A Káli–medence parányi, de annál festőibb településén, Kékkúton dec. 11– én, szombaton egy régi hagyomány elevenedett meg.
A mindössze 28 állandó lakost számláló faluban Rónavári Mária lelkipásztori segítőnek sikerült 4 lelkes fiatalt találnia. A kis csapat kiegészült Imréné Csathó Magdolna kántor 3
gyermekével, akik Hegyesdről érkeztek, és magukkal hozták az ottani bölcsőcske ősi népi dallamát. Lelkesen láttunk a közös munkához, ám a pandémia itt is közbeszólt. Hol az angyal volt beteg, hol a pásztorok kerültek karanténba, de az előadás napján mindenki várakozással teli, csillogó szemmel, egészségesen mosolygott az utolsó próbán. Házról házra járva mentünk végig a falun, jöttünket csengőszó jelezte. Minden család kedvesen, szeretettel fogadta az örömhírt vivőket felekezetre való tekintet nélkül. A szemek megteltek könnyel. Finom sütemények, szendvicsek, forró tea, üdítők kerültek az asztalra, sok csoki az adománygyűjtő kosárba, és némi pénz József tarisznyájába. A nap végén aztán testvériesen megosztoztak javaikon. Élmény volt ez a bölcsőcske–járás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Megéltük a várokozás és az ajándékozás örömét, egy kis ízelítőt adtunk és kaptunk karácsony melegéből, az ünnep igazi öröméből, karácsony melegéből, a
krisztusi szeretetből.
„Jézus a mi Urunk. Terjessze ránk áldását, az ő szent koronáját! E házra, urára boldogságot kívánunk utoljára”
Rónavári Mária
