Az Árpád-házi Szent Margit névünnepéhez kötődő hagyományos triduumnak idén Janka Ferenc görög katolikus lelkész volt az igehirdető vendége a szent titulusát viselő veszprémi plébániatemplomban.

Szent Margit szűzi életét, elkötelezett keresztény és hazafias helytállását korokon átívelő tisztelet övezi Veszprémben, hiszen domonkos rendi apácaként itt, az érseki székhelyen kezdte meg szerzetesi engesztelő hivatását az egykori Szent Katalin-zárdában – hangzott el Szerenka Miklós helyi plébános, érseki helynök bevezető gondolataiként az első napon.

A lelkigyakorlatos elmélkedéseket – melyek Margit életének mozzanatain át mutattak rá a Szentháromságos Isten végtelen szeretetének, irgalmasságának titkára – szentmise keretében tartotta meg Janka Ferenc.

Első nap az Atya szeretetének a titkát bontotta ki a lelkigyakorlatos szentbeszédben, elemezve, kit is nevezhetünk szentnek s milyen a szentnek az Istenhez való kapcsolata. Bevezetésként XVI. Benedek pápa mondását idézte a hívek elé: Egyetlen szomorúság van a világban, hogy nem vagyunk szentek, és egyetlen öröm van a világban, hogy szentek lehetünk.

A Mennyei Atya, a Teremtő Isten szépnek alkotta világunkat; szépnek alkotta a természetet, az embert, akit saját képére és hasonlatosságára teremtett, azt akarta, hogy az ember észrevegye ezt a szépséget, hogy hálás legyen ezért a szépségért, s hálájának jeleként a Teremtő munkatársa legyen annak megőrzésében, továbbadásában. Szent Margit részesedett Isten e benső lelki szépségében, jóságában, ez áthatotta lényét, s e szépség átsugározta egész személyiségét, magatartását, cselekedeteit is, mutatott rá a lelkész. Majd Margit egyik kortársát, Assisi Szent Ferencet idézte; a Naphimnuszon, az Isten gondviselő szeretetéről a madaraknak prédikáló és a békéért imádkozó szerzetes lírai gondolatain keresztül világította meg, hogy az istenkövető hálás ember miként képes a teremtett világ alkotásaiért Istent dicsőíteni. Margit is, mint Szent Ferenc, egész életében a békére áhítozott és a békességszerzők elkötelezettségével küzdött. Családjában háború dúlt apja, IV. Béla és testvére, V. István között, és a másik testvér is családi belviszálynak esett áldozatul később. Ebbe a világba akart Margit kiengesztelődést hozni a tatárok által meggyalázott országban, s akart a béke eszközévé lenni családjában, rokonságában – a szeretet fegyverével.

A második nap a Fiú-Istennek az engedelmességéről és szolgálatáról elmélkedett Janka Ferenc, melynek nyomdokain igyekezett haladni Margit is. A királylánynak lett volna lehetősége megváltoztatni élete menetét, hiszen két magas rangú kérője is akadt, de kitartott szülei fogadalma mellett: hogy életét Istennek szentelje Magyarország tatároktól való megszabadulásáért. Krisztus követésének a radikalitását választotta. Belülről sugárzó lelki szépsége, lelki gazdagsága sokakat megindított. Ugyanakkor öltözködésében, étkezésében és szolgálataiban az egyszerűséget, a másokért, s másokban felfedezhető Krisztusért való áldozatot kereste, a kicsinyekért, betegekért való szeretetszolgálatot választotta, a szenvedő és szolgáló Jézus nyomában járt. Mindenkiben Istennek szolgálunk, mindenkiben őt kell meglátnunk, üzeni lelkületével korunknak is, emelte ki a lelkész. Emlékezetes jelmondata is erről vall, mely küldetésének lényegét foglalja össze: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”

Harmadik nap a Szentlélek Istenről szólott a szentbeszéd.

„Margit jó volt és szent, alázatosságban fölülmúlt minket, szolgákat” idézte Janka atya Margit életrajzából egy nővértestvére vallomását. Margit alázatossága elvezet minket a Szentlélek titkához, Isten alázatosságának titkához, mutatott rá. A kezdeményező és elfogadó szeretetet, a szolgáló és alázatos szeretetet fedezhetjük fel életében, és tudatosítanunk kell: erre kaptunk meghívást mindnyájan.

Manapság az alázatosság mögött sokan valamiféle sunyiságot értenek, mondta, valami jogtalant kerülő úton elérni akaró magatartást, pedig az alázatosságnak egészen más a jelentése. Az alázatosság általában észrevétlenségbe burkolt szeretet-megnyilvánulás, s abban a bennünk rejtőző Isten jóakaratába való szelíd belesimulás, a Lélekre figyelő magatartás tükröződik.  Isten Szent Lelke ugyanis megvilágítja értelmünket, s megerősíti hitünket. Az Istenben hívő ember tudja, hogy Istenbe bármikor kapaszkodhat. Bár Isten túl van a mi emberi, értelmi megismerésünk határain, de lelkünk a végtelenre nyitható, Isten végtelen nagyságára, szeretetére. Ha az ember átengedi magát az Ő szeretetének, olyan békességét képes megtapasztalni, ami mindent fölülmúl. Szent Margit is, és más szentjeink is ebben az alázatosságban vezetnek minket az Isten felé való úton. Nincsen nagyobb hatalom, mint Isten szeretetének az alázata és ezért nekünk is ezzel a szent alázattal, türelemmel kell szolgálnunk életünkön át. Istennek adva át a vezetést, zárta gondolatait Janka Ferenc.

Az idei triduum meglepetése és ünnepi pillanata volt, hogy második alkalommal görögkatolikus rítusú szent liturgiával mutatta be a szentáldozatot – kispapok, diakónusok, ministránsok szolgálatával, Szerenka Miklós atya koncelebrálásával – a veszprémi görögkatolikus egyházközség parókusa, Janka Ferenc.

Toldi Éva

Hanganyag és fotó: Mária Rádió Veszprém

Január 17-én, pénteken elhangzott homília meghallgatható az alábbi linkeken:

1. rész

2. rész

Január 18-án, szombaton elhangzott homília meghallgatható az alábbi linkeken:

1.rész

2.rész

Január 19-én, vasárnap elhangzott homília meghallgatható az alábbi linkeken:

1.rész

2.rész

[simpleviewer gallery_id=”440″]

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »