Ünnep Nemesgulácson

2020.06.24., Hírek rovat
Nagy ünnepre gyűlt össze június 20-án, a nemesgulácsi Páduai Szent Antal Plébánia hívő közössége . Dr. Udvardy György érsek a Szentmise elején megáldotta a templom felújított orgonáját, az evangélium felolvasása és a homília után pedig admisszióra került sor, vagyis Tiszta Zsolt akolitust a diakónus-jelöltek közé fogadta az érsek. A szentmisén a főpásztorral koncelebrált Tornavölgyi Krisztián irodaigazgató és Cséry Gergő plébános. Régóta készül a nemesgulácsi közösség erre az ünnepre  – az orgona felújítása több, mint egy évig tartott , amihez nagyon sok segítséget kaptunk.  Az ünnepet már március 21-re kitűztük egyszer, de a járványügyi helyzet ezt nem tette lehetővé. Az orgona megáldásához most hozzá kapcsolódik egy másik ünnep, Tiszta Zsolt testvérünknek az admissziója. Érsek atya a mai szentmise keretében befogadja a diakónusjelöltek közé – mondta köszöntőjében Cséry Gergő plébános. – Három nagy ajándékot ünneplünk. Egyrészt Istennek a gondviseléséből az orgonának örülhetünk, aztán örülhetünk Isten szavának, ami hétről hétre megérint bennünket, valamint testvérünknek, aki jelentkezik arra, hogy szentséggel megerősítve szolgálja a közösséget. A mai szentírási szakasz központi témája a gondviselés, mindhárom a gondviselés ajándéka – hangsúlyozta a főpásztor a szentmise kezdetén, majd a szertartás az orgona megáldásával folytatódott. Homíliájában a főpásztor a napi evangéliumról (Mt 10,26–33) beszélt, mely sok kérdést vet föl bennünk. Mikor hallgatjuk, jó lenne tisztázni mi volt az a közeg, amikor Jézus ezeket a mondatokat elmondta: Ne féljetek! Kiderül! Elmondják! Hirdessétek! Tehát mintha olyan szituáció lenne, ahol Jézus a kiválasztottaknak (tanítványoknak, apostoloknak) beszél az Atyáról, beszél az üdvösségről, beszél az Istennek az emberrel kapcsolatos tervéről, s mintha félelem lenne az apostolokban, a tanítványokban, mert ez olyan tanítás, ami messze túlmutat az általuk megszokott vallásos gondolatokon, hagyományokon. Vagy olyan gondolatoknak ítélhették, amelyeknek a hirdetése veszélyes, mert a vallással, a hagyományokkal ellentétes. Vagy gondolhattál azt is, hogy olyan tanítást ad Jézus nekik, amit csak néhányaknak, csak a kiválasztottaknak, csak a beavatottaknak szól és ezt a titkot meg kell őrizni. Jézus többször beszél így tanítványainak egy-egy példabeszéd, egy-egy csoda után: Ne beszéljetek erről addig, amíg az ember fia fel nem támad. Valószínűleg mégsem erről van szó, még ha mindhárom felvetés lehetőségként fennáll. Hanem sokkal inkább arról, hogy mindazt, amit Jézus mond az apostoloknak, a tanítványoknak, az olyan tanítás, olyan ismeret, olyan tudás, ami mindenkinek szól. Nem csak egyszerűen arról szól, hogy hirdetni kell az evangéliumot mindenkinek. Hanem arról, hogy ezt a jó hírt, az üdvösséget, nagyon átgondoltan, nagyon tudatosan, Jézus küldetéséből fakadóan kell mások számra tovább adni – hangzott el a prédikációban. Egy családon belül vannak olyan kimondott szavak, amely majdnem titoknak számít. Nem azért mert rossz, nem azért mert mások elől el kellene titkolni. Hanem azért, mert annyira a személyes kapcsolatot fejez ki, hogy ha ezeket a mondatokat, gesztusokat másoknak mondjuk, akkor az ott már nem érvényes, akkor az már mást fejez ki. Jézus így bízza ránk az evangéliumot, hogy amit nekünk mond, amit nekünk ad, ami az életünket örömmé teszi, ami az életünket formálja, alakítja, ezt nekünk mondja, csak ránk vonatkozik. Mégis, mikor elkezdjük az Egyház küldetésében hirdetni, akkor mindenkinek a tulajdonává válik. Úgy, hogy a személyes intimitás, a személyes misztérium, a személyes titok nem sérül meg, fejtette ki György érsek, majd folytatta, az Egyház folyamatosan hirdeti az evangéliumot minden népnek, minden nemzetnek. Akkor is előáll vele, amikor esetleg egy kornak, egy kultúrának, egy szokásnak, egy hagyománynak nem felel meg, vagy éppen azt próbálja formálni, alakítani. Akkor is előáll ezzel, amikor éppen a kulturális nehézségekben vagy zűrzavarban valami iránymutatást szeretne adni. Isten személyesen ránk bízza saját magát, hogy megértsük, hogy befogadjuk az ő tanítását, hogy képviseljük. Ezt a titkot szívünkben őrizzük és ezt a titkot akarjuk cselekedeteinkkel, közösségi életünkkel, ünneplésünkkel, tanításunkkal, kultúrában, társadalomban való jelenlétünkkel, jelenvalóvá tenni, mert hisszük hogy formálja jelenvalóvá alakítja a társadalmat. Nem titok többé. Nem titok többé, mert Krisztus meghalt és feltámadt. Elküldte nekünk a Szentlelkét. Mindent tudunk. Mindent tudunk az Istenről, mindent tudunk az emberről, mindent tudunk az üdvösség útjáról, mindent tudunk arról, hogy hogyan tud az ember Jézus közelébe férkőzni. Ennek a hirdetésében, az Egyházban mindannyiunknak feladata van. György érsek felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyan szolgálatok, amelyekre egy-egy testvért a közösségből hosszabb kiválasztási folyamat útján választunk ki, amikor a szentségi rendben kap valaki erre küldetést, diakónusként, papként, püspökként. A mai ünnepen annak lehetünk tanúi, hogy az Egyház ebben a hosszú úton kísérve testvérünket, Zsoltot és családját, a megfelelő bizonyossággal eljutva oda, hogy a kiválasztás szertartásában a hívő közösség elé tud állni és kimondja nyíltan, egyértelműen hogy ezt a szolgálatot, ami a diakonátusban átalakítja a szívét, ezt vállalni akarja családjával együtt. Ugyanazon a gesztusnak vagyunk részesei, amit Jézus az apostolaira bízott – zárta elmélkedését a főpásztor. A szentmise folytatásában az admisszió szertartás során Udvardy György érsek a diakonátusra készülők közé fogadta Tiszta Zsolt lektort, aki személyes meggyőződésedről és küldetésedről a jelenlevők előtt tett tanúságot. A zenei szolgálatot végezte Virágh András, Sellyei Gábor, Gion Zsuzsanna és Vox Angelis Kórus. A szentmise végén Virágh András és Gion Zsuzsanna adott koncertet, majd szerény agapéval ünnepeltek az egybegyűltek.

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »