Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció 2012. július 23-án kelt határozata szerint a pünkösdöt követő első csütörtökön üljük a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepét.
XVI. Benedek pápa kívánságának eleget téve az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció hét évvel ezelőtt elrendelte Jézus Krisztus örök főpapságának ünnepét, a püspöki konferenciákra bízva annak bevezetését.
Az ünnep Krisztust mint az új és örök szövetség közvetítőjét és megváltó áldozatát ünnepli (vö. Zsid 7,24; 9,11), ugyanakkor rámutat arra is, hogy Ádámnak az Egyházban szolgálatot végző fiai papokként Krisztus papságának misztériumából nyerik hivatásukat és küldetésüket.
Az ünnepet néhány éve vezették be a magyar egyházban is.
XVI. Benedek pápa kívánságának eleget téve az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció hét évvel ezelőtt elrendelte Jézus Krisztus örök főpapságának ünnepét, a püspöki konferenciákra bízva annak bevezetését.
Az ünnep Krisztust mint az új és örök szövetség közvetítőjét és megváltó áldozatát ünnepli (vö. Zsid 7,24; 9,11), ugyanakkor rámutat arra is, hogy Ádámnak az Egyházban szolgálatot végző fiai papokként Krisztus papságának misztériumából nyerik hivatásukat és küldetésüket.
Az ünnepet néhány éve vezették be a magyar egyházban is.
XII. Piusz pápa „Mediator Dei” kezdetű enciklikájából
(AAS 39 [1947], 552-553)
Krisztus pap és áldozat
Igaz, ugyan hogy maga Jézus Krisztus az áldozatot bemutató pap, de ő nem saját magáért, hanem miérettünk pap, midőn az egész emberiség Isten-dicséretét bemutatja a mennyei Atyának; igaz az is, hogy ő az áldozat, de miérettünk áldozat, midőn az emberiség bűnei helyett saját magát áldozza, fel. Mármost az apostol szavai: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt”, arra intenek minden keresztény hívőt, hogy amennyire emberileg lehetséges, igyekezzünk ugyanazzal az érzéssel eltelni, amely a mi Üdvözítőnkben is megvolt áldozatának bemutatásakor. Töltse el lelkünket az ő mélységes alázatossága, az ő érzéseivel adjuk meg Isten szent Fölségének imádásunkat, tiszteletünket, dicséretünket és hálaadásunkat. Legyünk mi is vele együtt áldozattá oly módon, hogy megtagadjuk magunkat és követjük az evangélium parancsait; önként és készségesen vállalunk magunkra vezeklést; bűnbánatot ébresztünk és engesztelünk a saját bűneink miatt. Egyszóval: arra intenek az apostol szavai, hogy misztikus módon haljunk meg mi is a kereszten, oly módon, hogy mi is elmondhassuk magunkról: „Krisztussal együtt a keresztre szegeztettem.” (Gal 2,19)
