Az elmúlt hetekben-napokban, s vannak, akik az elmúlt években ennek a kiemelkedő munkának munkatársai lehettek és lehetnek.
A Veszprémi Főegyházmegye érsekeként nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm partnereinket, akik mind az előkészítésben, mind pedig a bonyolításban, mind pedig a kivitelezésben saját tudásukkal, szándékukkal részt vesznek. Nagyon nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki napról-napra ténylegesen itt van az épületek között, az épületekben és mag tudásával, munkájával előre viszi ezt az ügyet. Mi is ez? nyilvánvalóan látunk épületeket, ebből látunk 17-et, látunk régi épületeket, látunk kiüresített épületeket, látunk palotát, templomot, múzeumot; de valójában mit építünk? Építjük azt az örökségünket, amit mind az épületekben, mind a szellemben, mind a lelkületben kaptunk őseinktől, és amit szeretnénk nagyon szépen megőrizni. Szeretnénk úgy felújítani, hogy az a mai ember és a jövő embere számára is értéket tudjon képviselni. Szép legyen, otthon legyen, bejárható legyen, és a lelkünket is tudja emelni. Ebben mindenkinek a munkája, maga szaktudása, fölkészültsége, munkavégzése, személyes elköteleződése nagyon-nagyon fontos. Miért most kerül sor erre az ünnepi alkalomra? – Jogos a kérdés, hiszen megkezdhettük volna ezt két évvel ezelőtt vagy 2019. őszén is. Hiszen a gondolat, az elgondolás, a tervezés már akkor elkezdődött. Azonban most vagyunk abban a helyzetben, hogy a felépítésre-felújításra szánt épületekkel kapcsolatban minden olyan hivatalos dokumentum rendelkezésre áll, ami a már előkészített munkák dinamikus véghezvitelét-befejezését is biztosítani tudja. Én magam már magától a tervtől is megrendültem, attól is, hogy egyáltalán ez a gondolat ennek a gyönyörű Várnak a megújításáról sor kerülhet. Az is nagyon mélyen érint, hogy hány és hány szakmának, szakterületnek-szakembernek a tudása egyéni ötlete, elköteleződése szükséges ehhez. Azt követően, hogy megtörtént a Várban a felvonulás, az építési terület kijelölése-átadása, megjelentek Önök, napról-napra egyre többen, ez nagyon mélyen érint. Még pedig azért, mert megkezdődött egy közös munka – közös munka kell, hogy legyen – s szép eredményt kell, hogy érjen.
Nagyon fontos az emberi elszánás, nagyon fontos a munka, fontos az odaszentelődés és én ezt nagyon köszönöm, de pontosan tudjuk, hogy az Úristentől van. Ezért kérjük az Ő gondviselését, kérjük az Ő támogatását, kérjük az Ő erejét ahhoz, hogy amit terveztünk, amit az Ő akarataként fedezünk fel, azt véghez tudjuk vinni.
Készítettünk egy kis füzetet. Minden munkatársnak, aki ebben a munkában részt vesz, szeretnénk átadni most is, és majd a későbbiekben is. Attól függően, hogy ki mikor kapcsolódik be. Vélhetően több ezer emberről lesz szó – akár háromezret is meghaladó munkatársi csapatról lesz szó – mégis arra vállalkozunk, hogy minden kis füzethez egy saját számmal látunk el. Amikor ezt majd átadjuk, most a kis ünnepség, illetve az imádság végén, akkor mindenki sajátjának tekintheti ezt. Egyfajta odatartozás élményt is jelent ez. Illetve egy együvétartozás élményt is jelent. Szeretném, hogy ha ezt büszkén őrizné mindenki, s milyen jó lenne, hogy ha öt-tíz-húsz év múlva gyerekeknek-unokáknak-kollegáknak lehetne mutatni; hogy amit te látsz és szép, abban én itt voltam és dolgoztam. Legyen ez a kis füzetecske egy büszkeségnek is a hordozója.
Egyházi épületekről van szó, de ha nem arról lenne szó akkor is igaz; mindig szükségünk van minden reggel, minden újrakezdésénél az Úristennek a segítségére. Ezért imában kérjük az Ő oltalmát.
