A nagyböjti időszak a döntésekről szól. A legfontosabb döntés, amit meghozhatunk, hogy Jézus Krisztus mellett köteleződjünk el. Ez a döntés nem csupán egy elméleti állásfoglalás, hanem a mindennapi életünkben is meg kell mutatkoznia – hangsúlyozta dr. Udvardy György érsek atya a hagyományos lelkigyakorlatának negyedik előadásán a Károly-templomban.
A katekézisen elhangzott, Jézus Krisztus mellett dönteni azt jelenti, hogy ismerjük Őt, tanulmányozzuk a Szentírást, imádkozzunk, és töltsünk időt a tanításaival. Szeretjük Őt, mert a szeretet arra indít bennünket, hogy megtartsuk a parancsolatait. Bízunk benne, mert hiszünk abban, hogy Ő a mi Megváltónk, és az életünket az Ő akaratának megfelelően akarjuk élni.
A nagyböjt kiváló alkalom arra, hogy átvizsgáljuk a mindennapi életünket. Megvizsgáljuk, hogy mennyire van jelen Jézus Krisztus a szokásainkban, a kapcsolatainkban, a döntéseinkben. Olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek segítenek bennünket a krisztusi életvitelben.
A hitünket meg kell osztanunk másokkal is, így segítve a hit erősödését és az evangélium hirdetését.
Dr. Udvardy György lelkigyakorlatát teljes terjedelmében itt olvasható:
Kedves Testvérek!
Közös nagyböjti készületünkben a döntéseinket tartjuk szemünk előtt, és ebben szeretnénk megújulni. Nem önmagáért a döntés miatt, hanem azért, mert a keresztény életünk döntés Jézus Krisztus mellett. Egyszeri, megismételhetetlen és olyan döntés, amit napról napra, mindennapi életkörülményeink között kell jelenvalóvá tenni.
Az elmúlt alkalmakon arról volt szó, hogy dönteni kell az élet mellett. Az élet igenlése a feladatunk. Dönteni kell a saját életem mellett is – ez sem egyszerű. A mai alkalommal a Jézus Krisztus mellett való döntést hangsúlyozzuk. Jézus Krisztus mellett, aki egyetlen értelmezési pont az életünkben, akire építünk, akihez viszonyítjuk a jót, a rosszat, akihez viszonyítjuk a növekedést, akiben önmagunkra tekintünk, embertársainkra, és akiben nagy-nagy bizakodással tekintünk az örök élet felé.
Mit jelent dönteni? Jó ezt talán átismételni, hiszen a döntésem alapvetően értelmi és érzelmi síkon is történik. De a döntésem a zsigereimben is történik, amikor szinte ösztönösen teszek valamit, vagy nem teszek valamit, és valójában a döntés az maga a cselekedet. Ha az a kérdés, hogy mi mellett döntöttem, szinte teljesen mindegy, hogy mit gondolok az érzelmeimről, mit gondolok arról a dologról, hiszen az mellett döntöttem, ami a cselekedetemben megmutatkozik. Ez nem valami akaratos magatartást jelent, hanem sokkal inkább a döntésnek az élet realitásában való megjelenését jelenti. Így amikor az a kérdés, hogy döntenünk kell Jézus Krisztus mellett, akkor az a kérdés áll elénk, amit Jézus fogalmazott meg először az apostolok felé, nekik szegezve a kérdést: hát ti mit mondotok, ki vagyok? A mai estén Jézus ezt kérdezi tőlem: Hát te mit mondasz, ki vagyok? Nem általában, nem azt, hogy mit tanultál a hittanon, a teológián, nem azt, hogy milyen érzelmek érintenek téged, hanem az a kérdés, hogy te mit mondasz és hogyan döntesz mellettem.
Nyilvánvaló, hogy számunkra Jézus kincs. Jézus számunkra olyan, mint egy értékes szántóföld, olyan, mint egy igazgyöngy, olyan, mint egy sziklaalap, tehát valaki, aki a legfontosabb, aki nélkül nem tudunk élni, vagy ami a legfontosabb az életünk számára. Tehát nem is akármilyen döntést kér Jézus tőlünk, hanem egy ilyen lényegi, meg nem ismételhető döntést. Ha az a kérdés, hogy hát te mit mondasz, ki vagyok én? Akkor valójában ezt is kérdezi, megtartod-e a parancsaimat? Ugyanis, aki szeret engem, az megtartja parancsaimat. Úgy él, úgy dönt, ahogy a parancsaim ezt föltárják.
A döntés alapvetően arra irányul és abból forrásozik, hogy szeretem-e Jézus Krisztust. Szeretem.
Talán tűnhet ez a kérdésfölvetés mesterkéltnek. Valójában egy hívő embernek erre nincs szüksége. Hát persze, hogy ismerem Jézust, ismerem az egyház Krisztusát, ismerem a tanítását, így akarok élni. Azért úgy gondolom, hogy picit bonyolultabb ez a kérdés. Nagyon sokszor úgy gondolhatjuk, és az az érzés is megérinthet bennünket, hogy természetesen ellfogadom a létét, elfogadom, hogy Isten, elfogadom, hogy Isten fia, hogy megváltó, ez mind-mind igaz. De sokszor mi a kísértés: Mi köze van az életemhez? Benne van? Segít? Irányt mutat?
Van egy ilyen pusztán emberi síkon megfogalmazott állítás, amikor Jézusra úgy tekintenek az emberek, sokszor bennünket is megkísértve, mint az egyetemes szeretetnek a megtestesítője. Ő képviseli a szeretetet, s ez veszélyes is lehet, mert bár igaz, de nagyon könnyen leegyszerűsítjük, hogy Ő valami általunk, emberi szinten elvárt, elgondolt szeretetnek a megtestesítője. Ő mindenkit egyformán szeretett – gyakran halljuk. Pedig nem. Mert a szegényeket jobban szerette. Mert ők voltak a kiváltságosok, az elesettek, a betegek, a rászorulók. Amikor arra gondolunk, hogy Ő a feltétel nélküli elfogadásnak mintaképe, akkor eljuthatunk arra a hamis irgalom elgondolásra, ami nagyon divatos ma az egyházban is, hogy bármit tehetek, bárhogyan élhetek, mert az Isten irgalmas. Ha ezt sokszor hangoztatom, akkor úgy tűnik, hogy a hitem is erős. Ez azonban azt jelenti, hogy nem az egyház Krisztusát akarom megismerni. Vagy amikor azt mondjuk, hogy Ő a teljes szabadsággal ajándékoz meg bennünket – és ez igaz –, de mi ekkor az emberi síkon értelmezett szabadságot értjük, akkor ez már veszélyes lehet. Tényleg szabaddá tesz, de úgy, ahogy Ő mondja: az igazság tesz szabaddá benneteket. Az az igazság, amit én adok nektek. Gondolhatunk úgy is – erre nagyon nagy a kísértés napjainkban –, mintha egy önmegváltó tanácsadást adna Jézus, hogyan kell jól élni, hogy én magam el tudjam érni a boldogságot. Ő azonban nem tanácsadó, nem ilyen segítő magatartást tanúsít számunkra. Vagy azt is ki szoktuk emelni, hogy Ő teljesen a mártíromságig hűséges a saját meggyőződéséhez – és ez is milyen igaz –, az életét is áldozta érte. De micsoda különbség van Jézus Krisztus halála, és egy olyan ember halála között, aki valami igazságra ráteszi az életét, és aztán vagy jól gondolta, vagy esetleg tévesen. Ezekben az elgondolásokban – amelyek bennünket is nagyon könnyen érintenek – két dolog alapvetően hiányzik. Az első, hogy nem hisszük el, hogy rászorulunk a megváltásra, az ember általában és én magam is. A második az, hogy nem hisszük el, hogy szükség van a megtérésre, az én megtérésemre. Valamiféle változásra igen, de megtérésre, Istenhez fordulásra nem. Ezekből a gondolatokból ez kimarad. Van olyan megközelítése is Jézusnak, ami teljesen vallásosnak tűnhet, és mégis messze elmarad attól, ki Ő valójában az ember számára. Amikor úgy tekintünk rá, épp talán a mai evangélium alapján is, hogy Ő csak parancsokat ad, követelményt támaszt. Ez is igaz, parancsot ad, követelményt támaszt. Miért? Mert az életre vezetnek a parancsai. De nem pusztán morális felszólító erővel, és főleg nem a polgári etika szintjén maradnak az Ő elvárásai, hanem Ő az örök élet tanítását adja nekünk. Vagy amikor ehhez kapcsolódóan csak úgy tekintünk Jézusra, mint törvényhozóra. Ez is igaz, Ő az Újszövetség törvényhozója. De Isten országának a törvényeit hozza, nem pedig a mi ügyeinket hivatott rendezni mindennapi vonatkozásban.
Vagy úgy is tekinthetünk rá – vallási meggyőződéssel –, mint egy olyan valakire, aki egy idealizált életet élt. Ideális, követni kell, majd nézzük meg, hogy kinek mennyire sikerül. De Jézus mindannyiunkat a teljes életre hívott, mindannyiunkat a teljes boldogságra, és nem kicsit, nem részben, nem valamennyire, hanem mindannyiunkat a teljes életre hív.
Ezért a nagyböjt nagy segítséget jelent számunkra is, hogy egyre jobban megismerjük Jézus Krisztust. Figyelünk az Ő tanítására, személyére, figyelünk az egyházunk tanítására. Egyházunk egyértelműen mindig hangsúlyozza Jézus személyével kapcsolatban, hogy az Ő megtestesülése, emberré válása, minden máshoz is alapot ad, ami az Ő személyének a megértéséhez segíthet bennünket. Mert az emberiséget fölemeli, mert engedelmes, mert szeret, mert áldozatot hoz, mert az élet áldozatában bízik, mert mindvégig bízik az Atyában. A megtestesülése számunkra reménységet ad. Bemutatja nekünk az Atyát. Bemutatja az Istent és azt mondja, Isten Atya, irgalmas Atya. Milyen jó, hogy mi rátekinthetünk. Hány és hány olyan testvérünk van, aki nem ismeri Istent Atyaként, és fél, retteg, el akar bújni az Istentől. Nem hisz az örök életben, mert rettegi az Istent.
Jézus Krisztus út az emberhez. Jézus Krisztus út egymás felé, hogy megismerjük egymást, megismerjem önmagamat. Út, hogy testvérként tekintsünk egymásra, de út az Istenhez is. Nincs más út, nincs más közvetítő, nincs más lehetőség Istenhez eljutni, csak Ő általa, az Ő általa mutatott úton. Jézus Krisztus minden ember megváltója. Azoké is, akik nem ismerik, vagy nem tudják, vagy nem hiszik.
Jézus Krisztus az élet ura. Szereti az életet, az élet mellett áll. Ő maga mondja, azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Ezért fontos, hogy az életre és a saját életemre is igent tudjak mondani. Ha ezt nem teszem meg, nagyon nehéz a Jézus Krisztus által felkínált, felmutatott életre igent mondani. Pedig Ő az élet istene. Szolgálja az életet. Azt mondja János evangéliumában: életemet adom juhaimért. Bemutatja az Isten országát, és annak törvényeit. A mai evangélium és az ószövetségi olvasmány is erről beszélt, a húsvéti esemény fényében beszélt. Bármit mond, bármit tesz, ezt már úgy kell értenünk, hogy a Feltámadott mondja. Nem az, aki majd eljut egy jelentős pontig, hanem aki a feltámadásnak az ajándékával már megajándékoz bennünket. Ezért azt látjuk, hogy Benne, az Ő arcában ragyog fel Istennek arca, az irgalomnak az arca, a szeretetnek az arca. Ezért akarunk dönteni Jézus Krisztus mellett. Kapcsolatba akarunk lépni vele, kapcsolatba lépni az Atyával. Miben áll Jézus Krisztus mellett dönteni? Ahogyan a hitünkben, úgy a döntésben, Jézus Krisztus személye melletti döntésben is két nagyon világosan megkülönböztethető tartalom van. Hitünkben is megkülönböztetjük, hogy mit hiszünk – és ezzel szoros összefüggésben, de mégis megkülönböztetjük –, és hogy hogyan hiszünk. Mind a kettő fontos. Mit hiszünk, hogyan hiszünk? Amikor azt mondom, hogy dönteni kell Jézus Krisztus mellett, akkor ez jelenti, hogy döntök a személye mellett. Második, hogy döntök a tanítása mellett. Fontos a sorrend is. Miért? Mert egy személyben, ha hiszek, ha bízom benne, ha bizalommal vagyok iránta, akkor könnyebben elfogadom az ő igazságát is. Ha nem ismerem, nem bízom benne, akkor nagyon nehéz elfogadni az általa megfogadott, általa képviselt tanítást. Tehát dönteni Jézus személye mellett, dönteni tanítása mellett. Ez azonban megkívánja, hogy ismerjem meg az Ő személyét, ismerjem föl, hogy Ő valóban megváltó, fogadjam el, hogy nem csak általában az emberiség megváltója, hanem az én megváltóm is. Ez után tudok mellette dönteni. Ugyanez igaz a tanításával kapcsolatban is. Nem tudok dönteni Jézus Krisztus tanítása mellett, ha nem ismerem jól, vagy ha nem ismerem egyre jobban. Megismerni a tanítását, fölismerni, hogy ez a tanítás nemcsak egy tanítás a többi más között, a többi más vallás között, vagy Jézus nem egy bölcs tanító a sok bölcs tanító között, és a tanítása nem a legkiválóbb az összes tanítás között, hanem az Ő tanítása az, amit érdemes követni. Így fogadni el a tanítását. Ha elfogadtam, akkor tudok dönteni mellette. A tanítás melletti döntés pedig azt jelenti, hogy megcselekszem azt, ami a tanítás.
Mi segíthet ebben? Nagyböjti készületünkben egyházunk különösen is buzdít a Szentírás olvasására. Hallgatjuk itt és most Isten igéjét, de milyen jó lenne, ha akár otthon is, vagy szűkebb baráti körben, családi körben is sikerülne leülni és hallgatni Isten igéjét, és hinni abban, hogy a Szentlélek majd vezet, a Szentlélek majd szól, majd eszembe juttatja mindazt, amit tudnom kell róla. Legyen kapcsolatom a Szentírással, hogy föltárja magát az Isten. Ugyanígy fontos az egyház tanításának a megismerése is. Kérdés, hogyan követem, milyen módon akarok belemélyedni az egyház tanításába és annak megismerésébe.
Az imádságnak a területe is elibénk áll. A Jézussal való imádságom megismerteti Jézust magát.
Hívjam segítségül. Jézusom, még csak imádkozni sem tudok, vagy még csak azt sem tudom, hogy mit lenne jó megfogalmazni az Atyának. Gyere mellém, segíts Lelked által. Te mondd ki a mondatokat. Te adj gondolatot a szívembe, Te adj ötletet, Te nyiss meg, hogy ne csak én beszéljek, hanem meghalljam Atyádnak a hangját is. Nagyon személyes, bensőséges kapcsolatban van lehetőségünk ezt megtenni. Mert szeretem Jézust, megtartom a tanítását, megtartom a parancsait, és döntök mellette és ez megmutatkozik a mindennapi életvitelemben. Ezért a nagyböjt kiváló alkalom arra, hogy átvizsgáljam a mindennapi életvitelemet, szokásomat, napirendemet, kapcsolataimat. Nem csak egyszerűen, hogy jó vagy rossz, hanem bátran kérdezzem meg, hogy ebben a viselkedésformában, szokásrendben, amit kialakítottam, akár évek alatt, évtizedek alatt, jelen van-e Krisztus? Hívjam meg Őt egy-egy szokásomhoz, egy-egy életvitelhez. Jézusom, gyere velem, ülj mellém.
Biztos, hogy nagyon sok olyan dolog van, amire azt mondom, hogy igen, meghívhatom, sőt benne van. Biztos találok olyan területet is, amire azt mondom, hogy Jézus itt másként viselkedne. Jézus itt nagylelkűbb lenne, itt megbocsátóbb lenne, vagy áldozatosabb tudna lenni, és még lehetne sorolni. Ugyancsak fontos a mindennapi életvitelem megvizsgálásában, hogy vajon nem dédelgetek-e, nem élek-e hamis kompromisszumban, ami nem elfogadható. Ferenc pápa – a maga nagyon sajátos megfogalmazásában – ezt így fogalmazza meg: az ember lelkének nagyon nagy veszélyt jelent a lelki korrupció, amikor alkudozom, amikor nem az igazság szerint hozom a döntéseket. Amikor csalok, úgy tűnik, mintha, de nem azt teszem. Milyen hamis kompromisszumokat engedek be az életembe? Mi az, amit nem tűrhetek meg sem magamban, sem a rám bízottakban. Sokszor nehéz dönteni. Miért? Mert akár megszoktunk mindannyian egy helyzetet, egy szituációt. Ezért is nagyszerű a nagyböjti idő. Mert – mint ahogyan hamvazószerdán említettem – amikor homlokunkon viseljük a hamunak a jelét, akkor bátrabban változtatunk az életünkön. Miért? Mert tudjuk, hogy kegyelmi időben vagyunk. A nagyböjt kegyelmi idő. Tudjuk, hogy bátrabban tudunk szólni, bátrabban tudunk változtatni, és bátrabb lehet a testvérem is, hogy figyelmeztessem.
Nem tűrhetek meg sem magamban, sem a rám bízottakban rosszat, legfőképpen a bűnt. Legyen bátorságunk új szokások kialakításához, a krisztusi életvitelhez. Krisztus nem moralista, nem egy vegytiszta, morális elgondolások alapján kialakított életvitelt akar tőlem, főleg nem uniformizált életvitelt vár kialakítani. De olyat igen, ahol az Ő mellette való döntés, és az Ő lelkének az ereje vezet bennünket. Bátran alakítsak ki új szokásokat. Abban is legyek bátor, hogy próbáljam meg én alakítani a családomnak, környezetemnek a szokásrendjét is. Nem azért, mert én különb vagyok, hanem azért, mert szeretnék Krisztus módjára élni.
Dönteni Jézus Krisztus mellett egyszerűnek tűnik, de nem az, és mégis egyszerű, mert szeretjük. Akit szeretek, még hogyha meg is bántom, könnyebb megtartani a tanítását, könnyebb mellette dönteni.
Abban az örömben tesszük mindezt, hogy mi megtaláltuk a Messiást. János evangéliumának az elején, két apostol ujjong, hívja a többieket. Gyertek! Miért? Megtaláltuk a Messiást. Micsoda öröm ez! Mi, nagyböjtben ezt tudjuk mondani: Megtaláltuk! Ismertük eddig is, de most ismét dinamikusan, új erővel, örömmel tudom mondani: megtaláltam a Messiást! Személyes hitvallást és személyes megvallást kér: én Uram, én Istenem – ez a megtérésem. Én Uram, én Istenem. Elismerjük az Ő isteni mivoltát, elismerjük Megváltó mivoltát, elismerjük, hogy Ő alakítja az életünket. Bátran osszam meg örömömet a döntéseimben Vele kapcsolatban másokkal. Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiát a világba, a világ üdvözítőjéül. Üdvözítővel találkozunk!
Befejezésként még egy gondolat, testvérek: sokszor gondolkozunk azon, hogy – akár ismeretlen, akár ismerős emberek, családtagok között –, hogyan tudjuk a hit átadását előmozdítani, elősegíteni. Legfőképpen úgy, hogyha saját, átélt, megélt, akár küzdelmeinket is, örömünket is elmondjuk. Hiszen vannak megélt, kipróbált szavaink, hogy elmondjuk ezeket az örömeinket. Nemcsak el tudjuk mondani, hanem az egész élményt föl tudjuk tárni. Föl tudjuk tárni, ami miatt én mertem Jézus Krisztus mellett dönteni. Most, ma ebben a nagyböjti időszakban is.
Hát ti mit mondotok? Ki vagyok én? A válaszunk ez: Megtaláltuk a Messiást! Én Uram, Istenem!
Kérjük ezt nagy bátorsággal és higgyük el, hogy a Szentlélek Úristen ebben a szent időben vezet bennünket. Ámen.
