Csatkán az elmúlt hétvégén tartották meg Szűz Mária születésének napját.
A vasárnap 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisét dr. Udvardy György érsek mutatta be Holubák Attila plébánossal, aki szentmise elején nagy örömmel és szeretettel köszöntötte a résztvevőket, közjogi méltóságokat, zarándokokat. Érsek atya köszöntőjében elmondta, hogy születésnapot ünneplünk, Boldogságos Szűz Máriának, születésének a napját, akiről a születés pillanatában nem tudhatta senki, hogy Ő az új teremtmény. Ő az, aki majd méhébe fogadja a világba lépő Isten fiát, s ő az, aki majd nekünk adja és Ő az, aki az egész egyháznak, benne mindannyiunknak égi édesanyja, oltalmazónk, pártfogónk, bátorítónk és példaképünk is. Hálás lélekkel vagyunk most itt. Megköszönjük, hogy időről időre hív bennünket, mint édesanya összehívja a gyermekeit, figyel, hallgat, táplál, tanácsot ad, bátorít, vagy csak éppen óvatosan megérint, mert arra van szükségünk.-mondta érsek atya. Továbbá hálás köszönetét fejezte ki a főpásztor a szombati napnak a szolgálatát végző atyáknak, különösen Székely János püspök atyának a szolgálatáért, aki hagyományosan is részt vesz ezen az alkalmon.
A szentmisén részt vett Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, Farkas Gábor rendőr dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, Komárom-Esztergom megyei főkapitány, Vaczula Zoltán alezredes, rendőrségi főtanácsos, kisbéri kapitány , Tóth Gábor rendőr alezredes rendőrségi tanácsadó, rendészeti osztályvezető is.
Udvrady György érsek homíliájában a Szűzanya példáját elénk hozva rámutatott, hogy igyekezzünk minél jobb emberekké válni, hiszen Isten a jóra, szeretettre teremtett minket. Velünk az Isten, Emánuel. Ez az ünnep kell, hogy abban is erősítsen bennünket, hogy együtt akarjunk az emberért jót tenni. Családjainkért, az ifjúságért, gyermekeinkért, az ember méltóságáért, az együvé tartozásnak a tudatos megéléséért. A teljes szentbeszédet cikkünk végén olvashatják.
A szentmise után ünnepélyes körmenetben visszahelyezték a kegyhelyen álló úgynevezett cigány áldott keresztet, amely körbejárt Magyarország cigányok lakta településein és részt vett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is. A keresztet már négy alkalommal áldotta meg a Szentatya, így különösen nagy tiszteletnek örvend a cigány közösség körében.
A szentmise itt visszanézhető:
Udvardy György érsek a szentmisében mondott prédikációját itt olvashatják:
Kedves Testvérek!
Boldogságos Szűz Mária születését ünnepeljük, és mégis az evangéliumi szakasz Jézus születésének körülményeiről beszél. Nem tévedés ez. Pontosan a Boldogságos Szűz Mária születésének a méltóságára akarja felhívni a figyelmet, vagyis arra, hogy Máriát éppen fiához, Jézushoz való kapcsolatában tudjuk megérteni, megismerni, megszeretni, tisztelni, mint édesanyát, mint Istentől kiválasztottat, az első teremtményt, aki már Jézus Krisztus megváltói érdemei miatt bűn nélkül való. Bűn nélkül való, szereti az Istent, nekünk adja Jézus Krisztust, példát ad és készségessé teszi a szívünket. Jézus személyének, Jézus tanításának a befogadására. Az evangélium így zárult ma Emmánuel annyit jelent velünk az Isten.
Ezt ünnepeljük Máriában is, velünk az Isten. Az Ő példájában, az Ő lelkületében, anyai oltalmában. Velünk az Isten, ez azt jelenti, társunk. Mellénk szegődik. Gondoljunk csak az Emmauszi tanítványok történetére. A kétségbeesett tanítványok mellé szegődik a feltámadott úr. Bátorít bennünket, bátorít életünk döntéseiben, bátorít lelkiismeretünk tisztán tartásában, és megbocsát nekünk.
