adtak szeretetből, hálából az egybegyűlteknek a Gondviselő Isten dicsőségére. Mága Zoltán már harmadik alkalommal volt az egyházközség vendége. Ugyanis ő, mikor fiatal zenészként kivált a Rajkó-zenekarból, hogy önálló művészi útját járja, német nyelvtudás és anyagi háttér nélkül, mint a mesebeli szegénylegények egyike elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba. A Jóisten pedig Németországba, a Köln melletti Brühlbe vezette, ahol egy hotelben – zenészi munkát keresvén – Maria Todte asszony vette Gondoskodó szárnyai alá, s szinte mint lelki gyermekét segítette munkához, megélhetéshez a tehetséges, azóta nemzetközi hírűvé vált hegedűművészt. Megható pillanatai voltak a koncertnek, mikor Mága Zoltán megköszönte Todte asszonynak, hogy akkor, mint egy jó anya elindította őt pályáján, s viszont Maria Todte pedig megköszönte a művésznek, hogy ma is olyan szerény és egyszerű, jó ember maradt, mint volt régen. A koncerten felcsendült Bach-Gounod Ave Maria-ja, Albinoni Adagio-ja, valamint Brahms Magyar táncok című művéből részletek többek között. A koncert végén ajándékokat adott át a művész, Maria asszonynak és Tál Zoltán plébánosnak azt az emlékkönyvet, amely 100 templomi koncert című jótékonysági hangverseny-sorozatáról készült, s melynek címlapján XVI. Benedek pápával való találkozását örökítették meg vatikáni fellépése alkalmával.
A koncert után az egybegyűltek kivonultak a közösségi adakozásból felújított kivándorlási kereszthez, amely Németbánya másik nagy tragédiájára emlékeztet, amikor a múlt század elején a munkanélküliség folytán 40 család kényszerült kivándorolni Amerikába, hogy megélhetést keressen magának, s közülük csak kevesen tértek vissza később. Emlékükre állították azt a keresztet, amelyet most helyreállítottak összefogással. Tál Zoltán plébános ünnepélyesen megáldotta, megszentelte az emlékjelet.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”280″]
