A Templomok éjszakája liturgikus programjaként szeptember 14-én a veszprémi Szent Mihály-bazilikában Márfi Gyula érsek szentáldozatot mutatott be Nagy Károly apát-kanonokkal, Ebele Ferenc nyugalmazott plébánossal és Medveczky Miklós érseki titkárral koncelebrálva, majd az utána következő áhítaton a Liszt Ferenc Kórustársaság a magyar szentekről emlékezett meg verssel, zenével, énekekkel.
A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe lévén a kereszt üzenetéről, a kereszthordozás jelentőségéről szólott szentbeszédében a főpásztor: a kereszttel, a kereszthordozás értelmével csak a kereszténység tud azonosulni, egyetlen más vallás sem. Amikor Krisztus szenvedéstörténetéről beszélünk, akkor nem csupán keresztútjára, kínhalálára gondolhatunk, hanem földi tanító útjának megannyi állomására, amelyen meg nem értés fogadta, ahol támadólag hallgatták s reagáltak szavaira, tetteire; valamint fájdalmas csalódásaira, amikor tanítványai elfordultak tőle (Júdás elárulta, Péter megtagadta), s mindenekelőtt arra, hogy milyen teher lehetett a lelkén az, hogy tudta előre: milyen kínos, szenvedésekkel teli, megaláztatott lesz a halála, mint egy gonosztevőt feszítik a keresztre.
Krisztus megélte a kereszten a teljes magára hagyatottságot is, emelte ki az érsek. Sík Sándor A keresztút című versciklusából a XI. stációt idézte erről: „Áll a Kereszt az ég alatt, / A föld felett. / Tajtékot ver lába körül / A gyűlölet. / Alul halálos gyűlölet, / Fölül halotti csend. / Föld kiveti, s be nem veszi / Az ég sem odafent.” Krisztus szenvedéstörténete, kereszthordozása példát adhat nekünk is a hétköznapokban. A szenvedések elhordozásával vezekelhetünk bűneinkért, Isten megbocsátó kegyelméért, de engesztelhetünk másokért is, s a szenvedések hordozásával tisztulhatunk, életszentségben emelkedhetünk. Isten sosem haragjában sebez meg, hanem szeretetből. Ezután Somlyó ZoltánA szűk Könyök-uccán, valamint Ady Uram, ostorozz meg és Sík Sándor Ne félj!című versét idézte Márfi Gyula, amelyek a tisztító erejű isteni akaratról tanúskodnak. Isten munkája ugyanis olyan bennünk, mint a szobrászé, aki mikor vésőjével kifaragja művét, megsebzi ugyan a fát, a követ, de ennek eredményeként nemes érték születik mindig, mutatott rá az érsek.
A szertartás után a Liszt Ferenc Kórustársaság magyar szentek dicséretére szóló lélekemelő verses-zenés oratóriuma zárta az ünnepet Vinczeffy Adrienne vezényletével, Pájer Sára (gordonka) közreműködésével, középpontban a magyar szentekről: Szent Istvánról, Boldog Gizelláról, Szent Imre hercegről, valamint Szent Gellértről, Szent Lászlóról, Szent Erzsébetről, Szent Margitról, Szent Kingáról szóló népénekekkel, zenei feldolgozásokkal, versekkel.
Bevezetőként Lisznyay Szabó Gábornak Mentes Mihály versére írott kórusműve hangzott el, Isten, hazánkért címmel. A koncertet ezen kívül Horváth Cirill, Daróci Bárdos Tamás, Bárdos Lajos, Halmos László, Malek Miklós, Harmat Artúr művei gazdagították, valamint Altsach Gergely előadásában Sík Sándor Dux Emericus és Tamás István Árpád-házi Szent Erzsébet című verse és vetített képes illusztrációk.
Az egyes kórusművek között Nagy Károly, a székesegyház plébánosa ismertette a zeneszerzők munkásságát és a megénekelt szentek életútját. Az est végén fölcsendült nemzeti imánk, a Himnusz.
Toldi Éva/Magyar Kurír
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
[simpleviewer gallery_id=”363″]