Bocsánatot ad az az Isten, aki Atya, aki irgalmas, akit Jézus miatt ismerünk, és aki éppen az ő megváltói tevékenysége miatt, megváltása miatt ajándékoz meg bennünket is az élettel. Ezért vagyunk itt, ezért fontos számunkra Mária születésének a megünneplése is.
Hogyan van velünk az Isten? Három gondolatot szeretnék testvérek most a mai napon kiemelni. Hogyan van velünk az Isten? Mindenekelőtt és minden mást megelőző módon és mindenben úgy, hogy szeret bennünket az Isten, hiszen a létünket sem tudtuk volna befolyásolni. Nem volt módunk kérni, nem volt módunk afelől dönteni, mikor szülessünk, hol szülessünk, milyennek szülessünk, Isten ajándéka a létünk, mert szeret. Isten jóságából van életünk.
Az ő teremtményei vagyunk, aki vagyok, őmiatta vagyok. Hálás lehetek azért, amit önmagammal fölismerek, a jót. Hálás lehetek azért is, ha fölismerem a rosszat, mert időt ad a megtérésre, időt ad a gyógyulásra, a bűnbánatra. Az Isten elfogad. Olyan jó hallani az ószövetségi olvasmányokban a próféták tanításában. Megfeledkezik-e, megfeledkezhet-e anya gyermekéről? Nyilván nem. De ha még meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad, Izrael. Mondja a próféta. Isten elfogad bennünket. Elfogad bennünket, amikor növekszünk, elfogad bennünket, amikor fejlődni akarunk, amikor küzdelemben vagyunk, amikor döntéseket hozunk, és elfogadja gyengeségünket is, ha bocsánatot kérünk tőle. Velünk az Isten. Gyermekeiként tekint ránk.
Biztos, hogy mindenkinek van tapasztalata gyermekkorunkból, amikor valamilyen csínytevést követtünk el, milyen különbség volt aközött, hogyha a szüleim szidtak meg vagy figyelmeztettek rossz cselekedetemre, vagy ha valaki szomszéd vagy valaki idegen, akiről nem tudtam, hogy szeret-e vagy nem. Mert aki szeret, az még a figyelmeztetést is szeretetből adja, mert elfogad, mert sajátjának ismer. Így gyűjt egybe bennünket Boldogságos Szűz Mária, hogy ennek örüljünk. Isten szeret bennünket, Isten teremtett, Isten elfogad, Isten gyermekeiként tekint ránk. Tanít bennünket. Úgy van velünk az Isten, hogy tanít. Mennyire rászorulunk erre? Hány és hány olyan helyzet van, ami miatt aggodalommal tölt el minket? Mi az a döntés, ami előtt áll? Mi az, amiben nem tud eligazodni? Hányszor és hányszor vagyunk életünkben komoly döntések előtt, vagy akár a napi szinten is. Ki igazít el bennünket? Ki adja a tanítást? Ki mondja meg, mi a helyes, mi a jó és mi a rossz, amit kerülni kell? Sok mindenki vállalkozik erre. De Isten az, akinek a szava biztos, Isten az, akinek a szava mindig igaz, mindannyiunk számára, minden élethelyzetben, minden életkorban és minden szituációban, amiben vagyunk. Tanítása igaz. Tanítása mindenkinek szól, és ami a legfőbb ajándék, az Isten úgy tanít bennünket az Ő fia által, parancsaiban, útmutatásában, példabeszédeiben, lelkiismeretünk által, hogy ez a tanítás életre vezet. Ez nem téveszt meg bennünket. Nem csap be, nem foszt ki bennünket. Nem dob bennünket az út szélére, otthagyva magányosan, betegen. Az életre vezet.
Megóv bennünket minden rossztól, még attól is, amiről nem is tudjuk, hogy mitől óvott meg. Hányszor és hányszor hálát adunk a gondviselésért, milyen jó, hogy segített, milyen jó, hogy megóvott bennünket egy-egy nehéz helyzettől. Hány és hány olyan dolog, ügy, döntés, rossz döntés lehetett volna az életünkben, amiről nem is tudunk, és az Isten megóvott, mint a szülő. A kisgyermek azért tud önfeledten játszani, azért boldog, élvezi az életét, mert a szülő figyel rá, mert a szülő megóvja Őt a bajtól, úgy, hogy a gyermek ezt nem is tudja, Ő csak bízik édesapjában, édesanyjában. Így vagyunk most mi is itt. Hiszünk Isten tanításában, hiszünk Jézus Krisztus személyében, hiszünk az Ő parancsaiban, és bízunk benne. Bízunk abban, hogy ő jót akar, és a tanítása életre vezet bennünket. Tanítása igaz és jóságra vezet.
Egyszer egy kegyhelyen csendes időben voltam, imádkoztam, és bejött egy család, odatérdeltek a Mária-szobor elé, hosszasan imádkoztak, majd kifelé jövet megszólítottak, beszélgettünk. A következőt mondta az édesapa: ha az ember jó, akkor minden jó. Mennyire igaz. Ha eljutok a jóságra, ha eljutok a lelkiismeretemnek a követésére. Ha eljutok oda, hogy a cselekedeteim jóra irányuljanak, akkor minden jó, a kapcsolataim, a jövőm, a szándékom, a tervem, az életem nem küzdelem nélküli, de jó, és éppen ez azért lehet, mert tanít bennünket az Isten Jézus Krisztusban. Jézus azt mondja, ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Parancsaim nem nehezek. Aki megtartja az én parancsaimat, az szeret, aki nem tartja meg, nem szeret.
Az a Jézus mondja, aki szeret bennünket, aki javunkat akarja.
Hogyan van velünk az Isten? Emmánuel, velünk az Isten. Testvérek úgy, hogy összegyűjt bennünket az Ő Egyházába. Milyen jó, hogy egy közösséghez tartozunk, milyen jó, hogy egy közösségnek vagyunk a tagjai, testvérként tekinthetünk egymásra. Miért? Mert ismerjük Krisztust, mert megkeresztelkedtünk, meg akarjuk tartani az Ő tanítását, mert ez életre vezet bennünket. Azért, mert szeretni akarjuk testvéreinket, egymást. Nem mindig könnyű, de akarjuk. Milyen jó, hogy az Egyházhoz tartozunk. S milyen jó, hogy az Egyházban ismerhetjük meg, mit jelent az igazmondás, mit jelent szeretni, mit jelent áldozatot vállalni, családhoz tartozni, közösségért tenni, fejlődni, növekedni, mit jelent az, hogy elhagyok az életemből mindent, ami nem jó, ami nem vezet az életre, ami mérgez, ami pusztít, ami hazugság. Milyen jó, hogy az Egyház közösségében vannak testvérek, akik példát adnak, bátorítanak, adott esetben figyelmeztetnek, vagy én vagyok abban a helyzetben, hogy figyelmeztetnem kell valakit, nem jársz jó úton, nem gondolkozol jól. Nem az Egyház szándéka szerint gondolkozol. Mennyire fontos, hogy számíthatunk egymásra.
Döntéseinkben mindig Jézus Krisztus a mérce. Jézus Krisztus számára elfogadható az életem, ha Jézus Krisztus számára elfogadhatóak a vágyaim, akkor az jó. Ha Jézus Krisztus nem tudja elfogadni, akkor az számomra sem jó,
Milyen jó, hogy az Egyházhoz tartozunk, tudunk növekedni itt érezzük meg, az Isten velünk van, mert egységet teremt közöttünk. Most is egészen bizonyos, akik itt ülünk, sok-sok helyről jöttünk, sok-sok szándékkal, elgondolással, és mégis azáltal, hogy idejövünk erre a gyönyörű kegyhelyre, együtt akarjuk Máriát köszönteni, együtt akarunk erősödni keresztény hitünkben, ez elegendő ok arra, hogy egymásra is úgy tekintsünk bizalommal, mint testvérekre. Ezt a Krisztus ismeretet az egyházhoz tartozásunk adja. Milyen óriási erő ez? Milyen óriási erő nem csak az ünnepben, hanem a hétköznapokban, amikor annyi minden nehézség érinti a családjaink életét. Annyi minden talán a korábbi évekhez képest bizonytalannak tűnik, talán még félelemmel is tölt el. Talán nem tudjuk, milyen lesz a közeljövő. Mégis jó tudni azt, hogy együvé tartozunk, s mint ahogyan az elmúlt években is, amikor nehézség volt, lehetett számítani a közösségekben a közösség tagjaira, bízhatunk ebben is.
Velünk az Isten, Emmánuel.
Talán, mint ahogy az előbb említettem, félelem érint bennünket, félelem költözik a szívünkbe a jövőtől. Nem tudjuk, talán nem is mindig, minden elemében mi leszünk azok, akik befolyásolhatjuk.
Egy biztos, az Isten benne van a jövőnkben, már most, a jövőnkben sem hagy magunkra bennünket. Nem lehet olyan helyzet, nem lehet olyan körülmény, ahonnan az Isten ne akarna kimenteni, ne akarna erősíteni. Ne akarná fölhasználni azt a jóságot, ami bennünk van, hogy az ember méltóságát őrizzük, hogy a rászorulókat segítsük, és olyan módon tekintsünk a közösség életére, amit szolgálni akarunk.
A Boldogságos Szűz Máriának kegyhelyén vagyunk. Mutat rá arra a példára, égi édesanyánkra, Szűz Máriára, akiben ez megvalósult. Megvalósult, mert mindvégig bízott az Istenben, elfogadta az Ő szeretetét. Mindvégig figyelt az Ő fiára, Jézusra. El-elgondolkodott a tanításán, szavain, befogadta azt, és az egyházunk úgy mutat Boldogságos Szűz Máriára rá, mint anyára, mint példára, de mint olyan modellre is, aki felé nekünk növekedni kell. Amikor köszöntjük Máriát a születésének ünnepén, akkor erősítsen bennünket, hogy van lehetőségünk Krisztus módjára igaz emberként élni. Van lehetőségünk jó emberként, jót tenni. Van lehetőségünk a jövőbe úgy tekinteni, hogy ott bízunk az Isten jelenlétében. Biztosak lehetünk abban, hogy Mária anyai oltalmával akkor is jó, akkor is segít, akkor is bátorít, amikor én ezt nem is tudom, nem is veszem észre, mint az édesanya, mint a jó szülő.
A mai ünnep kell, hogy abban is erősítsen bennünket, hogy együtt akarjunk az emberért jót tenni. Családjainkért, az ifjúságért, gyermekeinkért, az ember méltóságáért, az együvé tartozásnak a tudatos megéléséért. Adja Isten, hogy erősödjünk ebben. Ragaszkodjunk szokásainkhoz, hagyományainkhoz, de azokat töltsük meg újból és újból élettel.
Milyen nehéz lenne például a mai ünnepet követően nem erősödnénk meg az imádságban. Nem erősödnénk meg a Szentírás olvasásában, gyermekeink nevelésében, egymás figyelmeztetésében, hogyha erre szükség van.
Isten, növekedésre hív bennünket, példát ad és oltalmat Mária személyében. Ezt köszönjük meg, és bátran tekintünk a jövőbe, bátran tekintünk hétköznapjainkra. Ámen.
