A Veszprémi Érsekség turisztikai és kommunikációs központja, a Szaléziánum, Sebő József író előadásával emlékezett védőszentjéről, Szalézi Szent Ferencről, az írók és újságírók patrónusáról.

Sebő József író, a Padányi Katolikus Gimnázium tanára felidézte a hajdani genfi püspök életútját, és a Filótea című műve alapján elemezte munkásságát. A könyvnek egy 1764-es kiadású, saját tulajdonában lévő példányát is bemutatta, s szemlélető részleteket olvasott fel belőle.

Szalézi Szent Ferenc életét és írásait tanulmányozva kijelenthetjük – mondta –, hogy ő tekinthető az első modern szellemiségű szentnek. A középkori legendáriumok mind az aszkézist hirdették. Szalézi Szent Ferenc ezzel szemben először merte azt kimondani, hogy lehet és kell is örülni az életnek; hogy Istennek tetszik, ha nevetni látja az embert, aki felfedezi a szépséget, az értékeket a teremtett világban és felebarátaiban.

Korában, amelyre az ájtatosság, a pátosz volt jellemző, sokan megbotránkoztak azon, hogy Szent Ferenc a kis dolgok fontosságát hirdette. Arról írt, hogy nem kell feltétlenül nagy dolgokat véghez vinnünk, hanem a hétköznapokban is élhetünk igazi keresztény életet. „A szív szelídsége, az egyszerű élet többet ér, mint az emelkedett gyakorlatok és a becsvágyó ájtatosságok” – vallotta.

Szalézi Szent Ferenc segédpüspökként azt a feladatot kapta, hogy térítse vissza az egyházba a kálvinistákat. Járta a város utcáit télben, nagy hidegben is, és sugárzó személyiségével mintegy hetvenezer embert fordított vissza a katolikus egyházba. Szállóigévé vált híres mondása: „Könnyebb egy csepp mézzel legyet fogni, mint egy hordó ecettel”.

Beszédei előtt, végigjárva a település házait, mondandóját kis cédulákon a házak küszöbe alá csúsztatta invitációként. (Ezt a tevékenységét tekintik a sajtó egyik ősi formájának, s ezért lett az újságírók védőszentje.) A visszatérő híveket biztatta, hogy kérdéseiket levélben juttassák el hozzá, s ezekre mindig válaszolt. Az életrajzírók szerint húszezer levele maradt fenn, amelyekben lelki tanácsokat adott.

Filótea (Istenszerető) című műve ezeknek a levelezéseknek a summázata. A könyv a keresztény humanizmus derűjét sugallja. Azt írja többek között, hogy a keresztény nyugodtan elmehet bálba, tréfálkozhat, hiszen ez nem idegen a keresztény szellemtől. Vagyis kimondta, hogy a humor és a vallás összeegyeztethető – mutatott rá előadásában Sebő József.

Toldi Éva/Magyar Kurír

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »