A Veszprém környéki németajkú települések kedves karácsonyi népszokása, a Christkindl néven ismert betlehemes játék eredetéről, történetéről, résztvevőinek díszes ruházatáról, településenkénti variánsairól nyílt reprezentatív kiállítás Advent első vasárnapján a Herendi Porcelánmúzeumban.
Harminc éve annak, hogy e hagyományt újra feléleszthették Herenden a lakosság örömére, hangzott el az ünnepélyes megnyitón. Ezért az a vándorkiállítás, amely pár éve körbejár a környező sváb települések között, bemutatva a Christkindl-játék (Krisztusgyermek-játék) múltját, jelenét, lelkes ápolását – ezúttal Herenden talált otthonra a jubileum alkalmából.
E játékban résztvevő fiatalok december 24-ének a főszereplői minden esztendőben Herenden. Az ünnep nem volna teljes, ha ez a szép hagyomány elmaradna, ha nem kopogtatnának be a fiatalok a település otthonaiba e napon hagyományos mondókáikkal – mondta Bauernhuber József, a Herendi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. A kiállításon, melyet Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke nyitott meg, a Veszprém környéki németajkú települések – Bánd, Kislőd, Magyarpolány, Márkó, Úrkút, Városlőd, Herend – jellegzetes sváb hagyományőrző Christkindl-öltözetei és s a játék története elevenedik fel. Az 1960-as évektől a politikai tiltások nem tették lehetővé e hagyomány éltetését, s csak 1983-tól kezdődhetett el ismét a felélesztése. Nem is lehet azt megérteni, mondta az elnök, hogy németajkú falvainkban hogyan őrződhetett meg 250 éven át e hagyomány. Mint ahogy felfoghatatlan az is, hogy az emberek, szegényes körülményeik dacára hogy tudtak ilyen gazdagon díszített öltözeteket elkészíteni.
A megnyitó szavak után megelevenedett a játék a manufaktúra aulájában a bejáratnál. Majd Arnold Mária tanárnő, a Herendi Christkindl-csoport éltetője ismertette annak menetét, bemutatta szereplőinek jellegzetes ruházatát. Felidézte továbbá, hogy a ’60-as években hogyan gyűjtötte össze idős asszonyok emlékeiből a Christkindl-spiel akkor már majdnem feledésbe ment szövegeit, énekeit, a játék menetét, jelképes kellékeit, a szereplők öltözékét egy népművelő közreműködésével. A játék mintegy kétórás öltöztetési procedúra után kora reggel az adventi roráté után kezdődött, s kezdődik ma is. Szokás szerint útjuk először a falu plébánosához, majd a tanítóhoz vezet, s ezt követően házról házra járnak, legtöbbször egészen éjfélig, mert megnőtt mára a település lakossága. A játék szereplői: a sorban első helyen a Hírnök-angyal (Vorbot) áll, mellette a két gyertyás angyal (Kerzenengel), őket követi Mária a bölcsővel és az Istállós angyal (Stallengel). Hatodik a sorban a Kisjézus végül 1-2 pásztor zárja (Potzemann), akik az oldalukon lógó tarisznyába gyűjtik az adományokat; almát, diót, krajcárt. Ezt a németnyelvű leánybetlehemesként ismertté vált hagyományt minden bizonnyal a német földről betelepült lakosság hozta magával kezdetben. (Ma már fiúszereplői is vannak a játéknak, általában a pásztorok személyében.) A szokás a XX. század elejéről származó fényképek tanúsága szerint folyamatosan élhetett, csak a II. világháború éveiben, illetve azt követően nem járta a csoport a falut rövid ideig, majd az 1960-as évek közepétől újabb, mintegy húsz éves szünet következett.
A megnyitón végül a város plébánosa, Sabjanics Miklós megáldotta a kiállítás készítőit és látogatóit, köszönetet mondva a Jóistennek, hogy megadta ebben az esztendőben is a várakozás örömét, hogy Fiának, az Üdvözítőnek érkezésére imádságos lélekkel készülhetnek. A kiállítás december 19-ig tekinthető meg.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”417″]
