A Betegek világnapja alkalmából az idei évben az ajkai Magyar Imre Kórházban Dr. Nagy Zoltán főigazgató meghívására Dr. Udvardy György érsek mutatott be szentmisét Bakos Frigyes esperes, plébános és Tüttő Ágoston káplán koncelebrálásával.
Érsek atya köszöntőjében elmondta, hogy a betegség az életünk része, ami emberségünknek és a hitünknek is a próbatétele egyaránt. A betegséghez hozzá kapcsolódik az emberi tudás, az emberi segítés, a szakmai felkészültség, a személyes elköteleződés, az együvé tartozás, ami az emberi életet képes összefogni, összekapcsolni.
A főpásztor többek között felhívta a figyelmet Mária és a szolgák szerepére:
„Mária személyével kapcsolatban kiemelkedik, hogy ő közbenjáró. Miért? Mert érti, ismeri az Istent. Szentlélekkel eltelve élt. De azért is kiemelkedik az ő jelentősége, mert érti és ismeri az embert is, az ember örömre vágyását, az ember aggodalmát, az ember félelmét, és kiemelkedik az ő közbenjáró szerepe, ami azt jelenti, hogy Krisztusra irányítja a figyelmet. Azt mondja, tegyetek meg mindent, amit csak mond.
Itt vannak a szolgák. A szolgák azok, akik munkájukkal órákon keresztül vagy napokon keresztül készítik elő másoknak az örömét, másoknak az ünnepét, hiszen itt egy lakodalomról van szó. Hatalmas násznépről van szó, és ők végzik a maguk dolgát, a maguk feladatát. Ugyanakkor részesei ennek a csodának. Nem gondolták, hogy most egy olyan lakodalomba mennek szolgálni, ahol valami csoda történik. Ugyanúgy szerették volna a feladatukat végezni, mint korábban. De most nemcsak részesei a csodának, hanem az ő magatartásukban kiemelkedik a bizalom és a bátorság is. Miért? Nagyon nagy bizalom kell ahhoz, hogy valakinek a szavára odamenjek és odavigyek egy korsó vizet, és azt mondjam neki, kóstold meg, ez bor, ez jó lesz. Ez nem valami ironikus magatartás, hanem egy óriási bizalomnak a jele. Ehhez bátorság kell.
….a csodának a része az, hogy az ember méltóságát akarjuk megőrizni és mindig, mindig támogatni. Akkor is, amikor beteg, akkor is, amikor magatehetetlen, akkor is, amikor egyedül marad, és akkor is, amikor szembenézünk a földi életből való távozással. Mert ez a realitás. Az emberi életnek méltósága van, mert Istentől kaptuk. Emberi életnek méltósága van, mert méltó módon akarjuk élni, és az emberi életnek méltósága van, mert át akarunk lépni ezen földi keretek közül az örök életbe. Ez nem kudarc, ez nem az orvostudománynak valamiféle vesztesége, hanem éppen, hogy a méltóság megőrzéséhez való hozzájárulása. És ehhez is bátorság kell. „
A szentmise végén érsek atya köszönetet mondott főigazgató úrnak, munkatársainak az ott lévő betegeknek, ápolóknak, hozzátartozóknak, munkatársaknak, hogy készségesek a csodára. Adja Isten, hogy ami itt történik, még hogyha fájdalommal is jár, még ha a földi életből való kilépéssel is jár, ne veszteségként éljük meg, hanem az együvé tartozásnak, a csodának a részeként, mert Istennek a jóságát éljük meg ebben is, és mi emberek tudjuk egymás felé közvetíteni ezt az isteni csodát.
