Karácsonyi ünnep a már felnőtt Jézussal? A Messiás kb. 30 évesen történt megkeresztelkedésének szemlélése a karácsonyi ünnepkör végén mindig kicsit furcsán hat, ezért újra és újra felmerül bennünk: miért tartozik még ez az esemény liturgikus szempontból a születés misztériumához? Ehhez azonban érdemes feltenni a legalapvetőbb kérdést is: mit ünneplünk karácsonykor?

Talán a legrövidebben egy névvel lehet erre felelni: Emmánuel. Karácsonykor és a karácsonyi ünnepkörben azt a felismerést ünnepeljük, hogy Jézus emberi történelembe való belépésével beteljesedett az izajási jövendölés: Emmánuel = velünk az Isten. Ez pedig még nem minden. Emmánuel nemcsak velük volt a hagyomány szerint 33 évig, de köztünk volt és azóta is köztünk van, hiszen karácsonyban a lehető legnagyobb isteni megalázkodást szemléljük: a mindenható emberként jött el a földi világba, vállalva a mi emberi sorsunkat, majd mennybemenetele után megígérte, hogy ő velünk marad minden nap a világ végezetéig. Tette ezt nemcsak azzal, hogy hajléktalanként született egy istállóban, majd menekültté lett a családjával Egyiptomba sietvén, de 30 évvel később kiment a pusztaságba és még abba a folyóba is belelépett bűn nélküliként, ahová a tisztátalanok, a legnagyobb bűnösök, valamint a társadalom által leginkább megvetett, ám őszinte bűnbánattal Jánoshoz kiment emberek is beleléptek. Nagyon is karácsonyi tartalmú ünnep ez, hiszen ekkor vált még inkább láthatóvá a karácsony jelentése: Emmánuel.

Ő velünk van. Velünk van a szegénységben, a kitaszítottságban, az üldöztetésben, a megvetettségben, a betegségben, a gyászban, valamint a lelkiismeret-furdalás, a bűnbánat, a bűneink és bűnös voltunk feletti csüggedés idején is. Lehet egy hideg, büdös istálló vagy a „bűnösök folyója”: ő mindenhol ott van. Emmánuel.

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »