Egy kifejezetten „szentlelkes” evangéliummal találkozunk az utolsó adventi vasárnap, holott a történet még legalább 30 évvel az első pünkösd napja előtt játszódik. Ám a Szentlélek nem volt „várakozó állásponton” azt megelőzően sem. A harmadik isteni személy folyamatosan jelen volt és jelen van a történelemben azért, hogy segítsen bennünket a jóság felismerésében. Folyamatosan szeretné megmutatni nekünk, hogy mit válasszunk. Erzsébet bölcs és nyitott fülekkel rendelkező asszony, aki felismeri a Szentlélek sugallatait. Ezért tudja rögtön kimondani, hogy Mária áldott és boldog. A Szent Szűz nem azért áldott és boldog, mert egy gondtalan élet vár rá, hanem azért, mert szintén nyitott szíve van és elhiszi azt, amit az Úr üzen neki, rá meri bízni magát feltétel nélkül az isteni szeretetre. Ez a ráhagyatkozás teszi őt áldottá és boldoggá.
Egy idős, már az örökkévalóságba költözött pap egy alkalommal papnövendékeknek tartott lelkigyakorlatot, melyben sokat mesélt 95 éves, mélyen hívő édesapjáról. Az idős férfi gyermekkora óta minden napját a Szentlélek-hívó Veni, creator Spiritus himnusz elimádkozásával kezdte. Reggelente azért fohászkodott, hogy az előtte álló nap során fel tudja ismerni, hogy melyek az ő saját élete számára a Szentlélektől jövő tanácsok. Erzsébethez és Máriához hasonlóan tudta így minden egyes napját áldottá és boldoggá varázsolni. Nyissuk meg fülünket a hallásra, szívünket a befogadásra, hogy a Szentlélek minket el eltölthessen és áldottá, boldoggá tehessen!
